A közmunka csapdába zár, és újraépíti a feudalizmust
2014 november 04., 06:17
Pereskedést és trükközést szült, hogy a kormány 36 településen megszüntette a közmunkát
- A kormány éveken át öntötte a pénzt a közmunkába, aztán jött a munkaerőhiány, és elkezdték leépíteni az óriásira duzzasztott rendszert.
- Annyira, hogy januárban 36 településen teljesen megszüntették a közmunkát, és ezzel több, mint 3700 ember munkahelyét. Októberben alig 40 százalékuk dolgozik a nyílt munkaerőpiacon.
- Van, ahol az emberek úgy döntöttek, másik faluban csinálnak maguknak új lakcímet, csak ne veszítsék el a közmunkát. Máshol az egész pereskedésbe torkollt.
- Bár tényleg indokolt visszavágni a közmunkaprogramot, fontos lenne, hogy ne húzzák ki a talajt azok alól, akik egyedül nem boldogulnak. A kormány által megrendelt tanulmány szerint is inkább segíteni kellene nekik.
Miután a kormány éveken át óriásira duzzasztotta, az utóbbi években látványosan elkezdett kivonulni a közmunkaprogramból. Az idei év közepére fele annyi közmunkás sem maradt az országban, mint amennyi három-négy éve volt.
Az irányváltás odáig jutott, hogy januárban a Belügyminisztérium (BM) levelet küldött az összes megyei kormányhivatalnak arról, hogy
országszerte 36 településen egyáltalán nem engedik tovább működni a közmunkaprogramot.Azokat az önkormányzatokat sorolták ide, amelyek egy főre jutó adóerő-képessége meghaladta a 110 ezer forintot, lakosságszáma pedig a 700-at. Ez egyszerre érint nagyobb városokat, például Győrt vagy Székesfehérvárt és olyan, néhány ezres kistelepüléseket is, ahol egy-egy nagyobb cég kellően megdobja az önkormányzati adóbevételeket. Ilyen például Algyő, Alsónémedi vagy Tiszaújváros is.
Ezzel a kormány egyrészt arra törekszik, hogy minél többen helyezkedjenek el az elsődleges munkaerőpiacon, enyhítve a munkaerőhiányt. Másrészt érezhetően belátták, amit a Magyar Tudományos Akadémián már 2014-ben kimutattak, hogy az eredeti szándékkal ellentétben a legtöbben beszorultak a közmunkába ahelyett, hogy kiléptek volna belőle. Tavaly egy Belügyminisztérium által megrendelt kutatás is arra jutott, hogy helyenként 80 százalékos ez a „beragadási arány”.
Az emberek felének sikerült elhelyezkednie
Viszont kérdés, hogy ha egyszerűen betiltják a közmunkát az ország egy részében, azzal sikerül-e az elsődleges munkaerőpiacra terelni az embereket, vagy inkább visszalökik őket az alaposan megnyirbált segélyek világába. Megkérdeztük a Belügyminisztériumot, milyen eredményei látszanak az intézkedésnek, és kiderült, hogy
a 3768 egykori közmunkásból 1461-en dolgoznak a nyílt munkaerőpiacon, ami alig 40 százalékos arányt jelent. Ha mindenkit beleszámolnánk, aki március óta legalább egy napot dolgozott az elsődleges munkaerőpiacon, akkor is csak 48 százalékot kapnánk, vagyis az emberek több mint fele egyáltalán nem érte el a kitűzött célt.
Néhány érintett települést közelebbről is megnéztünk, és a jó példák mellett úgy tűnik, trükközésből és viszálykodásból sincs hiány.
120-an jelentkeztek át másik faluba, csak legyen közmunka
Felkerült a 36-os listára a Borsod megyei Kazincbarcika is, ahol még tavaly is majdnem 600 közmunkás dolgozott. „Vannak, akik el tudtak helyezkedni nagyobb gyáraknál, például a Boschnál, de nem mindenki bírja a szalagmunkát, mert nem olyan az egészségi állapota, vagy mert már idősebb” - mondta Rézműves József, a helyi roma önkormányzat elnöke.
A pontos számokat nem ismeri, de úgy becsüli, hogy 50-60 ember talált munkát valamilyen üzemben, és sokakat a városi önkormányzat foglalkoztatott tovább, immár „rendes” alkalmazottként. Ők biztosan jól jártak, mert az eddigi 54 ezer forint helyett minimálbért kapnak, de ez valószínűleg nem tart örökké, az elnök szerint csak egy EU-s projekt keretében tudták felvenni őket.
Rézműves elmondása szerint
120 ember továbbra is közmunkásként dolgozik Kazincbarcikán, amit úgy oldottak meg, hogy ideiglenes lakcímet hoztak létre a környékbeli falvakban,majd a Rézműves által vezetett, sajóivánkai székhelyű Kazincbarcikai Esély Építési Szociális Szövetkezet vette fel őket. Akik viszont sehová sem tudtak bejelentkezni a környéken, teljesen kiestek a rendszerből, és legfeljebb a munkanélkülieknek járó 22 800 forintos segélyre jogosultak. Ezt nyáron könnyebb volt kiegészíteni napszámból vagy más, akár szürke- és feketemunkákból, a téli hidegben viszont sokan pénz nélkül maradhatnak.
Berentén bíróságra mentek
Kazincbarcikától hat kilométerre, az alig ezer fős Berentén sem lehet már közmunkát szervezni, hiszen az itt működő BorsodChem Rt. jelentős adóbevételeket hoz az önkormányzatnak, így az adóerő-képessége is átlag feletti.
„Hát persze! Ki találta ki ezt a hülyeséget?” - nevetett mégis Kalocsai Lászlóné, a Berentei Cigány Nemzetiségi Önkormányzat nemrég megválasztott elnöke, amikor arról beszéltünk, hogy a kormány a jó gazdasági és munkaerőpiaci helyzet miatt hozhatta ezt a döntést.
Kalocsainé elődje, Orgona László tavasszal adott be közfoglalkoztatási kérelmet a járási kormányhivatalhoz a roma önkormányzat nevében, amit a Belügyminisztérium iránymutatása alapján utasítottak el. Orgona ezután fellebbezett, mondván, hogy az iránymutatás nem számít jogszabálynak, ráadásul szerinte az amúgy is ellentétes például a foglalkoztatás elősegítéséről szóló törvénnyel.
Hiába, a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Kormányhivatal helybenhagyta a járási hivatal döntését, mire a roma önkormányzat bírósághoz fordult. A Miskolci Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság aztán megsemmisítette az eredeti, visszautasításról szóló döntést, és új eljárásra kötelezte a járási hivatalt.
Orgonától úgy tudjuk, a járási hivatal azt javasolta nekik, hogy ne adjanak be újabb közfoglalkoztatási kérelmet, helyette pályázzanak bérköltség-támogatásra az „Út a munkaerőpiacra” programban. Ezzel 10 főt foglalkoztathatnának 2020 tavaszáig, de mivel a pénzt csak utólag kaphatják meg, először a berentei önkormányzattól kell támogatást kérniük.
Egyelőre nem jelentkeztek segélyért
A januári döntés nemcsak Borsod megyében, hanem az ország fejlettebb részein is váratlanul érte az önkormányzatokat. Még Székesfehérvár fideszes polgármestere, Cser-Palkovics András is levélben kérte a Belügyminisztériumot, hogy halasszák el a dolgot. Miután erre nem került sor, állományba vették a Vörösmarty Mihály Könyvtár 12 közfoglalkoztatott munkatársát.
A szintén Fejér megyei Szabadegyházán három közmunkást tudtak megmenteni saját költségvetésből, ők az önkormányzati intézmények takarításáért felelnek. Egriné Ambrus Andrea polgármester főleg azt sajnálja, hogy vissza kellett vonniuk néhány intézkedést, amit korábban a közmunkások miatt tudtak bevállalni. Nem tudják például hetente, csak havonta összegyűjteni a lakosok által termelt zöldhulladékot.
„Van, aki tényleg elhelyezkedett a munka világában, magam is meglepődtem”- mondta Egriné, de tud olyanokról is, akik nem mentek el dolgozni, inkább „több időt töltenek a kocsmában, esetleg alkalmi munkára mennek”. Az önkormányzatnál arra számítottak, hogy a közmunka megszűnése után majd „tömegek rágják a küszöböt” segélyekért, de a polgármester szerint erről egyelőre nincs szó, talán azért, mert valamelyest „megváltozott a szemlélet”.
A kormány által rendelt tanulmány szerint inkább egyéni fejlesztés kellene
Kazincbarcika, Berente és Szabadegyháza példája is azt mutatja, hogy bár vannak sikertörténetek, a közmunkások jelentős része nem boldogul egyedül a munkaerőpiacon. Ez azért is van így, mert a munkaerőhiányos gazdaság már felszívta a piacképes szakmával közmunkások egy részét, és többnyire
olyanok maradtak a rendszerben, akiknél „a képességek és a motiváció hiánya egyszerre jelent akadályt”- írja a már említett, BM által megrendelt elemzés. E szerint a közmunkával járó „alacsony teljesítményelvárás, a lazább munkaszervezet” is olyan munkamorálra szoktatta az embereket, amivel képtelenség elhelyezkedni piaci körülmények között.
A legnehezebb helyzetű, alacsony iskolai végzettségű embereknek ezért éveken át tartó, rugalmas, egyéni fejlesztést javasolnak, a cselekvési tervnek pedig „többnek kell lennie egy kipipálandó feladatnál”. Ehhez képest
„jelenleg a közfoglalkoztatást ad hoc, projektalapú szolgáltatások veszik körül. Hiányzik az egyéni szükségletekre fókuszáló, komplex és hosszú távú szemlélet. A különböző foglalkoztatási, képzési lehetőségek nem kapcsolódnak össze, nem épülnek egymásra”.A szerzők szerint is csökkenteni kell a közmunkások számát, de „nem lenne szerencsés” az egészet megszüntetni, „főleg a legrosszabb helyzetű járásokban”. Ezekben a térségekben sokan vannak olyanok is, akik bár szeretnének, de akár a normális tömegközlekedés hiánya, akár a háztartási és gyereknevelési kötelezettségek miatt képtelenek elvállalni egy többműszakos, ingázással járó munkát.
Kommentek
Közösségünk messze túlnyomó többségének jószándéka és minden moderációs igyekezetünk ellenére cikkeink alatt időről-időre a kollégáinkat durván sértő, bántó megjegyzések jelentek meg.
Hosszas mérlegelés és a lehetőségeink alapos vizsgálata után úgy döntöttünk, hogy a jövőben a közösségépítés más útjait támogatjuk, és a cikkek alatti kommentelés lehetőségét megszüntetjük. Közösség és Belső kör csomaggal rendelkező előfizetőinket továbbra is várjuk zárt Facebook csoportunkba, a Közértbe, ahol hozzászólhatnak a cikkeinkhez, és kérdezhetnek a szerzőinktől is.