Pályázatot írtak ki az ún. "Érd szénhidrogén koncessziós területre". A név csalóka, mert bár valóban Érdet is magába foglalja a 675 négyzetkilométeres koncessziós terület, de talán kicsit többeket érint, hogy Budapest egy számottevő részét is. Például bele tartozik a Thököly út és a Dózsa György út sarka, a Népstadion, a Groupama arána, Csepel és Budafok-Tétény is, így ne nagyon lepődjenek meg, ha egyszercsak a lakótelepek mellett is olajkutak jelennek meg.

A pályázat értelmében ugyanis a 2020-as szerződéskötés után a koncesszió nyertese - várhatóan a Mol, vagy valami nagy külföldi olajcég - húsz éven át tárhatja fel és termelheti ki a területen található szénhidrogéneket.

Hogy a gyakorlatban mit jelent egy ilyen koncesszió elnyerése, vagyis tényleg azt, hogy 2020-tól akár a panelek között is olajfúrótornyok lehetnek? Ez a G7 cikke szerint nem derül ki egyértelműen a földtani szolgálat honlapján olvasható, amúgy mellékletekkel együtt több mint 250 oldalas komplex érzékenységi és terhelhetőségi vizsgálati jelentésből. Abban ugyanis a G= szerint "az ott lakó emberek legfeljebb az olajkutak, üzemek, tárolók, és általában a termelés akadályaiként jelennek meg".

Belterületen mindenesetre elvben nem folytatható bányászati tevékenység, és ezt több önkormányzat jelezte is. Ferencváros és Zugló például egyenesen azt írta a bányászati hivatalnak, hogy területén egyáltalán nem jöhet szóba semmiféle bányászati termelés, írja a G7. A lap szerint "az ezen túli korlátozások viszont puhák, például az is, hogy lakott területtől „rendszerint”, „általában” 300 méter távolságra lehet csak olaj- vagy gáztermelést végezni".

A világban, de legalábbis az USA-ban amúgy létező jelenség a nagyvárosi olajtermelés. Los Angeles alatt is nagy olajmező van, és folyik is termelés, ami csak azért nem tűnik fel, mert az olajkutakat irodaépületeknek álcázzák. (Via G7)