Az európai átigazolási időszak egyik legnagyobb meglepetését jelentette, hogy Malcom, a Barcelona brazil szélsője a napokban váratlanul az orosz bajnokságba, a Zenit Szentpétervár csapatához igazolt. Egyrészt azért, mert bár a Barcában egy idény alatt nem vált be, Malcom ígéretes, aránylag fiatal csatárnak számít, az orosz liga pedig nem a legerősebbek közé tartozik Európában. 

A másik ok az volt, hogy Malcom fekete, az orosz drukkerek pedig hírhedtek arról, hogy a saját csapatuk színesbőrű játékosait is rendszeresen inzultálják, nemhogy az ellenfeleikét. A Zenit pedig még ebben a közegben is a legszélsőségesebb csapatnak számít.

Malcomnak már az első meccsén szembesülnie kellett ezzel, bár annyiban egyelőre szerencséje volt, hogy nem banánnal dobták meg, hanem egy orosz nyelvű molinót feszítettek ki. A Krasznodar elleni 1-1 alkalmával az ultrák egy csoportja 

“Köszönjük vezetőség, hogy ilyen hűek vagytok a hagyományainkhoz!”

feliratot feszített ki. A kívülállók számára értelmezhetetlen rasszista utalást ugyanakkor minden orosz szurkoló érti. 

A Zenit fanatikusai nemrég ugyanis hosszú hitvallást tettek közzé a weboldalukon arról, hogy mit várnak el a klubtól és a játékosaitól. Ebben külön alfejezet foglalkozik a fekete játékosokkal. Mármint azzal, hogy a manifesztó kvázi alapszabályjelleggel rögzíti, hogy a szurkolói csoportok egyeztetett véleménye szerint a Zenitnél egyszerűen nincs helye fekete játékosnak. 

A szövegrész azzal kezdődik, hogy

“Nem vagyunk rasszisták, a fekete játékosoktól mentes Zenit nekünk pusztán fontos hagyomány, a klub tradícióinak hangsúlyozása, nem több. Ennek köszönhetően a futballvilágon belül a Zenit néhány más, a gyökereihez ragaszkodó klubhoz hasonlóan megőrizheti az arcát. (...) Mi, az európai nagyvárosok legészakibb csapataként lelkileg sosem kapcsolódtunk Afrikához. (..) Hadd legyünk azok, akik vagyunk!”

Jellemző az ultrák “érvelésére”, hogy a szövegben később azon értetlenkednek, hogy a nagyközönség miért őket rasszistázza, miközben annyian csodálják azt az Athletic Bilbaót, amelyik csak baszk focistákat hajlandó leigazolni. Csakhogy még a Bilbaóban is - akiket amúgy sűrűn kritizálnak a gyakorlatuk miatt - teljesen természetes, hogy fekete játékos is játszik Inaki Willams személyében.

Az orosz futballban annyira botrányos a helyzet, hogy a 2018-as világbajnokság előtt igen komoly félelmek voltak, hogy az ország képes lesz-e egyáltalán botrány nélkül lebonyolítani a számtalan nem fehér játékos részvételével megrendezett eseményt. 

Emlékezetes, hirhedt eset volt, amikor az akkoriban az Anzsi Mahacskala csapatában játszó brazil Roberto Carlosnak egy orosz bajnoki meccsen két banánt is bedobtak, hol máshol, mint a Zenit arénájában, mire a világhírű hátvéd levonult a pályáról. 

Amikor pedig Peter Odamwingie 2010-ben a Lokomotiv Moszkvától az angol West Bromwich-hoz igazolt, a saját szurkolótábora ezt egy olyan molinóval ünnepelte meg, amin egy banán mellett a “Köszönjük, West Brom” felirat volt olvasható.

A szélsőséges rasszizmus ráadásul nemcsak az ultrákra jellemző az orosz fociban. Az orosz válogatott két sztárja Kokorin és Mamajev tavaly ősszel olyan durva részeg tombolásba kezdett Moszkvában, hogy jelenleg mindketten börtönben ülnek miatta. Az utcai ámokfutás legdurvább epizódja az volt, amikor a két sportoló egy étteremben pusztán azért támadt rá brutálisan Denisz Pakra, az orosz Kereskedelmi Minisztérium tisztviselőjére - fejbe vágták egy székkel és ököllel arcon ütötték, eltörve a koponyáját - mert a férfi ázsiai kinézetű. 

A legfrissebb hírek szerint a Zenit máris azt fontolgatja, hogy már a téli átigazolási szezonban elpasszolja Malcomot. A meccsen egyébként két másik fekete légiós is pályára lépett a Zenitben.