2014 tavasza óta öt országos választáson derült ki, hogy a Fideszt még csak megszorongatni sem tudják az egymással vetélkedő ellenzéki pártok. 

Ebben benne van az is, hogy saját érdeke mentén módosította a Fidesz a választási törvényt, és benne van az is, hogy aránytalanul több erőforrást fordít kampányra és mozgósításra, és óriási erejét használja megfélemlítésre, megvesztegetésre is. E két körülmény közül a választási rendszer módosítgatása folyamatos fenyegetés az ellenzékre nézve, amíg a parlamentben a Fidesznek kétharmados többsége van. A szinte végtelen erőforrásokból és lehetőségekből adódó körülmény pedig 2010 óta minden eltelt évvel egyre szorongatóbb az ellenzék számára. 

A Fideszen kívüli politizálás lehetőségei rendkívül szűkek már most is, és ha vasárnap sem szerez értelmezhető pozíciókat az ellenzék, akkor szinte reménytelen helyzetből várhatja a 2022-es választásokat.

Egy ellenzék van most

Azért van értelme általában ellenzékről, és nem konkrét pártokról beszélni most, mert minden nehézségen, sértettségen, kételyen, ideológiai és személyes ellentéten túllépve a városok 70 százalékában összefogtak az ellenzéki pártok, és közös jelölteket állítottak. Ez teljesen új helyzet a magyar választások történetében. 

Az már kiderült, hogy egymás ellen indulva az ellenzéki pártok nem tudják sem a Fideszt megszorongatni, sem egymás között eldönteni, hogy melyik közülük a vitathatatlanul legerősebb, amelyhez a többieknek igazodniuk kell. Úgy látszik, hogy csak közösen lehetne változtatni a 2010-ben befagyott politikai rendszeren. Hogy ez a módszer működik-e, az vasárnap kiderül. 

Ha nem működik ez sem, akkor aligha lesz honnan erőt meríteni legközelebb. Hiába nem a Fideszre szokott szavazni a választáson résztvevők körülbelül fele, nem lesz szervezőerő, motiváció a kormánnyal elégedetlen emberek összefogására.Most sincs átütő erő az ellenzéki blokkban: nincs neve, szimbóluma és arca ennek az összefogásnak, illetve árulások és nehezen visszafojtott feszültségek kezdik ki, és mindenekelőtt óriásira hízott túlerővel néz szembe. Az összefogás legnagyobb eredménye egyelőre annyi, hogy legalább létrejött. 

Az építkezést valahonnan el kell kezdeni, és belátható időn belül nem látszik erre jobb esély, mint a vasárnapi választás. Ha hétfő reggel nem gondolják úgy az ellenzéki oldalon, hogy megérte együttműködni, akkor szinte a nulláról kell kitalálni, hogy mit csináljanak. Az elmúlt tíz év megmutatta, hogy ez az ötletelés mennyire nehezen megy. Már a mostani jelöltállítás is nehezen ment.

Számos történetet hallottunk az elmúlt hetekben arról, hogy korábban egymást gyanakvással méregető kis helyi csoportok képesek voltak együttműködni ebben a kampányban. Voltak persze balhék is, de az általános kép összességében az, hogy megkapták a választók a lehetőséget arra, hogy a Fidesz és az Ellenzék között válasszanak vasárnap. Ez matematikailag jelentősen növeli a fideszes önkormányzati vezetők leváltásának az esélyét, csak kérdés, hogy az elmélet működik-e a gyakorlatban is. 

Előbb gúnyolódott, majd fenyegetett a Fidesz

Nem véletlen, hogy a Fidesz mindent megtesz azért, hogy esélytelen töltelékjelöltekkel próbálja elkenni a szavazás kiélezettségét, és a kihívók tarkaságára utalva igyekezzen zavarosnak, alkalmatlannak beállítani az összes nem fideszes jelöltet. 

A kampány második felében a Fidesz a gúnyolódásról áthelyezte a hangsúlyt a fenyegetésekre. A fenyegetések arról szólnak, hogy az ellenzéki vezetésű városokkal majd kiszúr a kormány, illetve az ellenzéki polgármesterek majd migránsokat telepítenek be. Ez a kampány hajrájában bevetett új kommunikációs taktika már azt jelzi, hogy a Fidesznek nem volt elég jelentéktelennek, zavarosnak láttatni az ellenfeleket. Azzal, hogy veszélyesnek bélyegzik őket, óhatatlanul is jelentősebbé tették, erősebbnek láttatták az ellenzéki blokkot. 

Lengyelország még így is messze van

Ha sikerülne az ellenzéknek több mint duplájára növelnie az általa irányított települések számát, illetve az ilyen településeken élők lélekszámát, az még nem jelentene érdemi veszélyt a Fideszre nézve, de alapja lehetne az ellenzék megmaradásának, a további építkezés lehetőségének. 

Érdemes megnézni a lengyel példát. Ott a most vasárnapi parlamenti választás toronymagas esélyese a Fideszhez hasonló stílusban kormányzó PiS, de ennek ellenére az ellenzéknek vannak értelmezhető pozíciói, tömegrendezvényei, népszerű politikusai. 

A tavalyi lengyel önkormányzati választáson szinte az összes nagyvárosban ellenzéki polgármester győzött, a legtöbb esetben úgy, hogy a nagyobb ellenzéki pártok nem indítottak jelölteket egymás ellen.

E győzelmeknek köszönhetően a lengyel ellenzéknek van hátországa, képes feladatokat adni embereinek, meg tudja mutatni, hogy mire képes, ha hatalmat kap. Ha idén nem is győzik le a kormánypártot a parlamenti választáson, továbbra is életképes alternatívaként tudják szorongatni a PiS-t. Ahogy az új varsói polgármester beiktatásán elhangzott: "Varsóból sohasem lesz Budapest!" - vagyis ott sosem lesz illiberális, idegengyűlölő, homofób vezetés. Az ilyen, hatalmi pozícióból küldött üzenetek segítenek összetartani az ellenzéki tábort. A lengyel ellenzéknek vannak hősei is. Miután Gdanskban halálra késelték az ellenzéki polgármestert, a PiS nem mert jelöltet állítani az időközi választáson.

Szlovákiában tavaly ősszel az önkormányzati választáson a független jelöltek taroltak a nagyvárosokban, ami alkalmat adott arra, hogy az igen népszerűtlen pártok rendszere felfrissüljön, új arcok és mozgalmak jelenjenek meg. Az akkori eredményre építhetett az új köztársasági elnök az idei választási kampányában. 

Az ilyen megújulási lehetőségek nélkül a választások kiüresednek, a demokrácia elhalványul, a polgárok teljesen kimaradnak a politikából.

Ha csak a Fideszen belül van verseny, az nem demokrácia

Ahogy erről Orbán Viktor is beszélt a Fidesz szeptember végi kongresszusán, lassan csak a Fideszen belüli viszályok jelentenek érdemi versenyhelyzetet a magyar politikában. Ha csak a Fideszen belüli vetélkedésnek marad tétje, akkor biztosan kimaradnak a választók abból, hogy befolyásolják a küzdelem eredményét. Akkor csak intrikák, láthatatlan motivációjú zsarolások, lekötelezettségek és átláthatatlan érdekcsoportok alakítják a politikát. 

A hatalom közelében mindig lesz vetélkedés, de egy demokráciában ez a nyilvánosság előtt zajlik, ahol a győztesről végső soron a választópolgárok döntenek. Ennek a lehetősége veszhet el itthon, ha a magyar ellenzék nem jut erősebb pozíciókhoz, mint eddig. 

Címlapkép: Kiss Bence