Nem vagyok Orsós, és nem látszik, hogy cigány vagyok, de féltem, bepánikolok egy állásinterjún

  • Ha egy roma ember érettségit vagy diplomát szerez, még mindig nem biztos, hogy munkát is talál, pláne nem egy nagyvállalatnál. Sokan nem tudják, mi fán terem az állásinterjú, és senkit sem ismernek multis közegben.
  • Egy alapítványi program a jól képzett, de nehéz helyzetben levő romáknak próbált segíteni. Kiderült, hogy egy intenzív tréniggel és kapcsolatépítéssel sokat lehet elérni. 
  • De hiába minden, ha valakinek nincs kezdőtőkéje, esélye sincs egy kis faluból városba költöznie. Hacsak nem vesz fel hitelt. 

„Van egy ismerősöm, tök jó a szakmájában, de amíg Orsósnak hívták, esélye se volt. Inkább új nevet vett fel.” Rajnai Renáta hozzá képest szerencsés embernek érzi magát: a vezetékneve alapján senki sem gondolja róla, hogy roma lenne, és azt mondja, ránézésre se látszik. 

Egy évvel ezelőttig a Baranya megyei Sellyén, egy alig háromezer fős településen élt. A környéken csak ennél is kisebb falvak vannak, leszámítva persze az 50 kilométerre levő Pécset. Itt érettségizett a Gandhi Gimnáziumban, aztán odahaza dolgozott, egy ideig vendéglátósként, aztán egy papírzsebkendőket gyártó üzemben, majd az önkormányzatnál. 

Néha ezeket párhuzamosan is csinálta: egyik nap pincérkedett, másik nap az irodában dolgozott. Az üzemben leltározott, papírmunkát végzett, az önkormányzatnál pályázatírással és a közmunka-programmal foglalkozott. Közben képzésekről képzésekre járt, nem akart egyetlen dologba belevágni, hogy csak ahhoz értsen, aztán nézni, amikor nem jönnek a lehetőségek.

Állásinterjún viszont soha az életben nem járt. Attól tartott, ha bármikor ilyen helyzetbe kerülne, bepánikolna, és az izgalomtól nem jutna szóhoz. Ezért jött jókor az Autonómia Alapítvány HRom nevű programja, amiben érettségizett és diplomás roma fiatalokat próbáltak úgy felkészíteni, hogy legyen esélyük bejutni egy nagyvállalathoz.

Így vették fel egy budapesti hipermarketbe vásárlói kapcsolatokért felelős menedzsernek. Szerinte óriási szerencséje volt, hogy ez sikerült neki, ráadásul aznap, amikor felvették, még albérletet is talált. Odahaza egyszerűen nem látott már lehetőséget maga előtt, úgy érezte, mindent elért, amit lehetett. „Úgy voltam vele, 30 éves vagyok, se kutyám, se macskám, vagy most lépem meg, vagy tényleg ott ragadok.”

Munkaerőhiány van, mégsem találják meg őket

A legtöbb, roma fiataloknak szóló program általában a képzetlenekkel foglalkozik. Ez érthető, hiszen a KSH tavalyi kiadványa szerint a munkaképes korú romák négyötödének még mindig legfeljebb nyolc osztálya van. Ráadásul a roma fiatalokon belül egyre nagyobb a korai iskolaelhagyók aránya, nyolc osztállyal pedig csak egyszerű, képzettséget nem igénylő, rosszul fizető munkákat lehet végezni. Sokan közmunkában ragadnak, nyaranta idénymunkát végeznek, a férfiak építkezéseken dolgoznak, ha vannak ilyenek elérhető távolságban. 

Hozzájuk képest kevés szó esik az érettségizett és diplomás romákról, akik arányaiban kevesen vannak, de azért elég sokan ahhoz, hogy a munkaerőhiányos gazdaságnak szüksége legyen rájuk. 

Mégis nehezen tudnak elhelyezkedni, nem igazán találkozik a kereslet és a kínálat. Ennek persze egy sor rendszerszintű oka van, szinte hiába szerez valaki érettségit vagy diplomát, ha 

  • egész gyerekkorában szegregált iskolába járt, ahol rossz minőségű képzést kapott, 
  • az ország egy eldugott részén lakik, ahol munkahelyek is alig vannak, nemhogy nagy cégek,
  • olyasmit tanult, amire nincs igény a vállalati szférában, vagy
  • egy cég egyszerűen nem akar romákat felvenni.  

Vannak viszont egyéni, fejleszthető készségek is. „Sok roma fiatal nem tudja, milyen technikákkal, hogyan érdemes állást keresni, hogyan kell kommunikálni. Nincsenek igazán kapcsolataik a vállalati szférában, pedig sokszor ismerősökön keresztül lehet munkához jutni” - mondta Illés Márton, a roma integrációval foglalkozó Autonómia Alapítvány munkatársa a három éven át tartó HRom program zárórendezvényén. 

A HRom legfontosabb része egy ötnapos intenzív tréning volt, ahol 150, legalább érettségizett roma fiatal tanult arról, hogyan kell önéletrajzot írni, hogyan működik a munkaerőpiac, és reálisan milyen karrierútra számíthatnak. A résztvevőknek csak öt százaléka volt munkanélküli, a többiek mindannyian tanultak és/vagy dolgoztak, mint a cikk elején említett Renáta is.  

Tizennyolc nagyvállalatot is bevontak, amelyek segítettek szimulálni az interjúhelyzeteket. Ezek után tartottak egy vállalati vacsorát, ahol a roma fiatalok kötetlenebb viszonyok közt találkozhattak a cégek HR-eseivel és a program más résztvevőivel, akiknek már sikerült elhelyezkedniük. 

„Fontos, hogy nem szociális munkások tanították őket önéletrajzot írni, hanem profi HR-esek, akik naphosszat ilyeneket értékelnek. Azt akartuk, hogy ismerjék meg a vállalatok szempontjait” - mondta Illés. Akinek szüksége volt rá, annak idegennyelvi és számítógépes képzést is tartottak. 

„A képzés viszont önmagában nem ér sokat, ezért utána sem engedtük el a kezüket, támogattuk őket az álláskeresésben, közvetítettünk a cég és a fiatalok közt”.

Aki lát esélyt rendes munkára, mindjárt nem akar külföldre költözni

A HRom eredményességét a CEU kutatói vizsgálták, amiről menet közben és a záráskor is jelentettek meg tanulmányokat. A legfontosabb kérdés persze az, hogy a résztvevők milyen arányban tudtak elhelyezkedni. 

Kiderült, hogy a program kezdetekor még csak 31, a végén pedig már 53 százalékuk dolgozott. Ez persze nem feltétlenül csak a HRom-nak köszönhető, közrejátszhat egy sor más tényező is. Ezért megvizsgáltak egy másik, nagyon hasonló helyzetű, roma fiatalokból álló kontrollcsoportot is, akiket nem vontak be a programba. Náluk is nőtt a foglalkoztatottság, de 22 helyett csak 13 százalékkal.

A résztvevők felének javultak a munkaerőpiaci esélyei is, míg a kontrollcsoportnál ez az arány csak 26 százalék volt. Többek közt azokat számolták ide, akiknek időközben nőtt a jövedelmük, vagy úgy döntöttek, hogy továbbtanulnak a felsőoktatásban. 

Ami különösen érdekes, hogy a program után fele annyian képzelték el a jövőjüket külföldön, mint előtte. Messing Vera, a hatásvizsgálatot végző CEU-s kutatócsoport egyik tagja szerint ez arra utalhat, hogy ha a fiatalok látnak érdemi esélyt jól fizető állásokban elhelyezkedni, az a kivándorlást is csökkentheti. A HRom hatására a fiatal romák kapcsolati hálója is átalakult, és sokkal több nem roma ismerősük lett, mint korábban.  

Lehetne munkám, másfél órára innen, de nincs pénzem elköltözni, a busz meg nem jár

Közben viszont csak az elhelyezkedett fiataloknak negyede talált munkát valamelyik partnercégnél, vagyis Rajnai Renáta a kivételek közé tartozik. A kutatók szerint ez egyrészt azt mutatja, hogy a program inkább az álláskereséshez szükséges készségeket fejlesztette, nem közvetlenül segített állást találni. Másrészt kiderült, hogy sokan azért nem tudtak munkát vállalni ezeknél a cégeknél, mert

nem engedhetik meg maguknak, hogy elköltözzenek otthonról,amivel egy ilyen típusú projekt nehezen tud mit kezdeni. Így volt ezzel Dóra is, aki egy apró, dél-baranyai faluból származik, és Pécsen tanult horvát-romológia szakokon. Mindkettőhöz személyesen is kötődik: apai ágon boszniai, anyai ágon cigány származású. Dóra tavaly ősszel vett részt a HRom ötnapos tréningjén.

„Felkészítettek az interjúra, nagyon megdicsért a HR-es, és egy éven át küldték a listákat a szabad pozíciókról. De Pécsen nem nagyon voltak lehetőségek, csak Budapesten, Kaposváron, ahová azért kell egy kezdőtőke” - mondta Dóra, aki pár hónapig volt már recepciós Horvátországban, most pedig egy kisvárosi cukrászdában dolgozik, nem messze a szülőfalujától. „26 évesen az ember már szeretne elköltözni otthonról, és a család is szeretné, hogy a gyerek saját lábra álljon.”

Dóra szerint horvát nyelvtudással tudna is munkát találni Budapesten, de egyszerűen képtelen több százezer forintot összeszedni az első pár havi albérleti díjra és a kaucióra. 

Pécs sincs túl közel, de a 40 kilométer azért leküzdhető. Csakhogy alig jár busz, így ha találna is olyan munkát, ami 8-tól 4-ig tart, és nagyjából a képzettségének megfelelő,reggel 6-kor kellene indulnia otthonról, és este 7-re érne haza. Ez nagyon sokakat érint, a HRom falusi résztvevőinek átlagosan háromnegyed órába telik eljutni a kistérségi központba, és másfél órába a megyeszékhelyre. Márpedig vállalati pozíciókat nem a kisvárosokban fognak találni. 

Renátának esze ágában sem volt Pécsre menni, nem akart 40 kilomer miatt költözködni, lakást bérelni, és a nyakába venni az ezekkel járó bajokat. Budapestre vágyott, de ehhez neki is hitelre volt szüksége. „Ha valaki nem úgy akar feljönni, hogy majd' csak lesz valami, hanem ki akarja fizetni valamiből a kauciót, az első havidíjat, és egy hónapig élni akar valamiből, az alsó hangon félmillió forint.” Igaz, ő számíthat némi anyagi támogatásra a családjától, sőt még lakhatási támogatásra is pályázott, egy éven át kapott is havi százezer forintot. 

Ez már nem sokáig jár neki, úgyhogy másodállást keresett, és elvállalta egy irodaház takarítását. Így most szinte mindennap reggel 9-től este 9-ig dolgozik, de épp azon van, hogy találjon egy másik takarítót maga mellé, akivel váltásban dolgozhatnak.

Az nem egyenlőség, hogy nem foglalkozom egy dolgozó hátrányaival

A HRom-ban résztvevő cégek többnyire budapesti multik voltak, néhányat be is mutattak ebben a videóban. Árendás Zsuzsanna, Messing Vera és Zentai Violetta a programhoz kapcsolódó tavalyi cikkükben azt írták, a cégek nagy részénél az etnikai identitás tabunak számít, amiről egyfajta félreértett politikai korrektség miatt nem szabad beszélni. 

Ez azt jelenti, hogy

az egyenlőség jegyében nem foglalkoznak a roma jelentkezők hátrányaival,a HR-esek általában nem vizsgálják, miért beszél valaki rosszul idegen nyelveket, vagy miért nem tudja olyan jól kezelni a számítógépet. Pedig általában az oktatási rendszer kudarcai állnak emögött, amelyek különösen erősen sújtják a romákat. 

De még ha fel is veszik őket, sokszor nem észlelik, milyen nehézségeik vannak amiatt, hogy az otthonihoz képest egy teljesen új közegbe kerültek. Segítség híján előfordul, hogy az ilyen dolgozók úgy döntenek, inkább hazaköltöznek. 

A program zárása után készült hatásvizsgálat szerint viszont a cégek egy része új programokat indított, amelyek segíthetik a romák elhelyezkedését, például:

  • romákkal foglalkozó civileket kértek meg, hogy hozzák őket össze potenciális roma dolgozókkal,
  • az egyik cég felvett egy roma gyakornokot, akinek az a dolga, hogy kapcsolatba lépjen középiskolásokkal, szakiskolásokkal és roma szervezetekkel,
  • van, ahol a roma munkavállalók a céges marketingben is megjelentek.

Az Autonómia Alapítvány kiadott egy kötetet is azoknak a vállalatoknak, amelyeks szeretnének nyitni a roma munkavállóak felé, ezt itt lehet elolvasni. 

Hogy legyen, aki a következő polgármesterről is elmondja az igazat

A kormánymédia százmilliárdokból próbál túlharsogni minden kritikus hangot az országban, amikor pedig választás közeledik, felismerhetetlenre hajlítják a valóságot. Ha szerinted fontos, hogy valódi híreket is lehessen olvasni, akkor támogasd rendszeresen a 444 szerkesztőségét!

Egyszeri bankkártyás támogatás

Havi rendszeres támogatás (PayPal)

További támogatási lehetőségek.

Kapcsolódó
Uralkodj magadon!
Új kommentelési szabályok vannak 2016. január 21-től. Itt olvashatod el, hogy mik azok, és itt azt, hogy miért vezettük be őket.