Ki is volt Kocsis István, a Szuperkáder, akit most öt év börtönre ítéltek?

Reggel 4 hírlevél
Amit tudni kell, minden reggel.
  • Kedden a Kúria jogerősen öt év börtönre ítélte Kocsis Istvánt, amiért a kétezres évek elején az MVM vezérigazgatójaként 15 milliárd forintot szivattyúzott ki offshore cégekbe a vállalatból.
  • Kocsis a magyar gazdaság és politika határvidékének egyik legérdekesebb figurája, a Nagy Túlélő, aki bármilyen kormányt kiszolgált.
Kocsis István az MVM vezérigazgatójaként

1995, Horn-kormány, csődközeli államháztartás, Bokros-csomag, idegesség. Az akkor éppen ÁPV Rt-nek hívott állami vagyonkezelő szervezet vezérigazgatója úgy ad el egy erőművet egy német cégnek, hogy a magasabb vételár fejében a szerződés titkos záradékában a vevőnek hihetetlenül sok pénzt hozó dolgokat vállal be sok évre előre, az állam nevében. 1997. A vezérigazgató lemond a pozíciójáról, ám ezzel egyidőben kiderül, hogy mi miatt: ahhoz a német céghez szerződik le topmenedzsernek, amelyiknek nemrég eladta az erőművet. Csakhogy emberünk nem tud németül. Ám a német céget ez sem izgatja: hősünket úgy iratja be egyéves nyelvtanfolyamra Németországban, hogy közben már elkezdi kapni a fizetését. 

Közben, 1998-ban kormányváltás történik, jön a Fidesz és egyből szembesül azzal, hogy emberünk milyen, a magyar költségvetésnek milliárdokba kerülő dolgokat vállalt be a titkos záradékban. A Fidesz kivizsgálja az ügyet, majd úgy dönt, hogy ez akkora bukó, hogy inkább kamatostul visszafizet a németeknek 26 millió dollárt, csak lezáródjon az ügy. A Fidesz 2002-ben megbukik, jön vissza az MSZP. Hősünk az ezt követő, nyolcéves baloldali kormányzás alatt különféle állami óriáscégek vezetője, hogy mindezek után, miután a Fidesz hatalomra került, ne egyből távolítsák el aktuális munkahelyéről, a BKV-tól, hanem csak egy évvel később. Hogy utána - bár komoly perek indulnak ellene - lényegében békén hagyják. A kormánymédiában nem személyeskednek vele. Annak ellenére nem írnak a gazdagsága látványos jeleivel, hogy helikopterrel jár le a hagyományos jobboldali fészeknek számító Leányfaluba, ahol a 11-es út mentén, a település centrumában több focipályányi, szem előtt levő szuperbirtoka van, rajta egy régi kúriával.

Ki az, aki évtizedeken át ilyen érinthetetlen tud lenni Magyarországon? 

Kocsis István, a Szuperkáder, a Teflonember, Csányi Sándor kedvence, a magyar oligarchavadászatok csillaga, aki most, amikor már mindenki azt hitte, hogy mindent meg fog úszni, jogerősen öt év börtönt kapott a Magyar Villamos Művek vezetőjeként elkövetett bűncselekmények miatt.

A mérnök végzettségű, első munkás éveit a Műszaki Egyetemen töltő Kocsis így vagy úgy, de mindig is közel volt a politikához. A nyolcvanas években, a Kádár-rendszerben az általa igazgatott kollégiumban reformereket engedett előadni és tiltott irodalmat sokszorosíttatott. A rendszerváltáskor is akítv maradt, az irodájában alakult meg egy MDF-szervezet. Hiába volt korábban a Műszaki Egyetem pártbizottságának tagja, a rendszerváltás környékén már inkább mérsékelt jobbos kádernek számított. 

Bár először egy állami cégnél, a Fegyver- és Gázkészülékgyárban vállalt állást, amikor az ott vezérigazgató Latorcai Jánosból KDNP-s miniszter lett, Kocsis vele ment az ipari minisztériumba, helyettes államtitkárnak. 

Ekkor lett először köze a privatizációhoz, ami ezután évekig a terepe marad, amennyiben helyettes államtitkárként ő készítette fel az eladásra az akkoriban Piszkos 13-nak nevezett, a magyar állam szempontjából stratégiainak számító, de súlyos adósságokkal küzdő cégeket. 1993 a minisztériumból át is ült az egyik akkori állami vagyonkezelő szervezet, a ÁV Rt. vezetésébe.

1994-ben jött a kormányváltás és vele Horn Gyula meg az MSZP-SZDSZ-koalíció. És ekkor derült ki, hogy milyen sokat számítanak Kocsis olyan képességei, mint az, hogy nagykutyákkal vadászott együtt és a színfalak mögött egy rakás befolyásos figurával lett jóba, köztük későbbi mentorával, Csányi Sándor OTP-vezérrel. Illetve hogy már akkor az volt a híre, hogy hatékony, lojális, ideológiamentes végrehajtóember. Mindezek olyan sokat számítottak, hogy hiába volt az Antall- és Boross-kormányok kádere, Horn Gyula extrém kivételként nemhogy nem rúgta ki, hanem hamarosan felfelé buktatta és a privatizációs szervezet elsőszámú vezetőjének tette meg.

Ahol Kocsis abszolúte megszolgálta a kinevezőinek bizalmát. Amikor majdnem csődbe ment a költségvetés, a politikai kívánalomnak megfelelően igen rövid idő alatt lezavarta az energiaszektor privatizációját, 500 milliárd akkori forintot prezentálva a kormánynak. (Utóbb derült ki, hogy ezzel ő maga is milyen jól járt személyesen.) Közben megcsillogtatta két további szuperképességét: a mindent túlélést és a barátok ügyes kiválasztását. 

Előbbit azzal, hogy simán túlélte 96-ban azt a Tocsik-botrányt, ami az általa vezetett szervezet botránya volt, amiben rendőrségi eljárás folyt és ami akkora politikai földindulást hozott, ami az addig a magyar politika 2.-3. erejének számító SZDSZ gyors eljelentéktelenedését majd később megszűnését okozta.

Utóbbit azzal, hogy amikor a Horn-kormány első éveiben a kulcsminiszternek számító, bankárból lett politikus Bokros Lajos pénzügyminiszter nyíltan bajuszt akasztott Csányi Sándorrral, az OTP elnök-vezérigazgatójával, Kocsis annak az oldalára állt, akiből később az igazi nagyember lett. Bokros pontosan látta, mekkora hatalom és pénz kezd összepontosulni Csányinál, aki papíron egyszerű menedzserként valójában fokozatosan megszerezte a tulajdonosi irányítást a legnagyobb magyar bank fölött. Bokros meg akarta törni Csányi kiépülő hatalmát azzal, hogy az állami tulajdonos képviseletében egy közgyűlésen szétválasztatja az elnöki és vezérigazgatói pozíciót, hogy Csányi csak az egyiket tölthesse be és közben ellensúlya keletkezzen. Csakhogy az állami részvényt kezelő Kocsis egy kis trükközéssel megszívatta Bokrost és Csányi kezében hagyta az OTP-t. A hála később nem is maradt el.

Csányi még az OTP igazgatóságába is beemelte Kocsist.

Akinek a túlélőképességét bizonyította, hogy az 1998-ban hatalomra kerülő Fidesz hiába utazott - a szlogenek szintjén legalábbis - számonkérésben, Kocsis megúszta a Mátrai Erőmű cikkünk elején felidézett privatizálását is.

Egy ilyen kaliberű egyensúlyozónak az már szinte nem is volt kihívás, hogy az MSZP-SZDSZ koalíció kisebbik, liberális tagja nyíltan rühellte és ahol, illetve amennyire tudott, keresztbetett neki.

Az a tény, hogy Kocsis az utolsó ÁPV Rt-s munkanapján még aláírta a Dunaferrt vagyonkezelésbe adó szerződést, akár arra is utalhat, hogy hősünk arra számított, hogy az Orbán-kormánnyal is jól ki fog jönni. De a szerződést az új hatalom felmondta.

Futtatni tehát nem futtaták, de nem is bántották: a Fidesz-kormány alatt állami pozíciót azért nem kapott, bezzeg a 2002-es kormányváltás után. Mindegyik helyen durván 3 évet töltve egymás után vezett olyan állami óriáscégeket, mint a Paksi Atomerőmű, a Magyar Villamosművek és a BKV. Korábban említett képességeit még egyszer megcsillogtatva utóbbit egy ideig még a 2010-es fideszes rendszerváltás után is. 

A sajtó a szocialisták nyolc éve alatt szinte folyamatosan írt gyanús ügyleteiről, amikben nem ritkán szerepeltek offshore cégek, de ez látszatra mit sem ártott Kocsisnak.

Egészen extrém túlélőképességét közben hamar bebizonyította: 2003-ban hiába volt olyan súlyos üzemzavar az álta irányított paksi erőműben, ami Csernobil óta a legsúlyosabb nukleáris eseménynek bizonyult Európában, azután is a helyén maradhatatott.

Az önmagát addig sima, jól fizetett állami káderként futtató Kocsis egy idő múlva, a kétezres évek elején mutatni kezdte a vagyonát. Ráadásul meglepően kivagyi húzásokkal: megvásárolta például azt a Leányfalu központjában, a forgalmas főút mellett található, 20 ezer négyzetméteres, birtok méretű gigatelket, ami Budapest felől érkezve bal kézre esik, közvetlenül a fürdő előtt, és ahová akkori hírek szerint alkalmanként helikopterrel járt le. A telken álló kastélyban korábban három szakszervezet közös üdülője működött. A helyiek azóta is terjesztik azt a népmeseszerű történetet, hogy egyszer, amikor Kocsiséknál családi esküvőt tartottak, a családfő vagy egyik vendégének helikoptere olyan közel szállt le egy helyi teniszpályához, hogy az azt fedő salakot mind szétszórta a környéken, vörös házakat és egy földes teniszpályát hagyva maga után.

Ám végül kiderült, hogy mindent ő sem úszhat meg. Több per is indult ellene, például az MVM vezetőjeként elkövetett húzásai miatt és bár többször is nyert elsőfokon, illetve új eljárást is ki tudott harcolni, a végén most öt évet kapott jogerősen. Ebben az ügyben Kocsist és társait azzal vádolták, hogy különböző, leginkább offshore-cégekkel kötött kamuszerződések révén mintegy 15 milliárd forintot szívtak ki az MVM-ből.

Kocsis karrierje azt bizonyította, hogy akinek vannak alapvető képességei, nem idegenkedik az államnak dolgozni, lojális a megbízóihoz, az ügyeit szívesen intézi elegáns éttermekben és vadászházakban, és mellette jól érzi meg, kik az igazi erősemberek és főleg, hogy nemsokára kik lesznek azok, az Magyarországon sokra, szinte mindenre viheti. A bukása meg azt bizonyítja, hogy nincs az a fészek, amiből nálunk ki ne lehetne esni. Az talán sosem derül ki, hogy ebben az egészben pontosan milyen szerepet játszott az a Csányi Sándor, akiről sokáig úgy tűnt, hogy bármitől képes megvédeni a vadászcimboráját.