Tele van meglepetéssel és ellentmondással Ursula von der Leyen új bizottsági elnök kedden bemutatott terve, amiből kiderült, hogy melyik biztosnak milyen feladatot szán a következő öt évben. Azt mondta, hogy legfontosabb szempontja a kiegyensúlyozottság volt: nemek szerint (27 biztosból 13 nő), pártok szerint (a három legnagyobb európai párt egy-egy elnök-helyettesi címet kapott), és földrajzilag (minden régió kapott nagyon fontos pozíciókat) is. 

A kiegyensúlyozottság ugyanakkor nem csak formailag az egész új bizottsági rendszer alapja, hanem érezhetően stratégiailag is. 

Leyen úgy keverte meg a feladatokat, hogy a legérzékenyebb területeken legalább két, egymással ellentétes álláspontot képviselő kormány küldöttje kapjon szerepet. Továbbá úgy határozta meg a feladatokat, hogy az összes politikai irányzat találjon számára kifejezetten kedves stratégiai célt. Az elmúlt tíz év két bizottsága (Barroso második és Juncker egy ciklusa) egyértelműen bátor politikai ambíciókkal állt neki a működésnek, és kezdettől deklarált céljuk volt, hogy a bizottság kulcspozícióiba a brüsszeli központ erősítését óhajtó politikusok kerüljenek. 

Urusla von der Leyen felosztásán viszont az látszik, hogy szerette volna, ha a tagállamok kormányai minél elégedettebb lennének saját emberük szerepével. Leyen ugyan kedden elmondta, hogy azt várja a biztosaitól, hogy az EU-hoz, és ne a kormányaikhoz legyenek lojálisak – ez amúgy is benne van a munkaköri leírásukban – de láthatóan különösen figyelt arra, hogy a miniszterelnökök politikai elvárásainak megfeleljen, még akkor is, amikor szempontjaik egymással összeférhetetlenek voltak. Ilyenkor felosztotta a feladatokat két vagy akár három ember között.

Leyen (és az őt delegáló német kormánypolitika) ezzel hatalmas erőfeszítést tett, hogy a multilaterális európai politikai rendszer túlélje az utóbbi években sűrűsödő külső és belső támadásokat. Az USA, Kína és Oroszország is egyre inkább az erő pozíciójából akarja megoldani a konfliktusait, és Európában is megerősödtek az kemény nemzeti önzés politikáját hirdetők. 

Ezzel szemben az egész EU a fékek és ellensúlyok bonyolult hálózatára épül. Leyen ennek szellemében nem világos irányt szabott most a bizottságnak, hanem előkészített egy olyan rendszert, 

amiben muszáj lesz mindenkinek mindenkivel egyezkednie, és amiben senki sem érezheti megalázva magát. Éppen úgy tett gesztusokat az EU renitenseinek (például a magyar és a lengyel kormánynak), mint a zöldeknek, a szocialistáknak és a mérsékelt konzervatívoknak is. 

Kétszerezett területek és kettős jelentések

A magyar szempontból különösen izgalmas jogállamiság példáján keresztül talán a legérthetőbb, hogy Leyen milyen logika szerint építkezik. 

Eddig a szocialista, holland Frans Timmermans feladata volt a jogállamiságot számon kérni a tagállamokon, akinek különleges befolyást adott, hogy ő volt Juncker első helyettese is. Most azonban nem egy elkötelezett és erős emberé lesz a terület, hanem végső soron három, nagyon különböző közegből érkezőé.

A cseh Vera Jourová lett az „Értékek és Átláthatóság” biztosa, aki a jogállamisági szempontokból leggyakrabban támadott V4-es klubhoz tartozik, és akit egy olyan miniszterelnök jelölt, aki ellen az OLAF nyomozást folytat az EU-s pénzek lenyúlása miatt, és aki 2006-ban 33 napot maga is töltött előzetesben, mert a vád szerint kenőpénzért intézett EU-s támogatást (végül nem csak felmentették, de még óriási kártérítést is kapott a cseh államtól). Jourová egyszerre lesz felelős a jogállamiság felügyeletéért, a sajtószabadságért, de közben például az egyházakkal is neki kell kapcsolatot tartania, meg az EP-választási rendszer esetleges reformjával is törődnie. 

Közben pedig az új igazságügyi biztos, a belga Didier Reynders feladati között konkrétan szerepel a jogállamisági eljárások felügyelete. Reynerds eddig belga külügyminiszter volt, és a lengyel és a magyar kormány legnagyobb kritikusai közé tartozott. De közben az ő figyelme is megoszlik majd, mert a tagállamok igazságszolgáltatási rendszereit is ellenőriznie kell.

A képet pedig tovább bonyolítja, hogy a horvát biztos, aki a teljesen új „Demokrácia és Demográfia” területet kapta, szintén érdekelt lehet az ügyben, mert neki kellene az EU belső szabályait reformáló terveket koordinálnia, például arról javaslatot tennie, hogy kell-e hatékonyabb büntetési rendszer a jogállamiságot leépítő tagállamokkal szemben. És míg Jourová és Reynders a liberális frakcióhoz tartoznak az EU-ban (igaz, annak két ellentétes pólusához), addig a horvát Dubravka Suica néppárti. És ugyan Suica feladatköre inkább elméleti jellegű, így gyengébbnek tűnik mint az eljárások elrendelésére képes Jourová és Reynerds, de közben alelnöki rangja is van, azaz erősebb a biztosok többségénél. 

Jól látszik tehát már ezen az egy példán is, hogy mennyire összetett és kiegyenlített a feladatok felosztása, és ugyanez a logika tetten érhető az összes az érzékenyebb terület esetében. 

Nincs migrációs biztos

Magyar, de általában EU-s szempontból kulcskérdés a migráció. Migrációért felelős biztos viszont most nincs – eddig a görög biztosé volt a terület. Ez azt jelentené, hogy migrációval nem akar foglalkozni a Leyen-bizottság? Dehogynem akar. Csak figyelembe vette bizonyos tagállamok kormányainak – például a magyarénak – az érzékenységét. A magyar kormány számára a migráció már kifejezéskét is tabu. 

Az új görög biztosnak is lesz feladata a migrációval, csak őt úgy fogják hívni, hogy „Az Európai Életmódunk Védelméért Felelős Biztos”, így, többes szám első személyben. Hangzása alapján akár a magyar miniszterelnöki kabinetirodán is kitalálhatták volna. Közben a feladatai között van, hogy feloldja a kvótahisztéria után kialakult patthelyzetet az egységes európai menekültügyi szabályozás körül, és a legális bevándorlás közös szabályait megalkossa. A néppárti görög kormány jelölte őt. 

De közben a migráció szabályozásának egyes kulcsfontosságú elemei (határellenőrzés, toloncolás, menekültstátusz kiadása stb.) viszont már egy másik biztoshoz, a belügyekért felelős, svéd Ylva Johanssonhoz tartoznak majd, akit egy szociáldemokrata kormány küldött, és aki a 80-as években még a svéd kommunista párt színeiben politizált, és azóta is pártja balszárnyához sorolják.

Akkor most hagyományos életmódot fog védeni a bizottság vagy olyan befogadó politikája lesz, mint Svédországnak? Pont az Leyen rendszerének a lényege, hogy egyik sem lesz, hanem minden irányzat kapott befolyást, lehetőséget a dolgok alakítására, hogy valamilyen kompromisszumos változat alakuljon ki. 

Nem politikai iránya lesz a mostani felállás szerint ennek a bizottságnak, hanem kerekasztala.Hosszan lehetne még sorolni a példákat, az új rendszer összetettségére és kiegyensúlyozottságára.

Kecskére a káposztát?

Az első éles kritikák Leyen feladatkiosztásával szemben arról szólnak, hogy néha úgy tűnik, hogy kecskékre bízta a káposztákat. 

Ilyen például Trócsányi László, a magyar biztos esete, ő kapta a bővítés és szomszédságpolitika területét. Neki kellene például számon kérnie a balkáni országokon azokat a jogállamisági kritériumokat, amelyek lebontásában igazságügyminiszterként a saját hazájában közreműködött. Neki kellene Ukrajnát közelebb húznia a Nyugathoz, miközben az őt delegáló Orbán Viktor tavaly azt mondta a tusványosi beszédében, hogy Európának el kellene fogadnia, hogy az oroszok úgysem mondanak le Ukrajnáról.

Vagy ott van az olasz biztos esete. Paolo Gentiloni kapta a gazdasági területet, és így hozzá tartozik majd a tagállami költségvetések átvilágítása. Az ilyen átvilágítások az alapjai a túlzottdeficit-eljárásoknak, ami az eurózónán belül nagyon súlyos következményekhez vezethet. Tavaly éppen Olaszország volt a legközelebb ahhoz, hogy ezt az eljárást elindítsák ellene, és az olasz kormány nagyon hevesen vitatta a bizottsági vizsgálatok eredményét. Ebben a helyzetben kapta éppen az olasz kormány jelöltje ezt a nagyon érzékeny területet.

Vagy ott van a lengyel biztos esete. Az EU költségvetésének legeslegnagyobb szelete megy mezőgazdasági támogatásokra, ez az egy terület elviszi a teljes büdzsé több mint 35 százalékát. Ezt az óriási területet kapta a jogállamisági eljárás alatt álló lengyel kormány embere, Janusz Wojciechowski, aki ellen egyébként az OLAF éppen vizsgálatot folytat, mert még EP-képviselőként nem számolt el rendesen 11 250 euró (kb. 3,7 millió forint) utazási költségtérítéssel. 

A kereskedelmi biztosnak kellene majd dűlőre jutnia Nagy-Britanniával, ha a Brexit tényleg valóra válik. Erre a posztra Leyen az ír Phil Hogant rakta, akinél gúnyosabban kevés brüsszeli politikus nyilatkozott a Brexitről és Boris Johnsonról az utóbbi hónapokban. 

Sylvie Goulard francia biztos szupererős lett, mert egyszerre két területet is kapott, a belső piac felügyelete mellett a közös védelmi politikát (és a hozzá tartozó űrügyeket) is. Valószínűleg a francia nagyhatalmi ambíciókra és az ország méretére tekintettel kellett őt ennyire megerősíteni. Viszont ellene rendőrségi eljárás folyik Franciaországban, mert a gyanú szerint nem létező munkakörökre számolt el asszisztensi fizetéseket még EP-képviselőként.

Az ilyen személyi döntések mögött valószínűleg az állhat, hogy Ursula von der Leyen igyekezett maximálisan figyelembe venni, hogy egy-egy kormány milyen területet szeretne magának. Ez arra utal, hogy igyekezne kerülni a konfrontációt a tanács és a bizottság között, és attól, hogy egy-egy kormány valamilyen szempontból problémás jelöltet küldött, nem pakolta el őket alig látható pozíciókba.

Ideológiai jelszavak a posztokon

Leyen úgy rakta össze a feladatköröket, hogy néhány biztos feladatkörének hivatalos elnevezései felérnek egy-egy politikai jelszóval, amelyeket meg lehet feleltetni különböző, egymással rivalizáló európai irányzatok fő követeléseinek. 

Frans Timmermans például „Európai Zöld Fordulat és Klímaakció” területet kapta, ami elsősorban az európai baloldal nagy témája. Vestager többek között az „Európa Megfelel a Digitális Kornak” nevű területet kapta, ami a liberálisok egyik fő ügyének zászlóra tűzését jelenti. A horvát biztos „Demokrácia és Demográfia” nevű területe a jobboldal népességcsökkenéssel kapcsolatos aggodalmaira reagál, míg a görög biztos „Európai Életmódunk Védelméért” nevű területe pedig az idegen kultúrák térfoglalása miatti jobbos izgalmakra. Az pedig, hogy a lett pénzügyi biztos „Gazdaság, ami a Népet Szolgálja” nevű portfoliót kapta, hangulatában a baloldali igényeket szolgálja ki, még akkor is, ha egy néppárti politikusé a tisztség.

Hogy Leyen kísérletéből tehetetlenségig menő meddő viták lesznek, vagy sikerül rákényszeríteni ezzel az összetettséggel minden tagállamot és intézményt a kompromisszumokra, az a következő években derül ki. 

Sokan elégedetlenek most, az EP-ben különösen, hogy túl nagyvonalú volt, és például az EU-kritikus renitenseket nem szorította háttérbe. A tervekből úgy tűnik, Leyen azt várja, hogy a formai keretek, az egyeztetési mechanizmusok kényszerítsék ki a megoldásokat, és ne látszódjék világosan, hogy ebben a bizottságban mi számít politikai fősodornak.