„Sajnálom, a rendszer csinálta, nem én”

Piroska négy elemit végzett, parasztlányból lett szorgalmas ávós. Az ötvenes években többek között rá volt bízva a kistarcsai internáló tábor 400 női foglya, akiknek az volt a bűnük, hogy valakinek a valakijei voltak, valakinek a lánya, valakinek a felesége, valakinek az unokahúga. De például a Füle Judit nevű fogoly vétke csupán annyi volt, hogy szeretőjével a Szabadság hegy eldugott részén egy autóban csókolózott. Balszerencséjükre ahol megálltak, az pont Rákosi villájának hátsó kertje volt. Több, mint három évig kellett börtönben ülnie, mert rossz helyen csókolózott. 

Almási Tamás 1991-es Ítéletlenül című filmjében 38 év után a kistarcsai cellában újra összehozta és szembesítette a foglyokat Piroskával, az egykor rettegett fogvatartóval. A nagy darab őr évtizedek után is úgy lépett be a körletbe, mintha csak osztálytalálkozóra érkezett volna szeretett diákjaihoz. Ő az egyetlen, aki nincs zavarban, akinek nem szorul össze a gyomra, aki nem nevet zavartan. Ezt követte egy olyan drámai jelenetsor, ami tényleg színpadért kiált. Az egykori rabok először felidézik az őr kegyetlenségeit, és ritka emberi gesztusait, majd hamarosan átfordul a hangulat. Feszült vita alakul ki a megbocsátásról, hogy fátylat lehet-e borítani a múltra, hogy személyesen Piroskát terheli-e felelősség vagy csak a rendszer volt bűnös, amit kiszolgált.  

  • Piroska: Adok egy puszit. 
  • Egykori internált: Azt azért ne.

Az internáltak leképezték az egész országot, volt köztük kulák, radikális kommunista, író, de ott raboskodott és szerepel is a filmben a színésznő Dévay Camilla, Udvaros Dorottya anyja, Lucz Gizella, Szálasi Ferenc felesége,  Esterházy Mónika, Esterházy Péter nagynénje. A kistarcsaiak szenvedése nem attól volt a leggyötrőbb, hogy rideg körülmények között, gyakran porig alázva, minden ok nélkül bezárva tartották őket, hanem, hogy nem közölték velük, meddig tart a rabságuk, hogy nem volt értelme számolni a napokat, nem volt mibe kapaszkodni, nem volt semmi remény. A hatalom azt éreztette velük, hogy a börtönéveknek sosem lesz vége. A rabok többségét ítélet nélkül, határozatlan időre zárták be. Ők csak 1953 után szabadultak, mikor az első Nagy Imre-kormány felszámolta a táborokat.

Almási Tamás rendező egy 2016-os vetítésen, amiről a 444 is beszámolt, elmondta, hogy 1989-90-ben, a forgatás idején úgy képzelte, a rendszerváltás ilyen találkozásokról fog szólni. Ezek a szembenézések aztán valahogy elmaradtak. Almási számított arra, hogy a kistarcsai találkozás mindenkinek felkavaró lesz, azt mondta, ez volt élete legnehezebb forgatása. Több olyan szereplő is volt, aki korábban a kamerák előtt még nyíltan beszélt arról, miket éltek át azokban az években, de felvétel előtt egyszerűen belebetegedett a gondolatba, hogy újra látnia kell Piroskát. A forgatás helyszínére hívtak egy mentőkocsit, mivel idős nőkről volt szó. Almási szerint a közel négy órán át tartó találkozó után a megjelentek többsége mégis megkönnyebbülve távozott.

A Videotékában Almási Tamás: Ítéletlenül

(1991, 87 perc; zene: Slamovits István; vágó: Halász Katalin, Koncz Béla, operatőr: Mertz Lóránt, Kováts György; riporter: Vágó Ágnes; gyártásvezető: Szita Miklós, Pigniczki Zoltán; dramaturg: Bende Gyöngyi fényképezte: Jancsó Nika; rendező: Almási Tamás)

A videotéka korábbi részei.