Az elmúlt évitzedek egyik legsúlyosabb nagyvárosi katasztrófáját dolgozza fel a Colectív című dokumentumfilm, amely a Verzió dokumentumfesztivál nyitófilmje: a film a 2015. október 30-i bukaresti tűzeset utóéletét mutatja be.
A román fővárosban található, Colectív nevű szórakozóhelyen kiütött tűzben, a helyszínen 26-an haltak meg. 38 további áldozat a kórházban hunyt el, és az ő tragédiájuk volt az, ami igazán megrázta a román társadalmat. Európa egyik fővárosának kórházaiban lelték halálukat olyan égési sérülésekkel, amelyekkel esélyük lehetett volna a túlélésre, ha megfelelő ellátást kapnak.
Egy fiatal lányt a film egyik jelentében azzal sirat az apja, hogy lánya testének mindössze 10-15 százalékán égett meg, és így sem tudták megmenteni. Érthetetlen. A dokumentumfilm azonban éppen azt igazolja, hogy egyáltalán nem volt „érthetetlen tragédia”, ami történt: a román államot a velejéig átható korrupció vezetett 38 fiatal halálhoz. A teljesen lerohadt, működésképtelen bukaresti egészségégügyi rendszer.
A több mint másfél órás doku nemcsak a tragédiának állít emléket, hanem azt is bemutatja, hogyan váltak a megdöbbentő halálesetek Románia egyik legsúlyosabb korrupciós botrányának kiindulóponjává, és mi kellett ahhoz, hogy az ügy végül megrendítse az egész rendszert, miért vonultak százezrek utcára, hogy végül megbuktassák a szociáldemokrata kormány.
Egy tényfeltáró újságírókból álló kis szerkesztőség kellett ahhoz, hogy az ügy részleteire fény derüljön, a közpénzekből kitömött állami médiából hiába vártak volna válaszokat az emberek. Ott sosem esett volna szó arról, hogy például a bukaresti kórházkba szállított fertőtlenítőszerek olyannyira fel vannak higítva, hogy teljesen alkalmatlanok a fertőzések megakadályozására: a kórházban elhunytak nagy részével kórházi fertőzések végeztek.
A filmet az Emmy-díja román rendező, Alexander Nanau készítette és az HBO finanszírozta.
Nanau akkor veszi fel az események fonalát, amikor már nagyban zajlanak a tömegtüntetések a tűzeset miatt. Ekkor már kiderül, a szórakozóhely illegálisan működött, de a hatóságok tudtával, vészkijárattal sem rendelkezett, és nem volt arra felkészítve, hogy pirotechnikai eszközöket használjanak benne. (A tűz azért terjedt rendkívül gyorsan, mert a hangszigetelő anyag lángra kapott a plafonon. A fellépő zenekar tagjai is áldozatul estek a tragédiának, csak egyikük élte túl.)
Egy sportlap, a Gazeta Sporturilor szerkesztőségében játszódik a film nagy része. Ez az egyik legismertebb romániai tényfeltáró újságíró, Cătălin Tolontan munkahelye: ő és a csapata kezdik el kinyomozni, mi vezetett a kórházi tragédiákhoz: eljutnak a Hexi Pharma nevű, a kormánnyal kifejezetten jó kapcsolatokat ápoló cég fertőtlenítőszereihez, amelyekről kiderül, hogy nem fertőtlenítettek. (A nagy felületű égési sérüléseknél kifejezetten nagy a fertőzésveszély, nagyon kell vigyázni arra, mivel, kivel és hogyan érintkezik a sérült.)
Ezt eleinte nem ismeri el sem a cég, sem a kormány. Ehelyett – ahogy Magyarországon is történni szokott – az újságírót és úgy általában a médiát támadták azzal, hogy pánikot kelt, és becsmérli a román egészségügyet. A napról napra bekövetkező halálesetek ellenére azt harsogta a kormány minden propagandacsatornája, hogy németországi színvonalon gyógyítanak a bukaresti kórházakban.
Ahogy azonban Tolontanék egyre több bizonyítékot mutattak be, összedől a kártyavár: a kormány lemond, a Hexi Pharma tulajdonosa öngyilkos lesz, Tolontanék pedig egyre több kórházigazgatóról bizonyítják be, hogy ellopták azt a temérdek mennyiségű pénzt, ami az EU-tól a romániai kórházak fejlesztésére érkezett.
A film itt kezd igazán izgalmassá válni, hiszen a negyedik Ponta-kormány november 4-én, azaz öt nappal a tragidia után lemond, a következő parlamenti választásig pedig szakértői kormány veszi át a hatalmat, félig-meddig kívülről érkezett miniszterekkel.
A kamerának innentől lehetősége van bepillantást engedni az újdonsült egészségügyi miniszter lépései mögé. Megmutatni, milyen volt az a történelmi év, amíg a kormányzati ügyeket nem a korrupt rendszer próbálta intézni: az autokratizálódó, oligarcizálódó kelet-európai viszonyok között egészen meghökkentő látni, hogyan kommunikál egy ilyen kormánytag, hogy beszél az áldozatokkal és a hozzátartozókkal, illetve az újságírókkal.
Amire kibogozódnának a szálak, a film története, mint valami igazán jó dráma, újra tragikus fordulatot vesz: kiderül, hogy a 64 embert halálát okozó korrupt rendszer sokal hatalmasabb mindennél, mint amit gondltak. Hiába próbálkozik Vlad Voiculescu, az új miniszter a kórházak rendbetételével, még a Hexi Pharma termékeit sem sikerül kivezetnie a bukaresti kórházakból, a rendszer összezár előtte is. Sőt, a szocdemek kezén maradt médiabirodalom össztüzet zúdít a Voiculescura, amiért megpróbálja leállítani a komplikált műtéteket a helyzet rendezéséig.
Alexander Nanau filmje nem esztétizál, nem kommentál, tárgyilagosan követi végig az eseményeket egészen addig a pontig, amíg a kör bezárul: a következő parlamenti választásokat ugyanis – az itthon is jól ismert nacionalista lózungokkal – az a szociáldmokrata párt nyerte meg, amelynek kormánya a tűzeset miatt lemondani kényszerült: sikeresen működik a populista propaganda.
Azóta eltelt már pár év, a Colectív-tragédia lezárása pedig még mindig várat magára, az ügy politikai szereplői ma is képviselők, a belügyminisztérium érintettjei szintén a helyükön vannak.
Azóta a román társadalom újabb és újabb hasonló tragédiával kénytelen szembesülni, lásd a fatális rendőrségi hiba után meggyilkolt stoppos lány történetét. Egyelőre úgy tűnik, a most megmozdult társadalmi erők sem képesek arra, hogy ezt a rendszert megváltoztassák.
A filmben szereplő egyik újságíróval, Catalin Tolontan kollégájával, Mirela Neaggal pénteken lehet beszélgetni a fesztiválon. Szerdán pedig a többi között 444 lapigazgatója, Kardos Gábor beszélget arról, hogyan finanszírozható ma a független média.
A Colectív a Verzió filmfesztivál „4. hatalmi ág” nevű, médiával foglalkozó szekciójában látható.
Ebben szekcióban szerepel a többi között a Novaja c. film is, amely Oroszország talán legtekintélyesebb független lapjáról, a Novaja Gazetáról szól. Ezt a filmet is ajánljuk. A szerkesztőség munkatársai közül 1993 óta hat újságírót gyilkolták meg. A film egy éven át követi a lap életét.
A 444 a fesztivál médiapartnere.
Kommentek
Közösségünk messze túlnyomó többségének jószándéka és minden moderációs igyekezetünk ellenére cikkeink alatt időről-időre a kollégáinkat durván sértő, bántó megjegyzések jelentek meg.
Hosszas mérlegelés és a lehetőségeink alapos vizsgálata után úgy döntöttünk, hogy a jövőben a közösségépítés más útjait támogatjuk, és a cikkek alatti kommentelés lehetőségét megszüntetjük. Közösség és Belső kör csomaggal rendelkező előfizetőinket továbbra is várjuk zárt Facebook csoportunkba, a Közértbe, ahol hozzászólhatnak a cikkeinkhez, és kérdezhetnek a szerzőinktől is.