A végső jóslás: megint minden Floridán múlik
2016 november 08., 15:15
Ha minden úgy van, ahogy eddig tudtuk, Trump akár újrázhat is
Donald Trump munkáját az amerikaiak kb. 41 százaléka értékeli jóra. Az elnök megítélése megdöbbentően stabilan alakul elnöksége eddigi három évében: 2018 áprilisában beállt erre a 41 százalék körüli szintre, azóta legfeljebb a 40-42 százalékos sávban mozog. De mélypontján se süllyedt 36,5 százalék alá, 43 százalék felett pedig csak elnöksége első száz napjában volt.
Ez a ~41 százalék, ha nem is nevezhető jónak, hagyományosan elégnek szokott bizonyulni egy újraválasztási kampányban. Barack Obama elnöksége alatt ennél jellemzően népszerűbb volt, de pont újraválasztása idején épp csak 40 százalék feletti volt munkájának megítélése, Ronald Reagané pedig az újraválasztása előtt egy évvel szintén ezen a szinten állt - és a következő hónapokban még zuhant is.
Vagyis ez alapján Trump bő egy évvel az amerikai elnökválasztás előtt nem áll rosszul. Esélyeit elvben csak javítják a rendkívül kedvező gazdasági mutatók is. A nagy pénzügyi válság óta eltelt tíz évben az amerikai gazdaság végig növekedett, a munkanélküliség rekordalacsony. Ha érvényesek a régi alapigazságok, Trumpnak sima dolga lesz 2018-ban. Ha egyáltalán még érvényesek. Vannak hangok, akik szerint már 2016-ban sem voltak érvényesek, amire Trump győzelme a bizonyíték. Akkor, a választás napján a legtöbb amerikai újság eredményjóslata Hillary Clinton szinte biztos győzelmét jósolta, még a legvisszafogottabb Fivethirtyeight is 72 százalék esélyt látott erre. De nem is kellett annyira mélyére ásni a kutatásoknak, hogy kiderüljön, a valóságban ennél szorosabbnak ígérkezik a verseny. Utolsó jóslatomban végül ugyan kissé bizonytalanul Clinton győzelmére tettem, de már akkor is jeleztem, hogy "ha Trump nyeri Észak-Karolinát, Floridát és Arizonát, Clinton nem veszíthet sem Michiganben, sem Pennsylvaniában", vagyis abban a két államban, ahol a korabeli mérések szerint hibahatáron belüli volt a különbség a két jelölt között, és melyekben pár tízezer szavazattal végül Trump nyert, megszerezve az elnökséget is. Mivel ezt ki lehetett olvasni a felmérésekből, nem tűnik úgy, hogy szembe ment volna az uralkodó logikával az eredmény.
Három évvel később azonban jogos felvetésnek tűnik, hogy valami változóban van. Nate Cohn, a New York Times adatguruja az elnök megítéléséről készített felmérések alapján jutott erre a következtetésre. Mint írja, nagy eltérés mutatkozik a felmérések között annak függvényében, hogy azok hogyan készültek:
- az online felmérésekben az elnök megítélése meglepően stabil, mindössze egy százalékos ingadozás mutatkozik benne március óta.
- Az ugyanebben az időben végzett, a szakma standardjának tartott telefonos felmérésekben viszont nagyon is ingatag volt a támogatás, bőven a statisztikai hibahatáron túli kilengésekkel.
Az eltérést magyarázhatja akár az eltérő módszertan is. A hagyományos, telefonos, élő kérdezős felmérések egyre ritkábbak - márpedig a felmérések gyakorisága segít kiszűrni a bármilyen szempontból kiugró méréseket -, és ezekben jellemzően nem súlyozzák a válaszokat a párthovatartozással, így ezek a felmérések érzékenyebbek arra, ha a választók egy csoportja kevésbé hajlandó válaszolni. Az online közvélemény-kutatás pedig még mindig annyira új jelenség, hogy ezidáig nagyon kevés valódi tesztje volt a módszertanuknak - kevés valós választási eredménnyel tudjuk összevetni ezek jóslatait.
Cohn szerint így most két hipotézis versenyzik egymással. Az egyik szerint, aminek az igazát az online felmérések látszanak alátámasztani, az amerikai választóközönség végletesen megosztott. Ez alapján Trump nagyon népszerűtlen, a róla alkotott vélemények pedig annyira beágyazottak, hogy gyakorlatilag már most elvesztette a választást. Ezen a gazdaság helyzete se javíthat, mert Trump a jó gazdasági adatok ellenére ilyen népszerűtlen - és a gazdasági előrejelzések inkább borúsak, mint derűsek.
A másik hipotézis a hagyományos igazságokon alapul, és a telefonos felmérések erősítik. Azok alapján ugyanis Trump megítélése nagyot javult júniusban és júliusban, amikor a demokraták jelöltaspiránsai megvitatták programjaikat. Ebből az következne, hogy a kínálat - és a demokraták programja, az államosított egészségbiztosítás, a bevándorlás dekriminalizációja - eléggé megrettentett egy ingadozó réteget.
Az első hipotézissel szemben, amely szerint a szekértáborok kiépültek, és nincs köztük átjárás, ezek a mérési eredmények - és az, hogy aztán Trump a következő hónapok botrányaival vissza is csúszott 40 százalék körüli támogatottságra - inkább azt feltételezik, hogy igenis léteznek még választók, akiket Trump maga mellé állíthat.
Trump és stábja mintha tudatában lenne ennek. A nyár eddigi történései arra utalnak, hogy Trump elsősorban meglévő táborát próbálja egyben tartani, de azzal, hogy a választás legfőbb témájává a bevándorlást igyekszik tenni, a táborát is igyekszik növelni. Nem is annyira Trump szélsőségesen bevándorlásellenes üzenetei, hanem az általuk kiprovokált demokrata válaszok azok, amiktől tábora növekedését remélheti. Az ún. csatatérállamokban végzett fókuszcsoportos vizsgálatok szerint ugyanis a középosztálybeli fehér szavazókat nagyon is riasztják a demokraták radikálisainak ötletei a bevándorlási hatóság felszámolásáról, az illegális bevándorlás dekriminalizációjáról, vagy arról, hogy az illegális bevándorlók is jogosultak legyenek egészségügyi ellátásra.
Márpedig a választási térkép most is ugyanaz, mint 2016-ban, vagyis a választás megint a Nagy-Tavak környékének államaiban dőlhet el, ahol a fehér középosztály joggal érezheti úgy, hogy a bevándorlók kiszorítják őket a munkaerőpiacról, így nem annyira fogékonyak a demokraták emberi jogi elkötelezettségére.
Az elnökválasztást 14 hónap múlva tartják. Addig még ezernyi fordulat vár ránk, de ha a pillanatnyi helyzetből indulunk ki, Donald Trump ismétlése egyáltalán nem tűnik lehetetlennek. Trump esélyeit nyilván nagyban befolyásolja majd a demokrata előválasztás eredménye - jelenleg a mezőny nagy része erősen balra húz, ami az előválasztások logikája alapján várható is, azon hagyományosan az elkötelezettebb, ideológiailag szélsőségesebb párthívek vesznek részt. A lassan tíz fősre szűkülő demokrata mezőnyből jelenleg az ultrabalos Bernie Sanders, az Egyesült Államokban szintén kifejezetten baloldalinak elkönyvelt Elizabeth Warren és Joe Biden egykori alelnök tűnik a legesélyesebbnek - közülük igazán csak Biden az, aki meg szokta találni a hangot azzal a fehér középosztállyal, amin a választás múlhat.
Kommentek
Közösségünk messze túlnyomó többségének jószándéka és minden moderációs igyekezetünk ellenére cikkeink alatt időről-időre a kollégáinkat durván sértő, bántó megjegyzések jelentek meg.
Hosszas mérlegelés és a lehetőségeink alapos vizsgálata után úgy döntöttünk, hogy a jövőben a közösségépítés más útjait támogatjuk, és a cikkek alatti kommentelés lehetőségét megszüntetjük. Közösség és Belső kör csomaggal rendelkező előfizetőinket továbbra is várjuk zárt Facebook csoportunkba, a Közértbe, ahol hozzászólhatnak a cikkeinkhez, és kérdezhetnek a szerzőinktől is.