Az amerikai slickdeals.net egy kétezer fős felmérésben vizsgálta, hogy az Egyesült Államokban mennyit költenek impulzusvásárlásra. Mint kiderült, átlagosan 450 dollárt. Havonta. Az évi 5400 dollár! Egy olyan országban, ahol az egy főre eső medián fizetés évi 40000 dollár, az átlagkereset meg 58000 dollár.

Az impulzusvásárlásra mindenki úgy gondol, mint meggondolatlan pénzköltésre. Legalábbis a vásárlók biztosan így gondolnak rá. Ha belátják (meggondolják), általában rájönnek, hogy az ösztöneikre, és nem az észérvekre hallgatva költöttek többet a tervezettnél. Akkor jó ötletnek tűnt. De a kereskedők ismerik ezeket az ösztönöket, és ezzel csalogatják ki a vásárlóktól a GDP szabad szemmel is látható részét.

Az impulzusvásárlásnak megvan a maga haszna; a kisebb önjutalmazások rövid távon megszépíthetik az életet. Ahogy Cooper ügynök mondta a Twin Peaksben Truman seriffnek: mindennap adj magadnak egy ajándékot, ami lehet akár egy csésze kávé élvezete is.

link Forrás

Az önajándékozás hasznos, amíg nem felelőtlen költekezésből finanszírozzuk. Érdemes odafigyelni rá, hogy a hosszú távú terveinket ne veszélyeztessék a meggondolatlan kiadások. De egy fogyasztói társadalomban, ahol van áruválaszték és szabad rendelkezésű jövedelem, ott az impulzusvásárlás a gazdaság egyik mozgatórugója. Ez egybecseng a reprezentatív felmérésekkel, meg az olyan előítéletekkel, mint hogy a millenniumi generációnak nem kéne annyi avokádós pirítóst zabálnia, és akkor lenne pénzük saját lakásra (ok, boomer).

Sarah O'Connell, a The Broke and Beautiful Life c. könyv szerzője, aki fiataloknak ad pénzügyi tanácsokat, azt tanácsolja, hogy sose veszítsük el szem elől a hosszú távú céljainkat – márpedig ez túlságosan könnyű, hiszen az csak a képzeletünkben létezik. Ennek a megelőzésére jó módszer, ha lépten-nyomon emlékeztetjük magunkat rá, hogy miért nem érdemes szórni a pénzünket. Ha álmaink otthonát állítjuk be a számítógépünk háttérképének, kisebb eséllyel fogjuk fölösleges dolgokra szórni a pénzt, mert ott lesz előttünk, hogy ezzel mi mindenről mondunk le.

Elkövettük azt a hibát, hogy a 444 szerkesztőségét is megkérdeztük a rosszul elköltött forintjaikról. A végeredmény minden volt, csak reprezentatív nem. Bocsánatot kérünk, akkor jó ötletnek tűnt. A nyilatkozó újságírók nevét jótékonyan elhallgattuk, mert biztos nem gondolták volna, hogy a válaszaikat fel lehet használni egy cikkhez. Pedig a válaszok jól illusztrálják, hogy mi mindenre tudunk pénzt kiadni, amik valójában tök fölöslegesek. Kevesen vannak, akiknek ne lenne a szekrényében egy csomó

ruha,

amiket sohasem vesz föl, de hirtelen felindulásból megtetszett – akkor jó ötletnek tűnt. A ruhavásárlás az egyik legrosszabb válasz, amit egy impulzusvásárlási ingerre adhatunk. Persze, minden áldott nap minden weboldalon és felületen ezernyi ruhareklám jön velünk szembe, a butikok kirakataiban óriási SALE feliratok ösztönöznek pénzköltésre, és valóban: egy új ruhadarab birtoklása rövid távon örömöt okozhat. De egy felmérés szerint egy átlagos amerikai nő 550 dollárt költ olyan ruhákra, amik csak állnak a szekrényben, és sosem viseli őket.

Hogy a szerkesztőségben mi a helyzet?

Egy elképesztően gyönyörű, kurva drága magassarkú, most lesz 3 éve, hogy a dobozában áll. It's not her, it's me.

Minden olyan ruha, amiről tudtam, hogy csak magas embereknek áll jól, mégis megrendeltem.

Én a 444 cikke miatt megrendeltem egy Zozosuitot, mert az az öltözködés jövője, aztán néhány nappal a postázás után becsődölt az egész cég a [és itt egy csúnya szó következik].

Azon túl, hogy mennyire környezetkárosító a túlzásba vitt ruhavásárlás (nagyon), ez az otthonunknak és a közérzetünknek sem tesz jót. Egy tanulmány szerint éppen a szekrények kiürítése és a ruhák szelektálása az, ami csökkentheti bennünk a szorongást: nyugodtabbá tesz és önbizalmat ad.

Szóval hallgassunk az eszünkre. Impulzusvásárolni muszáj, szépen felöltözni meg jó érzés, de tegyük föl a kérdést: hány olyan ruhánk van, amit nem hordunk? Ennek tudatában adjunk ki pénzt egy újabb fölösleges darabra. Hosszabb távú és jobban megtérülő befektetés, ha egy

kisállat

vásárlására költünk – de ha valamit, hát ezt nagyon meg kell gondolni. A felelős állattartásnak is megvan a maga haszna; a kutyatartás csökkentheti a stresszt, a vérnyomást és a koleszterinszintet, egy harvardos kutatás pedig azt is kimutatta, hogy a kutyatulajdonosok bizonyíthatóan tovább élnek.

De szögezzük le: hirtelen felindulásból kisállatot venni hülyeség. Ha nem vagyunk rá felkészülve, az nagyon hamar kiderül, és nemcsak nekünk lesz rossz, hanem az állatnak is. Sőt, főleg neki. És a kisállattartásnak megvannak a költségei: az ASPCA kutatása szerint egy amerikai kutyatulajdonos évente 580-875 dollárt költ a kis kedvencére.

Ha szeretjük az állatot, nyilván nem a dögkútból fogjuk etetni, és naponta többször is sétálni visszük: ennek pénzben és időben is kimutatható költségei vannak. Felfoghatjuk úgy, hogy ezt a pénzt az egészségünkre költjük – úgy már nem is tűnik annyira drágának. De vásárláskor próbáljunk különbséget tenni aközött, hogy mire van szüksége az állatnak, és hogy szerintünk mire van szüksége az állatnak. Ahogy a szerkesztőségből érkezett válaszok is mutatják, a kettő nem ugyanaz:

MINDEN macskaágy, egyiket sem használta soha.

Mi most vettünk a Zsófiék váci macskájának egy ablakra rögzíthető MACSKABÁZIST, de le se szarja állítólag :( A macskáknak nem szabad venni semmit, csak papírgalacsinokat kell gyúrni nekik, de hát mindig elcsábul az ember. (Korrigálok: automata lézert és alagutat szabad.)

Tanulság: ha olyan ajándékot veszünk az állatnak, amit nem tud megenni, elképzelhető, hogy csak a dobozával fog játszani. Sokkal jobb befektetés a minőségi

ennivaló,

amire nemcsak az állatoknak, hanem nekünk is szükségünk van. Ennivalót venni muszáj, tehát sokat költünk rá; persze, hogy megfordul a fejünkben, hogy hogyan lehetne olcsóbban megúszni. De az evés létszükséglet, így könnyen találunk önigazolást a magas élelmiszerszámlákra – főleg azok, akiknek az evés nemcsak a létfenntartás, hanem az önjutalmazás eszköze is. Ha szeretjük a hasunkat, kézenfekvőnek tűnik, hogy magunkra főzzünk: minimális ügyességgel is olcsóbban és egészségesebben étkezhetünk, mint egy átlagos főzelékfalóban.

Csakhogy már a bevásárlásnál könnyű elbukni. Az értékesítők is tudják, hogy milyen könnyű az ösztönöket manipulálni. Állunk a kasszánál, meglátjuk a polcon a színes kis bizbaszokat, meglátjuk, megszeretjük, és már lapátoljuk is a szalagra a színes-szagos rágógumit, a vitamint, meg a sajátmárkás mozartgolyót. És minél több az inger, annál nagyobb a csábítás. Mire eljutunk az üzlet távoli sarkába az alapvető élelmiszerekért, rengeteg ingerrel szembesülünk, amik mind pénzköltésre ösztönöznek. Így lesz a tudatos táplálkozásból nassolás – mind pénzügyi, mint szó szerinti értelemben.

De hogyan alakíthatunk ki egészségesebb költési szokásokat? Egy szerkesztőségi komment szerint az elég jó kiindulópont, ha nem ebből a könyvből főzünk – vagy ki tudja, mire akart utalni, amikor ezzel a fotóval válaszolt a „mi volt a legfeleslegesebb dolog, amit vettél?” kérdésre.

A pénztárcánk meg fogja hálálni, ha nem éhesen indulunk ennivalóért, és listát írunk arról, hogy mit kell vennünk. Ha célirányosan szeretnénk vásárolni, házhoz is szállíttathatjuk az élelmiszert. Igaz, ilyenkor egy másik csábítással kell szembenéznünk, amit úgy hívnak, hogy

internetes vásárlás.

Klikkelgetés és telefonnyomkodás közben az egyszerű táplálékszerzés is könnyen átcsaphat impulzusvásárlásba – ezt az alábbi újságírói megjegyzés is bizonyítja:

„Két kivétellel minden olyan aliexpresses rendelés, ami konyhai apróság volt. Teaszűrő igen, gyümölcscsumázó nem – nemcsak felesleges, de életveszélyes is. És nehéz kimondani, de persze a fagyigép.”

Arról nem készültek tanulmányok, hogy az impulzív konyhaigép-beszerzés ellen milyen taktikákkal lehet védekezni, de képzelje el, hogy Horst Fuchs próbál meg eladni önnek egy robotgépet, az talán segíthet.

link Forrás

Az online vásárlás viszont igen káros lehet a pénztárcánkra. A Facebook hírfolyamában, az Instagram képei között, az aukciós oldalakon, és a YouTube-reklámokban megjelenő hirdetéseket olyan algoritmusok rakják elénk, amik az online lábnyomaink alapján rövidesen jobban kiismerik a vásárlási szokásainkat, mint mi magunk. Így magától értetődő természetességgel tudnak megvetetni velünk olyan dolgokat, amikre valójában semmi szükségünk. Olyanok mondjuk kevesen vannak, akik szerint a

személygépjármű-vásárlás

során érdemes a zsigereinkre hallgatni. Lássuk be, nem sokan engedhetik meg maguknak, hogy hirtelen a zsebükhöz kapjanak, és egy sugallat hatására megvegyenek egy autót – pedig ez nem olyan szokatlan, mint hinnénk. Egy felmérés szerint az amerikaiak szerint egy autó megvásárlása több stresszel jár, mint egy esküvő! Emiatt nem is nagyon mélyednek el a dologban; sokan csak bemennek egy autókereskedésbe, és anélkül vásárolnak, hogy utánanéztek volna az adott modellnek, vagy felmérték volna az állapotát. Egy szerkesztőségi vallomás is hasonlóról számol be:

Elvileg nem volt felesleges, nem tudom, ér-e, de ahogy kisütött a nap, annyira vágytam egy robogóra az ellopott tökély helyett, hogy vakon megvettem egy Honda Giornót, ami a legkeményebb szerelőket is kikészítette. Két hónap múlva a bontóban végezte, maximum ötször vezettem.

Tanulság: a járművásárlást mindig érdemes meggondolni. A szakértők is azt tanácsolják, hogy anélkül be se tegyük a lábunkat egy kereskedésbe, hogy ne néznénk utána alaposan a kínálatnak és az áraknak. És bármi is történik,

próbáljunk meg az eszünkre hallgatni!

Nemcsak járművásárlásra, hanem bármire ráhúzható képlet, hogy bármekkora a csábítás, egyet mindig érdemes aludni vásárlás előtt. O'Connell szerint minden impulzusvásárlási ingeren sokat csillapíthat, ha vásárlás előtt 24 órás szünetet tartunk, és átgondoljuk: valóban szükségünk van rá? Nem lebecsülendő taktika: általában kiderül, hogy ha sikerül megszabadulunk a pillanatnyi késztetéstől (az impulzustól), a kezdetben erős vágy hamar lecsillapul.

Ted Klontz, egy pénzügyi tanácsadóként dolgozó pszichológus a Business Insidernek adott interjúban azt mondta: fontos odafigyelnünk, hogy a költéseinket ne a hangulatunk határozza meg. Nem véletlenül létezik a bevásárlásterápia fogalma. A pénzkiadás azonban igen drága módja lehet a gondolataink elterelésének. Ha erre vágyunk, jobban járunk, ha leülünk beszélgetni egy barátunkkal – de lehetőleg ne azzal, aki ugyancsak pénzköltéssel tartja kordában az érzelmeit. Amúgy sem árt, ha megtanuljuk, hogy

ne hozzunk indulatból olyan döntést, ami az egész életünkre kihat!

Ilyen döntés a tetoválás is. Nyilván ön is látott már olyat, amiről nem az jutott az eszébe, hogy az illető milyen sokat gondolkodhatott ezen a mintán, hanem az ellenkezője. Szóval hogy ronda. A tetoválást talán sokan nem kötnék össze az impulzusvásárlás fogalmával, de elhiheti, nem azért működnek 24 órán át nyitva tartó tetoválószalonok, mert néhány kuncsaft csak éjfélre tudott időpontot foglalni.

Egy tetoválást több ideig fogunk viselni, mint amennyi időt a viselt minta kiötlésére szánunk, és minél kisebb az időkülönbség a kettő között, annál kisebb a megbánás. Az, hogy az emberek harmada általában megbánja a tetoválását, főleg a nőknél mutatkozik meg. a férfiak még három héttel a beavatkozás után is élvezik a tetoválással járó előnyöket – növekvő önbizalom, javuló önkép –, de a nőknél ennyi idő után már megerősödik a szorongás. Ez igaz lehet más, az egész életünkre kiható döntésekre is: a 444 egyik munkatársa például

az eljegyzési gyűrűt

is a legfölöslegesebb költései közé sorolta, amitől megállt a levegőben a quod erat demonstrandum, de gyorsan korrigált:

Ja, ha komoly a kérdés, akkor legyen inkább a drága kemény matrac, amitől csak elbaszódott a derekam, és kellett rá venni egy puhító réteget.

Ezen a ponton úgy döntöttünk, hogy inkább a 444 olvasóitól kérdezzük meg, hogy ők milyen hülyeségre költik meggondolatlanul a pénzüket. A beszámolókat a kommentekben várjuk!