A buli, ahol a leglátványosabb a naplemente

Napestig lehetne sorolni az intézményeket és előadókat, akik rühellik, hogy a bulizók egész este a mobiljukkal fotóznak. A vendégeket szigorúan megválogató berlini Berghainban ugyanúgy tilos a fényképezés, mint Jack White koncertjein; utóbbi azzal az indokkal tiltotta ki a telefonokat a fellépéséről, hogy a jelenlévők így nem élhetik át a pillanat varázsát.

Hetek óta már, hogy egy csőre töltött Huawei P30 Lite-tal mászunk bele a szórakozni vágyók személyes terébe, hogy megörökítsük, amint épp átélik a pillanat varázsát. Mégis ritkán éreztük, hogy indiszkrét kukkolók lennénk, mert mindig akadt valaki, aki nem felt.tlenül átélni, hanem megörökíteni akarta a pillanatot.

De sehol sem volt olyan magas az amatőr partifotósok aránya, mint a 360 Barban. Érthető: az Andrássy úti Párisi Nagyáruház tetőteraszán a csodálatos körpanoráma láttán mindenki úgy rántja elő a telefonját, mint Wyatt Earp a revolverét. És miért ne tennék? A szórakozásnak akár szerves része is lehet a látványos panoráma: az ibizai Café del Mar rezidens DJ-i mindig a naplemente hangulatához leginkább illő lemezek közül válogatnak. És ha lehet, miért ne őrizzünk meg ezekből a hangulatokból legalább egy képkockányit? 

A hétvégi esőzés miatt a bár zárva tartott, így hétfőn, a hét leggyűlöltebb napján érkeztünk a helyszínre. A hely fő vonzerejének számító panorámát azonban ez sem tudta kikezdeni. Látszólag ennyi elég is volt ahhoz, hogy mindenki jól érezze magát.

Ahogy a lépcsőház és a lift félhomályából kiérünk a tetőre, valósággal elvakít a napsütés és az arcunkba csap a tér nyitottsága. Olyan látvány ez, amiből mindenki eltenne egy kicsit emlékbe. A liftajtónál szinte mindenki megtorpan egy pillanatra, és reflexszerűen a telefonja után nyúl.

Valószínű, hogy a 360 Barban a „csinálnál rólunk egy képet?” a leggyakrabban elhangzó kérdés (esetleg szoros második lehet a „kérhetnék még egy koktélt?” után).

A rutinosabbak persze rögtön párosával érkeznek, és váltott műszakban fotózzák egymást a szép hátterekbe...

... a legfelkészültebbek pedig rögtön szelfibotokkal és képstabilizátorokkal vágnak neki az estének.

Persze, igazságtalan lenne azt állítani, hogy mindenki csak fotózni jött. Alapvetően a nyugis hangulatú eszegetés-iszogatás a fő program: a kis kétszemélyes asztaloknál éppúgy, mint a hat-nyolc fős boxokban.

A 360 Bar egy körterasz, így az alapterülete sem túl nagy, de a nyitottsága miatt még akkor is kellemesen szellősnek tűnik, amikor már szinte az összes ülőhely elfogyott.

Késő délutánig viszonylag könnyű szabad asztalt találni; a bár csak estére telik meg. Természetesen a teraszfal melletti helyek a legnépszerűbbek, ahonnan a legjobb a kilátás; az itteni asztalokat már jó előre lefoglalták.

Hétfőn sötétedésig élőzene volt, csak utána váltottak a szolidabb elektronikus vonalra.

Ha már sötétedés: az alkonyatra jó darabig várni kellett. Az Andrássy út már réges-rég félhomályba burkolózott, de a tetőteraszon a magaslati pozícióból sokáig bámulhattuk a horizont mögött lebukó napot.

A panoráma naplemente után sem kevésbé látványos, csak a jellege változik meg, ahogy a város éjszakai fényekbe burkolózik.