Az HBO első héber nyelvű minisorozata, A mi fiaink (Our Boys) egy igaz történet félig dokumentarista, félig drámai feldolgozása. A 2014-es, 50 napos gázai háború kirobbanásának közvetlen előzményeire koncentráló alkotás minden néző számára felkavaró élmény, de az izraeliek és a palesztinok számára különösen nehéz lehet. Izraelben elég nagy botrány lett a sorozatból már bőven azelőtt, hogy az országban bemutatták volna, Netanjáhú pedig lecsapott a lehetőségre, hogy újraválasztási kampánya egyik eszközévé tegye, és - arra hivatkozva, hogy a sorozat antiszemita - bojkottot hirdetett az izraeli televíziós csatorna, a Channel 12 ellen.

Hozzátok haza a fiainkat

2014 júniusában elraboltak három stoppoló izraeli tinédzsert Ciszjordániában. A három fiú eltűnése országos ügy lett, több mint két héten át róluk szólt az országban minden. Az eset szinte tömegpszichózishoz vezetett, tömegek imádkoztak életükért közösen, és követelték, hogy „hozzák vissza a fiainkat”. Az Izraeli Védelmi Erők (IDF) nagyszabású akciót indított felkutatásukra, 11 nap alatt több mint 350 - főleg a Hamaszhoz köthető - palesztint tartóztattak le, a katonai műveletek során öt palesztin életét vesztette. Aztán 17 nappal eltűnésük után, Hebron közelében megtalálták az agyonlőtt fiúk holttesteit, amit országos gyász, majd utcai zavargások követtek. Az izraeliek biztosak voltak benne, hogy gyilkosaik arabok voltak, később kiderült, ez valószínűleg valóban így volt, a Hamasz két tagja ölte meg a tinédzsereket.

Július másodikán, pár nappal a holttestek megtalálása után Kelet-Jeruzsálemben egy autóba tuszkolták és elrabolták az utcán álldogáló, 16 éves, palesztin Mohammed Abu Khdeirt. A szülei szinte azonnal jelentették az eltűnését, összeégett holttestét az izraeli rendőrség néhány órával később, egy nyugat-jeruzsálemi erdőben találta meg. Az események gyorsan felpörögtek, a palesztinok biztosra vették, hogy az elkövetők izraeliek, és hogy a fiút bosszúból gyilkolták meg. Az ügyben végül három embert tartóztattak le, két fiatalkorút, és a gyilkosság értelmi szerzőjét, aki egy ultra-ortodox szefárd családból származott. A három izraeli és a palesztin tinédzser meggyilkolása úgy felkorbácsolta az indulatokat, hogy az végül az 50 napos vagy gázai háború néven ismert katonai művelethez vezetett Izrael és Palesztina között.

A mi fiaink azonban nem a háborúra koncentrál, hanem a palesztin fiú családjára és a gyilkosaikat kézre kerítő nyomozói munkára. Az alkotók, az izraeli Hagai Levi és Joseph Cedar, illetve az Izraelben élő, palesztin Tawfik Abu Wael 10 részes minisorozatukkal újra szembesítették az izraelieket és a palesztinokat az öt évvel ezelőtt történt tragédiával, és ahogy az várható volt, ezt nem mindenki fogadta kitörő örömmel. Sokan nem értették, miért nem az izraeli fiúk történetére koncentráltak, mások pedig vérig sértődtek azon a nyilvánvaló utaláson, hogy a címben említett mi fiaink nemcsak azokra utal, akiket meggyilkoltak, hanem azokra is, akik képesek volt egy ilyen horrorisztikus gyilkosságot elkövetni. Benjámín Netanjáhú le is csapott a lehetőségre, éppen újraválasztásához kampányolt, és azt kérte támogatóitól, bojkottálják a sorozat izraeli koprodukciós cégét, a Channel 12-t. 

A sztori maga nagyon durva, de viszonylag ismert. A sorozat nem is arra koncentrál, pontosan mi történt, hanem arra, hogy milyen abszurdak azok a körülmények, amelyek a tragédiákhoz vezettek. Egy átlagos néző azt valószínűleg tudja, milyen zártak az ortodox zsidó közösségek, talán azt is, hogy milyen ellentétek feszülnek a szefárd és askenázi zsidók között, de azt, hogy milyen nyomást, vagy, ahogy ebben az esetben, személyiségtorzulást okozhat az, ha valaki ennyire zárt környezetben nő fel, már kevésbé. A gyilkosságot hárman követték el, de közülük ketten még szinte gyerekek voltak, akikre óriási befolyással volt a gyilkosság kitervelője, a szélsőséges nézeteket valló Joszef Hájim Ben Dávid.

A sorozat talán legerősebb karaktere Simon, a Shabakként is emlegetett izraeli védelmi szolgálat, a Shin Bet nyomozója, aki azzal válik páriává saját környezetében, hogy megtalálja és letartóztatja az arab fiú gyilkosait. Simon kitalált személy, az alkotók egy személybe gyúrták össze a szolgálat nyomozóit, akik az ügyön dolgoztak, de a lényegen ez nem változtat: karakterén keresztül kiválóan kirajzolódik, milyen megbecsülésre számíthat az az izraeli, aki a szervezeten belül azon a részlegen dolgozik, ahol a nem arab terrorista cselekményekkel foglalkoznak. Érezhető az az elképesztő nyomás, ami rájuk nehezedik, hiszen tudják, hova vezet, ha kiderül, hogy valóban izraeliek voltak az elkövetők. 

Mohammed Abu Khdeirt bestiális módon gyilkolták meg, még élt, amikor felgyújtották, amiről a legtöbb izraeli őszintén azt gondolta, izraeli ember ilyet nem tesz. Aztán kiderül, hogy dehogynem. Normális esetben erre a társadalmi önvizsgálat, az okok keresése lenne a válasz, de ez elmarad. Mivel az elkövetők egy fontos, befolyásos ortodox család tagjai, a közösség nehezen reagál, egyszerre érezhető, hogy legszívesebben kivetnék őket maguk közül, de az is, hogy mindennél fontosabb az összezárás.

A palesztin oldalon eközben egy gyászoló családot látunk, egy addig nagyszerűen funkcionáló családot, akik érthető módon nem igazán tudják feldolgozni, hogy Mohammed ilyen rettenetes módon halt meg. A palesztin szélsőségesek ahogy csak tudják, próbálják felhasználni őket politikai céljaikra, teljesen rájuk telepednek, és végig Izrael elleb uszítják őket. Mohammed apja és Simon vívódásai segítenek a legtöbbet a nézőnek a történet megértésében, ami nagyban köszönhető annak is, hogy két nagyszerű színész játssza szerepüket. 

Az alkotók értik, hogy sok izraelinek nem tetszik a sorozat, de azt mondják, őket az hajtotta, hogy a történet egy eddig kevesebbet hangsúlyozott szálát mutassák be a nézőknek, illetve az, hogy ők maguk megértsék, minek kell történnie ahhoz, hogy valaki előre eltervezetten egy ilyen szörnyű bűncselekményt kövessen el.

Az elmúlt években, a streamszolgáltatók megjelenésének köszönhetően jóval több idegen nyelvű, nem hollywoodi film és sorozat jut el a nézőkhöz, ami azért is jó, mert olyan alkotások, mint A mi fiaink is jóval szélesebb közönséget érnek el, és segítenek megérteni a helyiek szemszögéből nézve a helyzetet. A témában szintén fontos sorozatot, a Faudát korábban a Netflix hozta el, a sorozatról mi is írtunk.