Orbán: Meggyőződésünk, hogy a korrupciógyanús ügyek amiatt szaporodtak el, mert verseny helyett régi-új kapcsolatrendszerek határozzák meg az üzleti élet jó részét

A Magyar Narancs 30 éves szülinapi sorozatában ismét egy remek interjút közöltek újra: 1998-ban készült a választások előtt Orbán Viktorral. 

MN: A korrupció visszaszorítása is kampánytéma lesz. A Fidesz hogyan számolná ezt fel? 

OV: Meggyőződésünk, hogy a korrupciógyanús ügyek amiatt szaporodtak el, mert verseny helyett régi-új kapcsolatrendszerek határozzák meg az üzleti élet jó részét. Ez ellen egy dolgot lehet tenni: a hatályban lévő jogszabályokat érvényesíteni kell. A kormány ugyanis nem mérlegelheti, hogy az adott ügyekben alkalmazza-e a vonatkozó jogot; azt kötelező megtennie. Elszomorító, hogy Magyarországon olyan ügyekben sem indultak vizsgálatok, amikben kellett volna.

(...)

MN: Mondana példákat arra, hogy min változtatna a Fidesz?

OV: A korrupció egyik leggyakoribb formája jelenleg a közbeszerzési törvény kiskapuinak megkeresése. Ez a törvény négy éve rosszul működik: mindenki tudja, több illetékes is nyíltan beszélt arról, hogy ma a közmegrendelések összességükben drágábbak és gyanúsabb módon intéződnek, mint az előző jogi szabályozás időszakában. Növelnünk kell majd a versenyhivatal súlyát is. Egy nyugat-európai országban az alkotmányosság és a piacgazdaság talán legerősebb pillére a versenyhivatal. Magyarországon viszont a monopóliumellenes szabályozás meglehetősen gyenge lábakon áll.

Márpedig ha nincs a gazdaságban egy olyan intézmény, amely a verseny előfeltételeit kikényszeríti, akkor a gazdaságban nem lesz verseny. Azt ugyan szokás mondani, hogy a gazdaság maga is a versenyben érdekelt, és ez elméletileg igaz is, de a valóságos életben a gazdasági szereplők inkább saját monopolhelyzetük megtartásában érdekeltek. És ha a gazdaságban nincs verseny, akkor a személyi kapcsolatok döntenek, következésképpen a korrupció elkerülhetetlenné válik.

Fotó: Miniszterelnöki Sajtóiroda/Fis/MTI/MTVA

OV: Továbbá hasznos lenne bevezetni azt a gyakorlatot, hogy aki az államtól megrendelést kap - és ezt később az önkormányzatokra is ildomos lenne kiterjeszteni -, az búcsúzzon el az üzleti titok fogalmától. Nem lehetne üzleti titokról beszélni abban az esetben, ha valaki közmegrendelést nyer el. Van olyan ország, ahol az ilyen szerződéseket mindenki számára hozzáférhetővé teszik. A privatizációs szerződések nagy részét a mindenkori kormányok úgy takarták el a nyilvánosság elől, és úgy akadályozták meg, hogy megismerhessük ezeket, hogy azt mondták, kérdéseink üzleti titkokat érintenek.