Az életükre törtek, ezek a román újságírók mégis megmártóztak a legmélyebb korrupciós mocsokban

Még 12 millió forintot szeretnénk összegyűjteni az év végéig. Köszönjük, hogy összedobjátok. Akkor nem tartozunk majd senkinek, csak köszönettel - nektek.

  • Négy évvel ezelőtt 64-en haltak meg a bukaresti Colectiv-tűzben, ami valóságos robbanáshoz vezetett a román társadalomban.
  • Egy három fős, tényfeltáró újságírókból álló csapatnak köszönhetően leplezetlenné vált az egész országot, benne az egészségügyi rendszert átható korrupció, miközben megrázó bizonyítékokat mutattak be az elszabadult kórházi fertőzésekről.
  • Mirela Neag, a stáb egyetlen női tagja Budapestre látogatott a nyomozásról szóló dokumentumfilm bemutatójára, és interjút adott a 444-nek. Beszélt arról, milyen válogatott módokon próbálták elhallgattatni őket, és hogyan tudtak másfél éven át egy forgatócsoport jelenlétében dolgozni. 
Mirela NeagFotó: botost/444.hu

„Az emberek azt mondták, eljött az idő. A hallgatás ideje lejárt.” 

Amikor Mirela Neag 2015. október 30-án este bekapcsolta otthon a híradót, még nem sejthette, hogy a Colectiv nevű szórakozóhely katasztrófája fogja meghatározni a következő éveit. 

Goodbye to Gravity metálzenekar bukaresti koncertjén kiütött tűzvész képsoraiból Románia történetének egyik legnagyobb korrupciós botránya lett, amit furcsa módon egy sportmagazin, a Gazeta Sporturilor maroknyi, oknyomozó újságírókból álló csapata tárt fel.  A Colectiv-tragédiában 26-an haltak meg a helyszínen, további 38 ember pedig a kórházban hunyt el, köztük az együttes basszusgitárosa, Alexandru Pascu, a Román Vívószövetség korábbi elnökének fia. 

„Este tíz-fél tizenegy körül lehetett, néztem a közvetítést, és hamar kiderült, hogy ő is nagyon súlyos égési sérüléseket szenvedett. Kórházba szállították, de reggelre meghalt. Érdekelt a sorsa, róla szólt az első cikkünk”.

A három fős, Cătălin Tolontan vezette újságírócsapat kezdetben a tűzoltók és a szórakozóhely tulajdonosai által elkövetett szabálytalanságokkal foglalkozott. Napokon belül világossá vált, hogy a Colectivben fittyet hánytak a tűzvédelmi előírásokra, és csúszópénzért cserébe kaphattak egyáltalán működési engedélyt. 

A Colectiv belülről, a tűzeset előtt. Forrás: Colectiv Facebook.Fotó: Constantin Nicolae Shinijikun

Ezen a ponton kereste meg őket Alexander Nanau Emmy-díjas rendező, hogy szívesen forgatna velük a Colectivről szóló dokumentumfilmjéhez. „A nyomozás elején tartottunk, nem tudtuk, mi lesz ebből, pláne, hogy végül az egész egészségügyi rendszert fogjuk vizsgálni. Sokat gondolkoztunk, vállaljuk-e, végül beleegyeztünk. Úgy voltunk vele, legfeljebb 2-3 hétről van szó.”

Aztán másfél év lett belőle.Tolontanék kiderítették, hogy sokan olyan égési sérülésekbe haltak bele a kórházban, amikkel simán esélyük lett volna a túlélésre. Feltárták, hogy a kormánnyal jó viszonyt ápoló, Hexi Pharma nevű cég évek óta hígítja a Románia-szerte használt fertőtlenítőszereket, így azok fabatkát sem érnek. A kormány eleinte németországi ellátási színvonalról beszélt, végül lemondásra kényszerült.

Az újságírók nyomozását és az ideiglenes szakértői kormány tevékenységét végigkövető, Colectiv című filmet kedden mutatták be a budapesti Verzió Filmfesztiválon, ebben a cikkben részletesen írtunk róla. A fesztiválon pódiumbeszélgetést is tartottak a közép-európai oknyomozó újságírás helyzetéről, ezután készítettünk interjút Mirela Neaggal. 

Hosszú évek után bújtak elő az eltitkolt történetekkel 

Miközben a magazin akkori főszerkesztője, Cătălin Tolontan végig a nyilvánosság előtt harcolt az igazságért, és attól sem riadt vissza, hogy tévévitákban küzdjön az ellenük indított lejáratókampánnyal, a két másik újságíró, Mirela Neag és Razvan Lutac sokkal inkább a háttérben maradtak.

„Más és más dolgokban vagyunk jók. Tolontan mindig előre látja egy-egy nyomozás lépéseit, és tudja, hogyan kell majd tálalnunk a közönségnek. Én nagyon jól tudok információkat gyűjteni a terepen, a másik kollégám pedig az online térben. Ő sokkal fiatalabb nálunk, azért vettük be, hogy tanuljunk tőle.”

Fotó: botost/444.hu

Hiába sportlapról van szó, Tolontanék a Colectiv-tragédia idején már elismert oknyomozó újságírók voltak, Neag szerint másképp nem is bíztak volna bennük az emberek. Magyar szemmel megdöbbentő látni a filmben, ahogy a legdurvább sztorikat szállító források egymásnak adták a kilincset a szerkesztőségben.

Köztük voltak azok a könyvelők, akik éveken át tétlenül nézték az egészségügyi rendszer egészét átható korrupciót, vagy az orvos, aki videót készített a kórházakban uralkodó, minősíthetetlen állapotokról. Így ország-világ láthatta, ahogy az ápolók lepedővel takarják le élő emberek arcát, az elfertőzödött égési sebek pedig lárvákkal vannak teli. 

„Óriási információhalmazból kellett válogatnunk, így kellett ráérezni, mi az, ami lényeges, és min lehet elindulni” - mondta Neag, akinek fontos szerepe volt abban, hogy a fertőzésekről beszámoló orvos vallomása eljusson a nyilvánossághoz. „Ez kellett ahhoz, hogy elkezdjünk mélyebben foglalkozni az egészségügyi rendszerrel, és fény derüljön a Hexi Pharma ügyére, ami sokkolta a társadalmat”.

Robbanás a teljes társadalomban

Neag szerint a tűzoltóságnál, az egészségügyben és más állami szerveknél dolgozó emberek 

egyszerűen jelezni akarták, milyen rosszul mennek a dolgok ahhoz képest, ahogy a tévében mutatják.„A Colectiv-tragédia robbanáshoz vezetett a társadalomban, az emberek együttéreztek a szülőkkel, akik elvesztették a gyereküket. Mindenki tudta, hogy bárki lehetne a helyükben, bárki sirathatná a gyerekét. Az emberek azt mondták, eljött az idő. A hallgatás ideje lejárt”.

Megemlékezés 2015 decemberében, két hónappal a tragédia utánFotó: ANDREI PUNGOVSCHI/Anadolu Agency

Ebben a kiélezett helyzetben különösen fontos volt megvédeni a forrásaikat, de Neag szerint ugyanúgy jártak el, mint a korábbi nyomozásaikban. „Megígértük magunknak, és mindig betartottuk, hogy akár az igazságszolgáltatás előtt is megvédjük őket. Úgy gondolom, ezzel sikerült megnyernünk a közönség bizalmát”.

A kórházi állapotokról szivárogtató orvos eleinte névtelenül szerepelt a cikkekben, de fél év után megelégelte, hogy semmi sem történik az ügyben, ezért úgy döntött, kiáll a nyilvánosság elé. 

„Egy teljes napon keresztül próbáltuk lebeszélni, mert olyan leleteket is átadott nekünk, amiért kirúghatták, vagy akár börtönbe is zárhatták volna. Úgy éreztük, a társadalom még nem állt készen arra, hogy megvédje őt.” Neag szerint 

„a korrupció Romániában és valószínűleg Magyarországon is annyira áthatja a teljes hatalmi és intézményi struktúrát, hogy egy radikális változáshoz sokkal több időre és generációváltásra van szükség”.Az újságírók sejtése beigazolódott: ahelyett, hogy az orvos megbecsülést kapott volna, rengetegen vádolták titkos adatok nyilvánosságra hozásával. Ha nem is rúgták ki, teljesen marginalizálódott a munkahelyén, más kórházakba pedig hiába jelentkezett, sehová sem vették fel. 

Neag szerint „a román sajtó 90 százaléka propagandaanyag, mert vagy valamelyik párt, vagy más csoport érdekeinek megfelelően működik. Ettől függetlenül, ha csakis bizonyítékokkal alátámasztható információkat írsz le, az olvasók hinni fognak neked”.

„Mindig azt mondom, hogy a közönség nem hülye. Az emberek különbséget tudnak tenni a propaganda, a hazugság és az igazság között.”Az újságírók végig rengeteg névtelen fenyegetést kaptak, még Tolontan adóbevallását is nyilvánosságra hozta valaki, Neagot pedig megpróbálta elütni egy autó. Ezeket próbálták figyelmen kívül hagyni, de amikor figyelmeztették őket, hogy a családtagjaik is veszélyben lehetnek, elgondolkoztak. 

„Felmerült, hogy panaszt tegyünk az ügyészségen, de ezt inkább elvetettük, és mentünk tovább. Persze nem lehettünk biztosak benne, hogy nem esik bántódásunk, de tudtuk, hogy nincs esélyünk mindent kontrollálni magunk körül. Vállaltuk ezt a rizikót, akárcsak korábban mindig”.

Kamerák között

A nyomozást az is különlegessé tette, hogy az újságírók szinte kezdettől fogva Nanau kamerái előtt dolgoztak. „Ez egyáltalán nem segített rajtunk. Ahhoz voltunk szokva, hogy magunk közt beszélgetünk egy irodában, ahová a mobiljainkat se visszük be, nehogy lehallgassanak”.

Eleinte tartottak is tőle, nem fog-e visszaütni, hogy két külsős ember is hozzáfér az általuk megszerzett információkhoz. Időnként azért megkerülték a filmeseket, a Hexi Pharma igazgatójával készített interjúra például nem vitték őket magukkal. 

Sáling Gergő (Direkt36), Mirela Neag és Slobodan Georgijev (BIRN) a pénteki pódiumbeszélgetésenFotó: botost/444.hu

„Haragudtak ránk, hiszen megfosztottuk őkt egy fontos jelenettől. Utólag persze mi is bánjuk, mert ha ott ültek volna, most visszanézhetnénk a beszélgetést az igazgatóval, aki néhány héttel később öngyilkos lett”.

Neag személyesen is aggódott a kamerák miatt. „Ha feszült helyzetbe kerülök, hajlamos vagyok kissé agresszíven kifejezni magam, az ő jelenlétük pedig csak növelte a feszültséget. Féltem, hogy hangoznak majd a filmen a káromkodásaim, amiket időnként eleresztettem” - nevetett. „Idővel megszoktuk, hogy körülöttünk vannak, és már nem is foglalkoztunk velük.”

Ha leírjuk, hogy mérgezik a vizet, az emberek el fogják hinni

A Colectiv-tragédia után bíróság elé állították a klub tulajdonosait, a tüzet okozó pirotechnikai anyagot beszerző cég képviselőit, a tűzbiztonsági engedélyt nem ellenőrző tűzoltókat és Bukarest 4. kerületének korábbi polgármesterét, írta októberi összefoglalójában a Maszol. Azóta egyetlen bírósági ítélet sem született, és az egészségügyi rendszer is ugyanúgy romokban hever.

Mostanában már nemcsak a Gazete Sporturilor, hanem a Libertatea hasábjain is olvashatók Tolontanék nyomozásainak eredményei, mióta mindkét lap a Ringier svájci kiadó birtokában van. Neag szerint az emberek továbbra is bíznak bennük, ami nagy nyomást helyez rájuk. 

„Nem szabad tévednünk. Ha holnap lehozunk egy cikket arról, hogy mérgezik a vizet, az emberek el fogják hinni. Ez óriási stressz számunkra”.