Feloldotta hidegháborús kémállatprogramjának titkosítását a CIA. A nyilvánosságra került iratokból kiderült, hogy

• galambokat képeztek ki titkos objektumok lefényképezésére;
• hollót arra, hogy lehallgató berendezéseket tegyenek ablakpárkányokra;
• delfineket arra, hogy vízalatti küldetéseket hajtsanak végre.

A CIA meggyőződése volt, hogy az állatok "egyedi" küldetésekkel tudják támogatni kémtevékenységüket.

A galambok rendkívül jó tájékozódó képességük miatt mindig is izgatták a kémeket, a brit titkosszolgálat a második világháborúban is bevetett már galambokat. A brit hírszerzés egy kevésbé ismert részlege, az MI14(d) százával dobott le galambokat ejtőernyővel, dobozba zárva a megszállt Európa felett. A galambok mellé egy kérdőívet is mellékeltek, amit kitöltés után a galambokkal lehetett visszaküldeni Nagy-Britanniába.

A terv működött, több mint ezer galamb tért vissza, többek között a V1-es cirkálórakéták kilövőállásainak információival.

A CIA-nál a brit tapasztalatok alapján indított kísérletekből nőtte ki magát a Tacana Műveletnek nevezett program, amiben már galambok mellett más állatok bevetését is vizsgálták. Ennek során képeztek ki egy hollót arra, hogy lehallgató készüléket rakjon ablakpárkányokra. Az állatot villogó vörös lézersugárral irányították célra, és egy speciális lámpával csalogatták vissza. Legalább egy alkalommal sikerült lehallgató készüléket helyezniük egy ablakba, bár a célszemélyt végül így sem sikerült lehallgatniuk.

A CIA emellett azt is vizsgálta, hogy mi lenne, ha vándormadarakat szerelnének fel mérőeszközökkel, hogy kiderítsék, kísérleteztek-e a szovjetek vegyi fegyverekkel. Az iratok alapján kutyákkal is kísérleteztek, valamilyen elektromos agyi stimulációval próbálták táviranyítani azokat - de ennek részletei a mai napig titkosak.

És a szovjetekhez hasonlóan a CIA is megpróbált delfineket bevetni szabotázsra és felderítésre, sőt, még ellenséges hajók megtámadására is.

A madárkísérletek során a CIA nem csupán a galambokra koncentrált. Próbálkoztak mindennel, egy kósza feljegyzés szerint még kakaduval is. Erről a jelentéstevő ügynök azt írta, hogy "a sötétben tapogatózunk, hogy ez a szerzet mire lehet képes". Mind közül a galambok tűntek a legígéretesebbnek, így a hetvenes években már próbaküldetésekre küldték az akkor brutálisnak számító, darabja 2000 dollárba kerülő, 35 grammos minikamerákkal felszerelt madarakat. A próbák során arra jutottak, hogy a 140 képkockás tekercs legalább felén értelmezhető képek lesznek.

Mivel akkor még fejletlenebb volt a fényképezés, a galambokra szerelt kamerák jobb minőségű képet adtak a korabeli műholdaknál. (Via BBC)