A jövő a jelennel kezdődik
Öngondoskodás – erről a szóról mindenkinek más jut az eszébe. Már ha egyáltalán eszébe jut róla valami, mert ez sem evidens. Az OTP Öngondoskodási Index felmérése szerint a magyarok kétharmada sehol sem hallotta ezt a kifejezést, és csupán egyötödüknél merül föl, mint beszédtéma. Hogy maga a fogalom kinek mit jelent, az megint csak egyénenként változik: a szó egyaránt jelenthet előrelátást és önszeretetet. Öngondoskodás az is, ha már huszonéves korunkban tervezni kezdjük a jövőnket a majdani nyugalmunk érdekében; és az is, ha a saját jólétünkre koncentrálva boldogan élünk a pillanatnak, mint a tiszavirág. Ha már az állatos példáknál tartunk: La Fontiane meséjében az erkölcsi igazság az előrelátó és takarékos hangyáé, nem a hedonistaként élő tücsöké.
Ezt az alapelvet – az előrelátást és a puritanizmust – számos eszmerendszer teszi a magáévá: a kálvinista gyökerekkel bíró Hollandiában a takarékosságnak komoly (valláserkölcsi eredetű) hagyománya van, Írországban pedig súlyos sértésnek számít, ha valakit önszeretettel vádolnak. Pedig az öngondoskodást nem szabad összetéveszteni az önzéssel vagy az önsajnálattal. Az öngondoskodás nem a felelősség elhárítása: ellenkezőleg, ez a felelősségvállalás a saját jelenünkért és jövőnkért. Ebbe egyaránt beletartozik, hogy odafigyelünk a saját mentális épségünkre, az egészségünkre, illetve a pénzügyeinkre. Azért fontos ezt megtenni, mert senki más nem fogja megtenni helyettünk.
Tervezd meg a jövőd!
Az Öngondoskodási Index adatai szerint csupán a magyarok 42 százaléka készít költségvetési tervet egy hónapra előre – a többiek még ennyire sem vállalkoznak. Egyéves költségvetést csak a magyarok egyötöde készít, az öt-tízéves pénzügyi tervezés csak a lakosság kevesebb mint 10 százalékát mozgatja meg. Az évtizedekben gondolkozó magyarok aránya alig 3 százalék. Élni csak a jelenben tudunk, de a boldog jövőt megalapozni csak akkor lehet, ha a jelent is nyugalomban éljük meg. Ez nagyon fontos: több tanulmány is igazolja, hogy a jelen megélése az egyéni jólét egyik legfontosabb záloga. Itt is az egyensúlyra kell törekedni. Pedig ha teszünk érte, a jövő nem szorongatónak, hanem ígéretesnek fog tűnni. Például egy új vállalkozás beindításához elengedhetetlenül számolnunk kell némi bizonytalansággal. Nem tudhatjuk előre, hogy mennyire leszünk sikeresek, de minden reggel fel kell kelnünk, hogy folytassuk a munkát. Nem aggodalmaskodunk a holnap felől, hanem formáljuk azt. Ha Steve Jobs és Steve Wozniak nem bíztak volna az Apple sikerében, amikor nekiálltak egy garázsban megtervezni az univerzális személyi számítógépet, sosem jutottunk volna el az iPodig és az aluházas Macbookokig. Nem tudhatták, hogy sikerülni fog, mégis nekivágtak.
A bizonytalanság nem szükségszerűen rossz dolog: ha megtanulunk együtt élni vele, az új lehetőségeket nyithat meg. Ez a hozzáállás persze elterjedtebb az Egyesült Államokban, ahol az embereket arra szoktatják rá, hogy tanuljanak meg megállni a saját lábukon, és ahol a pénzszerzésre a making money (pénzt csinálni) kifejezést használják. Ha az öngondoskodásra egy élhető, egészséges példát keresünk – ami a jelent és a jövőt egyaránt figyelembe veszi –, ennél jobbat keresve se találhatnánk. És ehhez egy viszonylag egyszerű folyamatot kell követnünk:
1) Döntsük el, hogy mire vágyunk.
2) Haladjunk kis lépésekben a cél irányába.
3) Vonjuk le a tanulságot, amit a kis lépésből megtételéből szereztünk.
4) Tegyünk egy újabb lépést.
5) Vonjuk le az újabb tanulságot.
És így tovább: cselekvés, tanulás, újabb lépés, újabb tanulság. Folytassuk ezt egészen addig, amíg el nem érjük a kitűzött célt. Ez nem karriertervezés, hanem tudatos lépések egy olyan jövő irányába, amilyet elképzeltünk magunknak. Bevált módszer: ezt csinálta mindenki, aki valaha sikeres vállalkozást alapított.
Nem korlátozás, hanem szabadság
Persze, nem mindenki vállalkozó szellem, de nem kell saját céget alapítani ahhoz, hogy józanul kezeljük a pénzügyeinket. A pénzügyi tudatossághoz hozzátartozik, hogy beosztjuk a jövedelmünket, és nem költjük el Dárius kincsét is a hobbinkra, de ez csupán látszólag korlátozás: valójában épp ez biztosítja, hogy még a legködösebb jövőben is legyen mozgásterünk. És nem is bonyolult hozzáfogni:
Készítsünk költségvetést. Fontos, hogy legyenek kitűzött céljaink: ez lehet a nyugdíjszámlánk hizlalása, egy hosszabb távú befektetési alap is. A költségvetés láthatóvá teszi, hogy mire kell költenünk, és minek van a legnagyobb értéke számunkra. A tervezésnél érdemes az 50-20-30-as ökölszabályt követni. A bevételeink felét (50 százalék) költsük a megélhetésünkre: lakbérre, rezsire, biztosításra, élelemre. A pénz egyötödét (20 százalék) tegyünk tartalékba – például egy megtakarítási vagy befektetési számlára. A fennmaradó 30 százalékot költsük a saját örömünkre: mindegy, hogy az egy jó lemez, egy finom vacsora vagy egy téli vakáció.
Kövessük nyomon, hogy hová kerül a pénzünk. Könnyű hónapokon át túlköltekezni anélkül, hogy észrevennénk, de szerencsére vannak alkalmazások, amikkel ez könnyen automatizálható. Ha egy ilyet használunk, azzal nyomon követhető, hogy mire és mennyit költöttünk; meg leszünk lepve, hogy mire mennyi pénzünk ment el. De épp ez lesz az, ami tervezhetőbbé teszi a pénzügyeinket.
Figyeljünk oda a hitelkeretünkre. A túlköltekezés ellen ez az egyik legjobb megoldás: segíthet abban, hogy jobb, egészségesebb költési szokásokat alakítsunk ki. A hitelkeret biztosíthat némi pénzügyi mozgásszabadságot, ami egy kis körültekintéssel a hasznunkra is válhat, de muszáj odafigyelni rá, hogy ne folyjon el a pénzünk az esztelen költekezésben.
Ismerjük fel a saját, egyéni igényeinket. Fontos tisztába kerülnünk vele, hogy milyen sajátos igényeink vannak, amikre pénzt költünk. Egyénenként változik, hogy ez mi lehet: van, aki sokat költ például tömegközlekedésre vagy taxizásra, de ha ezzel megspórolja egy saját autó birtoklásának és fenntartásának költségeit, ez nem pazarlás, hanem a pénz beosztásának egy sajátos módja.
Ne érezzünk bűntudatot, amiért nem sikerül mindent azonnal elérnünk. Ahogy a jövőnk megtervezését, úgy a pénzügyi tudatosságot is lépésenként kell kialakítanunk. Ez a haladásról szól, nem a tökéletességről. Tízezer forinttal megtakarítási számlát nyitni talán nem tűnik túl nagy vállalkozásnak, de első lépésnek megteszi: a lényeg, hogy ne hagyjuk abba a menetelést. Ha ezt a módszert követjük, egyaránt biztosíthatjuk a jövőnket, valamint azt, hogy már a jelenben is jól érezzük magunkat. Ez a legjobb dolog, amit magunkért tehetünk – és ez nemcsak az öngondoskodás fogalmát, hanem az életünket is megszépítheti.
Mit mond a szakember?
Az OTP Bank idén is elkészítette az Öngondoskodási Indexet, hogy felmérjék a magyarok pénzügyi szokásait, illetve a jövővel kapcsolatos elvárásait és céljait. A kutatás főbb megállapításait egy korábbi cikkünkben ismertettük, de megkérdeztük Nyitrai Győzőt, az OTP Bank Megtakarítási Szolgáltatások Főosztály vezetőjét is, hogy hogyan értékeli a magyarok viszonyulását az öngondoskodáshoz.
Hogy látja, a magyarok alapvetően pozitív vagy negatív fogalomként tekintenek az öngondoskodásra? Mennyire vannak egyáltalán tisztában a jelentésével?
Az Öngondoskodási Index kutatásunkban 2011 óta mérjük, hogy mit gondolnak, vagy egyáltalán gondolnak-e valamit a magyarok az öngondoskodásról. Ezekből jól kirajzolódik, hogy a fogalom évről évre kevésbé van jelen a közbeszédben és a sajtóban, de ettől függetlenül pozitívan tekintenek az öngondoskodásra.
Az elmúlt években nőtt vagy csökkent azoknak a száma, akik hosszú távú megtakarításokban és tudatos pénzügyi tervezésben gondolkodnak? Hogyan viszonyul ez a régiós átlaghoz?
Az utóbbi években annak lehettünk szemtanúi, hogy csökkent az OTP Öngondoskodási Index értéke. Ez pedig arra enged következtetni, hogy csökkent a megtakarítási hajlandóság, kevésbé készülnek tudatosan a magyarok a jövőre. Ezt alátámasztja, hogy az utóbbi időben az MNB jelentése szerint csúcsokat döntöget a forgalomban lévő készpénz mennyisége, aminek jelentős része a háztartásoknál van. Itt mintegy 4900 milliárd forintról beszélünk. Az OECD felmérésében 28 országot vizsgálva, Magyarország a 22. helyen szerepel a pénzügyi ismeretek területén, de a meglévő tudásunk kamatoztatásában sem állunk olyan jól. Ez röviden annyit jelent, hogy felismerjük ugyan, hogy félre kellene tennünk, de a megvalósításban már sereghajtók vagyunk a vizsgált országok sorában.
Az átlagpolgárok mennyire ismerik a különböző megtakarítási formákat, és milyen mértékben használják ezeket?
A két dolog erősen kapcsolódik egymáshoz. Rendszeresen felmérjük a megtakarítási termékek ismertségét. Ebből jól látszik, hogy a bankkapcsolattal rendelkező ügyfelek jelentős része nem ismeri jól a különböző befektetési formák sajátosságait. A meglévő tudás pedig sokszor téves, az ismerethiány pedig sok esetben irreális kamat és hozamelvárásokkal is társul. Részben az ismerethiány miatt is mozdítják nehezen otthonról befektetésbe a pénzüket az emberek: egyik oldalon nem ismerik és látják ennek előnyeit, másik oldalról pedig irreálisak az elvárások és nem látják a párnaciha veszélyeit. Éppen ezért tartjuk kiemelten fontosnak a lakosság pénzügyi tájékoztatását érthető, egyszerű, átlátható formában, hiszen felelős döntést megfelelő információ birtokában lehet hozni. Ez pedig az állam mellett, a piaci szereplők felelőssége is.
A kutatásukból az is kiderült, hogy a szülők fontosnak tartanák, hogy a gyerekek megtanuljanak takarékoskodni, de jelentős részben ők mégsem bankban tartják a pénzüket. Nem vezethet ez a pénzügyi tudatosság hiányának újratermelődéséhez?
Szerencsére azt látjuk, hogy a gyermekek céljait nem csak anyagilag, de pénzügyi neveléssel is támogatnák a magyar szülők. Kiemelten fontosnak tartják ugyanis, hogy a fiatalok megtanuljanak bánni a pénzzel, még akkor is, ha nekik jórészt nem volt részük pénzügyi nevelésben sem otthon, sem az iskolában. Az, hogy tízből kilenc szülő igyekszik arra terelni gyermekét, hogy tudatosan ossza be zsebpénzét, jó alapot teremthet egy pénzügyileg tudatosabb generációhoz. Ezeken felül jó gyakorlás a gyermekeknek, ha a szülők bevonják őket a családi költségvetés tervezésébe, sőt 14 évesen a gyermek például megnyithatja első számláját, így megtanulhatja, hogyan tűzzön ki megtakarítási célokat, hogyan tegyen félre. Természetesen a bankok feladata is, hogy a pénzügyi öngondoskodás fogalma ne eltűnjön, hanem az évek múlásával még nagyobb szerepet kapjon. Az OTP Bank Fáy András Alapítvány által működtetett OK Központok például iskolásokat célzó élményalapú tréningjeivel segíti a fiatalok pénzügyi nevelését.
Shanti, shanti – mondja az indiai; manana – mondja a spanyol; ej, ráérünk arra még – mondja Pató Pál úr. Tényleg ráérünk a jövőnk miatt aggódni, vagy épp ellenkezőleg, már a munkavállalás kezdetén érdemes a nyugdíjas éveinkre gyűjteni?
Ha a társadalmi folyamatokat nézzük, azt láthatjuk, hogy a születésszám csökkenésével, egyre kevesebb aktív korúnak kell eltartania egyre több nyugdíjast. A várható élettartam az orvostudomány fejlődésével és az életkörülmények javulásával növekszik, így egyre hosszabb az az idő, amíg az idősek az állam vagy családtagjaik ellátására szorulnak. A matematika egyszerű: minél korábban kezdünk el félretenni nyugdíjas éveinkre, annál kisebb összeget kell havonta arra szánnunk, hogy idős korunkra ne legyünk anyagilag kiszolgáltatva másoknak és a nyugdíjas éveinket is hasonló életszínvonalon éljük, mint aktív korunkban.