Hiába költött az elmúlt években 150 milliárd dollárt a legmodernebb vadászgépekre és légvédelmi rendszerekre, az ország legfontosabb kincsét, legfontosabb olajipari létesítményeit nem tudták megvédeni. Szombatra virradóra legalább 17 drón és cirkálórakéta csapódott be az ország legnagyobb olajfeldolgozó üzemébe Abkaikban, és egy nagy olajmezőn Huraiszban. A támadás a világtermelés 5 százalékát bénította meg átmenetileg, a legnagyobb egy nap alatti áremelkedést okozva az olajpiac történetében.

Hogy valami nagyon nincs rendben az elvben a legmodernebb csúcstechnológiával felszerelt szaúdi haderővel, arra korábban is voltak jelek: a szaúdi hadsereg négy éve nem bír megbírkózni a szomszédos Jemenben az iráni támogatással harcoló síita lázadókkal, a húszikkal, hiába szórnak rájuk ezerszámra bombákat - járulékos kárként a nemzetközi megfigyelők összesítése szerint legalább 8500 civil halálát és még legalább 9600 sebesülését okozva.

A New York Times a téma érzékenységére tekintettel névtelenséget kérő amerikai forrásai szerint a szaúdi haderő néha az amerikaiak aktív támogatásával se képes hatékony fellépésre. A lap szerint három éve az amerikai hírszerzők műholdas felderítés alapján riasztották szaúdi kollégáikat, hogy 30 húszi lázadó átlépte a jemeni-szaúdi határt, és behatolt az országba. A szaúdiak képtelenek voltak bárkit a helyszínre küldeni, így a lázadók kis csapata zavartalanul tölthetett nyolc órát ellenséges területen, még megpihenni is volt módjuk, mielőtt háborítatlanul visszatértek volna Jemenbe. Az amerikai hírszerzők mindezt élőben követték.

De térjünk vissza a hétvégi légicsapásra. Azt alacsonyan repülő drónokkal és cirkálórakétákkal hajtották végre, amelyek ellen nehéz védekezni, de a helyzeten nem segített, hogy a szaúdiak hat zászlóaljnyi Patriot rakétaütege nem az ország olajpiari, hanem a katonai infrastruktúráját védte. Az amerikai hadvezetés azonban tartózkodott a nyílt bírálatoktól. "Nem volna illendő más ország légvédelmi rendszereiről beszélnem" - mondta sajtótájékoztatóóján az amerikai vezérkari főnök, Joseph Dunford szóvivője, Parrick Ryder ezredes, aki azért azt elárulta, hogy a térségért felelő amerikai Középső Parancsnokság szakértői a szaúdi hadsereggel együttműködve elemzi, hogy mi volt a hiba, és hogyan lehetne kijavítani.

Ugyanakkor a Timesnak nevük elhallgatását kérve nyilatkozó négy, a szaúdiak kiképzésén egykor dolgozó amerikai tiszt szerint a problémák gyökere mélyebben van annál, hogy netán rossz helyre telepítették a légvédelmet. Mint mondták, a legfőbb probléma, hogy a szaúdi hadseregben nincs az a fajta sorállomány, ami az amerikai haderő gerincét adja, a tisztikarban az előrejutás pedig nem az érdemen, hanem kapcsolatokon múlik.

A négy tiszt dícsérni is tudott, szerintük a szaúdi hadsereg erőssége a Különleges Erők, amelyek különösen jók a felderítésben. De a Különleges Erők kiképzésének rendszere nem alkalmas nagyobb, szigorú hierarchiában, nagyon szabályozottan és fegyelmezetten működő egységek kiképzésére - míg a különleges erők katonáitól egyéni cselekvőképességet és gyors reagálást várnak, a hagyományos szárazföldi erőknél inkább a csapatmozgásokon és a parancskövetésen van a hangsúly.

Az ilyen nehézségek aztán más fegyvernemeknél is kiütköznek. A légierő pilótáinak például nem kell annyit gyakorlatozniuk, mint amerikai társaiknak, így például a jemeni bombázások kezdetén a szaúdi pilóták nem voltak képesek alacsonyan szállva bombázni, így nagy magasságból dobták le azokat, sokkal nagyobb károkat okozva a civil lakosságban, mint amit egy kis magasságból végrehajtott precíziós bombázás okozott volna.

Pedig pont a hétvégi történések, illetve az azóta történtek azt jelzik, hogy Szaúd-Arábiának egyre inkább szüksége lenne olyan hadseregre, amelyik az amerikaiak támogatása nélkül is képes megvédeni az országot. Mert bár Mike Pompeo külügyminiszter már a támadás napján Iránt vádolta, azóta pedig már nyílt háborús cselekménynek is minősítette a légicsapást, az Egyesült Államok egyelőre csak szavakban válaszolt a provokációra.

Az, hogy Donald Trump az elmúlt hónapok kardcsörtetése után - melynek során állítása szerint egy alkalommal tíz perccel a légicsapás tervezett időpontja előtt állított le egy megtorló akciót - ennyire visszafogottan reagál, még akár fel is bátoríthatja Iránt. Gregory Gause, a Texas A&M egyetem közel-kelet-szakértője szerint Kuvait megszállása óta nem érte olyan kihívás az Egyesült Államok nagyhatalmi státusát és a térség olajiparának védelmezői szerepét, mint a hétvégi légicsapás. "Amennyiben nem lesz nagy fordulat abban, ahogy Trump kormánya reagál ezekre, az öbölbeli vezetők valószínűleg elkezdik megkérdőjelezni az amerikai biztonsági garanciákat" - mondta a New York Timesnak.

A visszafojtott amerikai reakció nehéz helyzetbe hozta Szaúd-Arábia de facto vezetőjét, Mohamed bin-Szalmán koronaherceget is. Ő általában elég harcias, a jemeni háborúba is ő keverte bele az országot. Most azonban Szaúd-Arábia napokig még csak nem is említette Iránt a légicsapásokról kiadott közleményeiben, és szó sem volt azonnali megtorlásról. Ami az alapján, ahogy a szaúdi hadsereg teljesít, annyira nem is meglepő. (Via The New York Times 1, 2)