Egyre több szó esik mostanában arról, hogy mennyire rosszul szerepelnek az elmúlt évek amerikai csodacégeinek kikiáltott vállalatai, melyek jellemzően a techvilág és a szolgáltató szektorok összefésüléséből alakultak ki.
Az év eddigi leglátványosabb kudarcát az Uber hozta össze, amikor kifejezetten rosszul sült el a tőzsdei bevezetésük (ennek okairól részletesen is írtunk), de most itt egy újabb nagyot bukó vállalat, a WeWork. A 2010-ben létrehozott cég alapvetően úgynevezett co-working, azaz közösségi irodai helyek értékesítésével foglalkozik, és egészen pár nappal ezelőttig úgy nézett ki, hogy hamarosan tőzsdére is viszikt a céget.
Azonban szeptember 17-én ezt a tervet lefújták, a közlemény szerint csak az év végéig, elemzők szerint ugyanakkor hosszabb halasztás is elképzelhető. A halasztás egyik oka a vállalat korábbi, teljesen irreális értékelése.
Arról sokat hallani, hogy a Szilícium-völgy hatására kinőtt, különféle szolgáltatások megreformálására kitalált vállalatok értékbecslése egészen abszurd, de a WeWork esetében aztán különösen gyakran emlegették ezt: a céget 'hivatalosan' 47 milliárd dollárosra taksálták a tőzsdei bevezetés előtt, miközben sokan nem győzték hangsúlyozni, hogy a We ugyan előszeretettel hivatkozik magára techcégként, de valójában irodabérléssel foglalkoznak. Ráadásul azt is jól látni, hogy a We eddig pénztemető volt, csak tavaly több mint 1,6 milliárd dollárnyi veszteséget hoztak össze.
És mint az elhalasztott IPO után megszületett cikkekből látni, a problémákat súlyosbítja, hogy a New York-i székhelyű vállalat társalapítója, Adam Neumann pontosan az a fajta karakter, akit nehéz elképzelni egy sikeres és megbízhatóan teljesítő, tőzsdén jegyzett cég élén.
Az összeomlott bevezetés után a Wall Street Journal portrécikket szentelt Neumannak, amiből többek között kiderült,
És végül a legerősebb történet: még 2016-ban, miután anyagi megszorításokra hivatkozva a munkavállalók hét százalékát el kellett küldeni, Neumann rá pár hétre összehívott egy vállalati találkozót, ahol arról beszélt, hogy mennyire nehéz, de elkerülhetetlen lépés volt a kollégák elküldése, és hogy a cég ebből profitálni fog, majd a megmaradt munkavállalók műanyagpoharakba tequilát kaptak, és bejött a Run-DMC egyik tagja, Darryl McDaniels, és privát koncertet adott a nem kirúgott alkalmazottaknak.
Ez amúgy egy olyan szintű történet, amit az ismert szatirikus oldal viccként talált ki idén januárban, hogy leírják az újtípusú munkaviszonyok világát, de mint kiderült, két évvel korábban már simán meg is történt.
(via WSJ, Vanity Fair)
Kommentek
Közösségünk messze túlnyomó többségének jószándéka és minden moderációs igyekezetünk ellenére cikkeink alatt időről-időre a kollégáinkat durván sértő, bántó megjegyzések jelentek meg.
Hosszas mérlegelés és a lehetőségeink alapos vizsgálata után úgy döntöttünk, hogy a jövőben a közösségépítés más útjait támogatjuk, és a cikkek alatti kommentelés lehetőségét megszüntetjük. Közösség és Belső kör csomaggal rendelkező előfizetőinket továbbra is várjuk zárt Facebook csoportunkba, a Közértbe, ahol hozzászólhatnak a cikkeinkhez, és kérdezhetnek a szerzőinktől is.