Ez a cikk eredetileg az Abcúgon jelent meg, Fődi Kitti írása. 

Lakhatással, jogosítvánnyal, angol tanfolyammal, workshopokkal és csapatversenyekkel dolgozik azon az önkormányzat, hogy Bólyban tartsa a fiatalokat. A város ugyan tele van munkalehetőségekkel, de néhány éve nincs szórakozási lehetőség, a kocsmasor és a diszkó is megszűnt. A program minden eleme ingyenes, de cserébe a részt vevőknek építeniük kell a közösséget, amin egy ifjúsági csapat is dolgozik, csocsóesteket, pinpong bajnokságokat és éjszakai kommandót szerveznek.

Mohács és Pécs között féltávon fekszik egy körülbelül 3800 fős Bóly nevű kisváros, ahol összetett önkormányzati programmal igyekeznek meggátolni a fiatalok elvándorlását és ezzel a város elnéptelenedését. Ha Bólyt észak felől közelítjük, akkor a hosszú település első házai és temploma egy falu benyomását keltik, a központba érve viszont már egy kedves kisváros bontakozik ki, ahogy pedig dél felé haladunk, üzemekbe, cégek logóiba, ipari parkba futunk. A városnak ez a három tulajdonsága kiemelkedő szerepet játszik a fiatalok megtartásában, akiknek olykor sokkal csábítóbb lehet az alig húsz percre lévő nagyobb városokban, Mohácson vagy Pécsett lakni.

A falvak szinte már menthetetlenül ráléptek a végleges elnéptelenedés útjára, van, ahol ingyen osztják a telkeket, csak költözzön oda valaki, és van, ahol három idős asszonyon kívül már senki nem él a faluban. Mielőtt előreláthatóan a kisvárosokkal is ez történne, ahonnan a fiatalok elsősorban a megyeszékhelyekre költöznek, Bóly hatalmas erőbedobással próbál olyan lehetőségeket kínálni, amelyek képesek vetekedni egy nagyvárossal.

A már egy éve futó Itthon Bólyban nevű program egyik fő eleme, hogy nyolc felújított lakást kínálnak teljesen bérmentve 18 és 35 év közötti fiataloknak, csak a rezsi költségét kell megfizetniük. Szintén ingyenesen lehet C-D-E jogogsítványt szerezni, angol tanfolyamra járni, vagy olyan workshopokon és személyes tanácsadásokon részt venni, ahol egy saját vállalkozás elindításában segítenek. Mindemellett van egy négytagú csoport, akik bulikat, kvízesteket, csocsó és pingpong versenyeket szerveznek, hogy a városban lévő szórakozási lehetőségek hiányosságait pótolják. Mindezért cserébe egyetlen egy dolgot vár el az önkormányzat, a programban részt vevők vállaljanak a városban valamilyen közösségépítő szerepet, legyen az az ifjúsági ház kifestése vagy újabb, fiatalos programok szervezése.

A kérdés az, hogy vajon mindez miért bírná maradásra a bólyi fiatalokat?

Bóly, az iparváros

A falvakból, városokból való elvándorlás egyik fő mozgatórugója az a munkalehetőség hiánya, de a Bólyban épült Ipari parknak köszönhetően sok a munkalehetőség a városban, az önkormányzati program pedig még inkább hozzásegíti a munkavállalókat, hogy megfeleljenek a munkáltatók feltételeinek. Ennek részeként indult a C-D-E jogosítvány és az angol tanfolyam, valamint azok a workshopok, amik a vállalkozóvá válást segítik.

,,Hallottam, hogy Pécsett meghirdettek harminc kamionsofőr állást és jelentkeztek tizen, miközben 12 kilométerre a horvát határtól, ugyanaz a cég hidetett állást és arra jelentkeztek 1200-an. Nem értettem, hogy ez hogy lehet, és arra jutottam, hogy Pécsen azért nem találtak, mert nincs jogosítványuk a fiataloknak. Mire meglesz a jogosítvány C-D-E kategóriára az fél millió forint. Melyik fiatalnak van szabad fél millió forintja?”

– magyarázza Hárs Jószef, Bóly független polgármestere.

A polgármester abban bízott, hogy van a városban két fuvarozó cég, akik felszívják majd a frissen végzetteket, emellett a város határában épült ipari park is igényli majd a jogosítvánnyal rendelkezőket. Buszsofőr is elkél a településen, mert a környék falvait iskolabuszok járják, amihez szintén nincs jelenleg elég munakerő. Az önkormányzat azzal próbálja vonzóvá tenni a cégeknek a várost, hogy nagy üzemcsarnokokat épít az Ipari parkban, amiket bérbead, így a város a munkalehetőségen kívül még egy kis bérlet díjat is nyer rajta.

Az első tanfolyamon 39-en vettek részt, ebből 37-en meg is szerezték a jogosítványt. A projekt menedzserét, Schnell Imrét kérdezzük arról, hogy ez a lehetőség miért tartaná a városban a fiatalokat, ahelyett, hogy fognák a jogosítványukat és elmennének külföldre kamionozni.

,,Bennünk is felmerült, hogy ezzel segítjük-e a helyben maradást, de egyrészt sok a munkalehetőség, másrészt pedig nem sokkal kevesebbet keresnek kamionsofőrként itt, mint külföldön, simán megkeresnek 400 nettót” – mondja Schnell Imre.

A jogosítványért cserében a legtöbb részt vevő az ifjúsági ház felújítátásban segédkezett, ahol a program közösségi eseményeit rendezik meg.

A projekt egy másik fontos eleme, hogy arra buzdítsák a fiatalokat, hogy vállalkozásokat hozzanak létre a városban. Ehhez tartottak egy workshopot, ahol végigvették mindazt, ami szükséges egy cég elindításához, ezután pedig csoportos és egyéni tanácsadáson vehettek részt a jelentkezők, ahol elmondhatták saját ötleteiket.

A bólyi születésű Gáspár Gábor például gyerekkora óta arról álmodott egy barátjával, hogy egyszer sörfőzdét nyissanak. Amikor meglátták, hogy lesz workshop, úgy döntöttek, hogy itt az alkalom, hogy megvalósítsák gyerekkori álmukat. A tanácsadáson azonban kiderült, hogy kicsit naiv volt az elképzelésük, túlzottan magasak lettek volna a költségei az előállításnak, ezért másban kezdtek el gondolkodni. Mára már megalapították a kapcsolószekrények kialakításával foglalkozó cégüket, ami bár messze van a sörfőzéstől, de a program nélkül valószínűleg sosem jutottak volna el idáig. Gáspár Gábor 10 év budapesti élet után tért vissza a településre, mert egy nyugodtabb környezetben szeretett volna családot alapítani.

A jogosítvány és a workshop mellett angol tanfolyamot is hirdetett a program kezdő, közép és haladó szinten. A projektmenedzser szerint ez nem közvetlenül járul hozzá a fiatalok helybentartásához, de a településen hagyományosan németet tanítanak, a munkáltatók viszont megkövetelik az angol nyelvet, ezért ez is hasznukra lehet a bólyi fiataloknak a munkakeresés során.

Nincs többé T-boy, de van kommandó

A program indulását megelőzte egy kérdőív, amiben megkérdezték a bólyi 18 és 35 év közöttieket, hogy mivel elégedetlenek a városban. A fiatalok 52 százaléka első helyen mondta, hogy a szórakozási lehetőségekkel a leginkább elégedetlenek.

,,Korábban volt itt egy egész kocsmasor, ma már húsz kocsmából csak három van meg. Ha mi rendezünk bulit az ifjúsági házban, akkor meg jönnek a feljelentgetések a zaj miatt. Ha nincs valamelyik havernak egy pincéje, ahol lehet bulit tartani, akkor nincs szórakozási lehetőség”- magyarázza Porteleki László, aki a helyi ifjúsági egyesület tagjaként próbálja felpezsdíteni a bólyi életet, emellett az angol tanfolyamon is részt vett. 

A kocsmasor bezárása mellett a szórakozási lehetőségek akkor csappantak meg igazán, amikor három évvel ezelőtt bezárt a település szélén lévő T-boy diszkó. A kisvároshoz mérten irreálisan nagy épületben még most is ott állnak a bárszékek, üres műanyagpoharak hevernek a padlón. Bár a bulik több környező településről is vonzották a fiatalokat, a tulajdonos anyagi okok miatt először a rendszeres, majd az időszakos bulikat is teljesen megszüntette. A polgármester ezt nem is bánja, mert szerinte rengeteg szerhasználót is magukkal hoztak ezek a partik.

,,A szórakozóhelyek üzemeltetése sosem volt az önkormányzat feladata. Nem üzemeltethetünk egy kocsmát, mert akkor meg az lenne, hogy itatjuk a fiatalokat” – magyarázza Gutai Noémi, önkormányzati testületi tag.

Ennek ellenére a program eleme lett a közösségi élet fellendítése. Van egy ösztöndíj program, amit négy fiatal kap meg, akik az ösztöndíjért cserébe magukra vállalják a közösségi élet megszervezését. Ennek a csapatnak az egyik tagja, Arnold Ramóna, aki maga is egy Bólyba hazatérő fiatal. A lány először Pécsett, majd Budapesten tanult, de mindig is az volt a terve, hogy visszajöjjön szülővárosába és a helyi tanodában dolgozzon szociálpedagógusként. Mivel Ramónának művelődésszervező diplomája is van, és már korábban is szervezett programokat a városban, ezért amikor megkeresték az önkormányzattól, szívesen elvállalta a feladatot.

Az állandó csocsó-, póker- és kvízestek mellett havonta egyszer-kétszer nagyobb csapaépítő játékokat is szerveznek, most például az éjszakai kommandóra készülnek, amiben a résztvevők csapatokba rendeződve biciklivel járják a várost, különböző feladványokat kell megfejteniük, amihez például kerítést vagy csatornafedelet kell számolniuk. Az eseményt egy koncert, majd egy buli zárja. Ramóna szerint ezek a programok azért működnek jól, mert a városban nagy baráti társaságok alakultak ki, akik nagyon összetartók.

Ugyanezt a véleményt osztja Cikora Attila is, akit munka közben szólítottunk le. A 23 éves Attila a helyi GLS-nél dolgozik futárként, pár éve költözött a városba a jó munkalehetőség miatt, eredetileg Mohácson élt.

,,Szeretem ezt a települést, mert mindenki ismer mindenkit. Nagyon jó a baráti társaság, amiben mindenféle kororsztály van, mégis valahogy nagyon jól kijövünk” – meséli.

Attila nem szívesen költözne el innen, bár a szórakozási lehetőségeket ő is kevesli, részt vesz az ifjúsági ház programjain, például az éjszakai kommandón is, de szerinte az lenne a legjobb, ha kialakítanának egy közösségi pincét, ahol bulikat lehetne tartani.

Bóly egy barátságos kis sziget

Az Itthon Bólyban program egyik fontos eleme az ideiglenes lakhatás biztosítása a fiataloknak. Ehhez nyolc felújított lakást kell átadniuk, amiből még csak négy készült el, ottjártunkkor pedig még csak két család költözött be. Az önkormányzat 23 jelentkezőből választotta ki azokat a családokat, akik két évre bérleti díj nélkül, csak a rezsi megfizetésével és közösségi tevékenység vállalásával használhatják a lakást. A kiválasztásnál a szempontrendszer viszont egyáltalán nem szociális alapú volt, így nem feltétlen a valóban rászoruló családok kerültek be a programba, akik ne tudtak volna albérletet fizetni a városban.

,,A kiválasztásnál az volt a fő szempont, hogy olyat válasszunk, aki már elköteleződött például házassággal, netán gyerek is van, és valóban itt, Bólyban képzeli el az életét. A pályázat nem szociális irányultságú, hanem a fiatalok helyben tartása, más városokból, külföldről való hazacsábítása a cél. Én nem akartam ellenőrízni, hogy kinek milyen autója, a szüleinek hány szobás lakása, félretett pénze van” – mondja Hárs József polgármester.

Az viszont nagyon fontos szempont volt a kiválasztásnál, hogy a beköltözők valamilyen olyan közösségi tevékenység megszervezését vállalják magukra, ami nem egy egyszerű virágültetés, vagy padok felújítása a városban, hanem tényleges értéket hordoz a közösség számára.

Tóth Dávid és felesége, Homolya Emese azt vállalták, hogy indítanak egy angol beszélgető kört, mivel mindketten nagyon jól beszélnek angolul. Szeretnének két hetente egy teljesen informális, kötetlen beszélgetést tartani, hogy azok is megszólaljanak, akiknek már van valamennyi nyelvtani tudásuk, de nem mernek beszélni. Ez a párnak is jó, mert megismerhetik a lakókat, mivel egyikük sem bólyi származású. Az ötletük ráadásul a programba is jól illeszkedik, mert egyfajta folytatása lehet az angol tanfolyamnak.

Dávid és Emese még ki sem pakoltak a lakásban, mert csak két héttel ezelőtt költöztek be. Előtte Budapesten éltek, Dávid onnan járt Győrbe egy ponyvákat gyártó céghez dolgozni, de a cég pár hónappal ezelőtt Bólyban is létrehozott egy üzemet, a férfi ekkor látogatott el ide először. Eleinte csak a betanítások miatt utazott Bólyba, de nagyon megtetszett neki a település, ezért a feleségével úgy döntöttek, hogy ideköltöznek.

,,A zöld a leginkább megnyerő a városban, ha elmentek a főutcán kocsival, akkor konkrétan nem látszódnak a házak. Nyugodt, barátságos város, olyan mint egy sziget. Nekem ez marhára tetszik, ahogy itt csinálják a dolgokat, ahogy fejlődik a település, és nem egy szűk kör telepedett a városra, hanem folyamatos építkezések vannak, cégeket hoznak ide”- magyarázza Tóth Dávid.

Jelenleg Emese távmunkában meteorológusként dolgozik, de már csak pár hónapig, mert babát várnak. Szerintük ez egy remek ugróléc, hogy albérletfizetés helyett két évig félre tudnak tenni, hogy vegyenek később egy lakást vagy építsenek egy házat a településen, mert abban biztosak, hogy itt szeretnék felnevelni a gyereküket.

A közvetlen szomszédságukban lakik Schneider Viktor és Kovács Zsuzsanna, akik egyéves kisfiukkal Lóránttal az első beköltözők voltak. Több mint nyolc évig Ausztriában éltek, idén februárban döntöttek úgy, hogy hazaköltöznek, hogy itthon neveljék fel fiukat.

Viktor a szomszédos faluban Töttösön nevelkedett, de iskolába már Bólyba járt, itt érzi igazán otthon magát. Zsuzsanna Sopron mellől származik, de a hazaköltözéskor mégis rögtön először Bóly merült fel, mert mindketten szeretik a város falusias jellegét, hogy minden kéznél van, Pécsre is 20 perc alatt be lehet jutni. Viktor külföldön kertépítéssel foglalkozott, de a hazajövetelük egy másik oka volt, hogy szeretett volna egy tetováló stúdiót nyitni, aminek Ausztriában magasak a költségei és szigorúak a feltételei.

Úgy érzik, hogy a lakhatási támogatás egy remek ugródeszka arra, hogy a két év alatt házat építsenek vagy vegyenek. Mindezért cserébe sokrétű közösségi programokat találtak ki. Viktor szeretné megismertetni a teniszt a fiatalokkal, hogy ne gondolják, hogy a focin kívül nincs más sport. Emellett szeretne nagyobb sportvetélkedőket, vasárnap esténként matinékat szervezni a gyerekeknek, de a játszótér lefestése is a tervek között szerepel. Zsuzsanna pedig a játszóház játékállományát szeretnék adományok gyűjtésével bővíteni.

Az Itthon Bólyban program az Esélyotthon Széchenyi 2020-as program részeként működik, amelynek van néhány kötelező eleme, úgy mint a lakhatás vagy az angol tanfolyam, de az egyéb elemeket az önkormányzatok teszik hozzá helyi sajátosságok alapján.