Olvasónk legalább 11 éve vonattal közlekedik Magyarországon, de a múlt hónapban a Budapest–Kelebia-vonalon olyasmit látott, ami meg tudta lepni. Naplószerűen számolt be arról, június vége óta milyen kalandos sorsa volt a MÁV szerelvényének, rajta egy szigetelőszalaggal.

Június 21.

A helyszín a Kunszentmiklós–Tass–Keleti Pályaudvar-útvonal második állomása, Apaj, ahol gyanútlanul vártam a vonat érkezését a peronon. Szokásomhoz híven a vonat elején, közvetlenül a mozdony után szoktam felszállni, így volt szerencsém látni a magyar „megoldjuk okosba” mentalitásának élő manifesztálódását, a szigetelőszalaggal biztosított kábelt. Tippre az áramátvezető lesz, de ebben nem vagyok biztos, és abban sem, hogy mit okozhat, ha elenged az igazi hungarikumnak tekinthető csíkos szigszalag.

Egy ilyen egyszeri eset persze nem kiált billentyűzetért, jót mosolyogtunk rajta a Facebookon a haverokkal, gondoltam majd napközben megjavítják, és ennyi, véget ér a történet. Álmomban sem gondoltam volna, hogy folytatásos teleregénnyel van dolgom, és bár korántsem egy Csernobil, viszont legalább magyarosan fordulatos. Ettől a dátumtól ugyanis napi szinten találkoztam a szalaggal, bár legalább annyiban változatosan, hogy hol csak kétszer, hol pedig többször tekerték körbe vele azt a csatlakozót.

Június 27.

Döbbenten látom, hogy a szalag elszakadt. #mindmeghalunk, úgyhogy Facebookon Lacházáig elbúcsúztam a családtól és a barátoktól. Szerencsére túléltem.

Június 28.

A MÁV elképesztően gyorsan lereagálta a dolgot, megcsinálták végre a csatlakozót. Ami náluk azt jelenti, hogy tekertek rá új szigszalagot, de ezúttal egy picit többet, a biztonság kedvéért.

Július 5.

Jöhet eső, jöhet szél, a magyar szigszalag még mindig tart. Csak egyre több körben.

Július 10.

Oké, már én is unom, gondoltam ezzel leállítom a szokásos reggeli FB tudósítást, a szalag itt már alkatrész, és kész!

Július 16.

Nem voltam lélekben felkészülve a látványra, így mikor reggel a mozdony beérkezett mellém, hirtelen fotózni is elfelejtettem, így csak másnap sikerült bizonyítékot produkálnom arról, hogy ezúttal nem elégedtek meg egy egyszerű szalaggal, hanem még egy madzaggal is megerősítették a már amúgy is teljesen biztonságos módszert. Csúcsra ért a sztori, innentől már nincs tovább, gondoltam én naiv…

Július 23.

A kedd reggeli állapotot már csak képen küldöm, erre a szigszalag+madzag+szigszalag kombinált innovációra már nincsenek szavak.

Remélem, jövő héten jön a paracord is, a duct tape is felfedezésre vár még, de azért bízom benne, hogy egyszer letakarják ezt a szégyenfoltot egy olyan cuki kis hímzett terítővel, mint amivel az egyszeri nagymama a plazmatévé tetejét.

Írtunk a MÁV-nak, hogy ez szabályos eljárás-e, miért van erre szükség, és miért nem javították a hibát több mint egy hónap alatt. Másnap megérkezett a válasz:

„A csatolt képeken látható kábelkapcsolat a szerelvény villamos energiaellátására szolgál a mozdony és a kocsik között. A vasúttársaság a korábbi években megkezdte a fűtési csatlakozófejek korszerűbb típusra történő cseréjét, mely jelenleg is folyamatban van.

Az elhasználódott, kopott fejeket – melyek esetén előfordulhat a kábel kicsúszása – magasabb szintű tervszerű karbantartás alkalmával cserélik, míg az alacsonyabb szintűek alkalmával a meghibásodások szükséges javítását végezik el (a kicsúszás elleni biztosítást). A szigetelőszalagos megoldás nem szabálytalan és nem is balesetveszélyes.

A karbantartási technológia előírja ezen berendezések ellenőrzését és szükség szerinti javítását is. Mozdonyok esetében a javítási ciklus 50-70 nap,  míg személykocsik esetében 30-35 nap, melyet követően kerül a jármű javító műhelyben az esedékes vizsgálat és hibaelhárítás céljából. A jelzett hiba beazonosítása után megtörténik annak javítása.”