Tegnap (november 6.) 18:10 körül a Vásárhelyi Pál utcai postán vártam, hogy sorra kerüljek. Neked a 2247 volt a sorszámod, tehát értesítőd lehetett küldeményről, mint nekem. Szürke hátizsák volt rajtad és szinte biztos, hogy biciklivel voltál, mert be volt tűrve az egyik nadrágszárad a zoknidba. Amikor megláttalak, még nem láttam a teljes arcodat, csak a szép barna szemedet oldalról, és azt vettem észre, hogy rajtad felejtettem a tekintetemet. Abban bíztam, hogy egyszercsak felém fordulsz majd. Ez meg is történt, mivel gyakorlatilag az ajtóban álltam, tehát máshogy nem tudtál volna kimenni. Összenéztünk egy nagyon hosszú másodpercre, majd lesütöttem a szemem. Te kimentél. Nekem megdobogott a szívem, és még soha nem voltam ilyen izgatott a postán.

Ha Neked is olyan jó volt a látás, mint nekem, bízom benne, hogy megtalálsz. Én voltam a szőke hajú lány kék szemekkel, kék kabátban és térdnél szakított farmerben, laptoptáskával.

Név, cím a szerkesztőségben. Te is láttál valakit? Ide írj. Téged láttak vajon? Itt megnézheted.