Magyar focistától igencsak szokatlan interjút adott az ÉS-nek Hrutka János exfutballista-játékosügynök-szakkomentátor, amiben nagyrészt a magyar foci relatív eredménytelenségét elemezte annak a fényében, hogy százmilliárdok áramlanak sportágba, de ugynúgy szó esett Pintér Béláról is.

Hrutka bemelegítésnek arról beszélt, hogy a korábbi évtizedekben jóval nehezebb volt kijutni egy világversenyre, automatikus hely csak a csoportelsőknek járt, a második hely is csak pótselejtezőt ért, ma pedig még egy csoportnegyediknek is maradhat esélye a kijutásra.

A magyarok esélyeit viszont szerinte csökkenti a fociban, hogy mondjuk az ötvenes évekhez, az Aranycsapat korszakához képest sokkal többen fociznak a világon így nagyobb a verseny. A magyarok pedig hagyományos olyan sportágakban erősek, ahol kisebb a konkurencia, mint a kajak-kenu, a vízilabda vagy a vívás.

A közbevetésre, hogy a nálunk jóval kisebb lélekszámú Uruguay vagy Horvátország tartósan erős tud lenni fociban, Hrutka arra hívta fel a figyelmet, hogy a magyarok ambíciója az olimpiai éremtábla élmezőnye, ezért egyszerre egy rakás sportágban próbálunk erősek lenni, míg a horvátok és uruguayiak csak 1-2-ben.

A mai magyar focitól azt mondta, hogy mivel minden feltétel adott és dől bele a pénz, akár jól is lehetne csinálni. De - az infrastruktúra kiépítését kivéve - nem ez történik. Hrutka szerint a hiba ott van, hogy szakmailag áll alacsony szinten a magyar foci, gyenge, rossz a képzési rendszerünk, a gyerekeknek 6-12 éves korban nem tanítják meg a megfelelő alapokat, pedig ez nem lenne lehetetlen küldetés.

"A futballban nem kulcskérdés már a tehetség." 

- szögezte le a volt hátvéd, aki szerint

"Szinte minden megtanulható, ami a jó játékhoz kell. Fanatizmussal, céltudatossággal, akarattal, jó mesterek mellett és a világszínvonalú körülmények között szinte bárkiből lehet bármi. Zseni persze nem, de nem is a kivételekre épül a sportág."

Hrutka elmesélte, hogy a cége korábban foglalkozott magyar fiatalok külföldre menedzselésével, de ma már egyszerűen nincsenek olyan fiatal magyar tehetségek, akikkel foglalkozhatnának.

A sport utáni életéről szót ejtve Hrutka focistától szokatlan vallomást tett a színházról:

"Most viszont már sokat járok színházba, egyre több ismerősöm is van abból a világból. Kezdetben meglepődtek, amikor észrevettek a nézőtéren, de aztán egyre befogadóbb volt a közeg. Nagyon sok emberre felnézek abból a körből – többek között Jordán Adél, Keresztes Tamás, Mácsai Pál, Lovas Rozi vagy Thuróczy Szabolcs is lenyűgöz –, és talán vissza is kapok ebből valamit. Az a tehetség, teljesítmény, önkifejezés, amit a színpadon látok, valamint az érzés, amit kivált belőlem, már sokszor előrébb való, mint a sportpályákon tapasztaltak. Nehezen tudnám már elképzelni az életem a Katona, az Örkény, a Radnóti vagy egy Pintér Béla-darab nélkül."

A focira visszatérva úgy vélte, hogy a magyar foci nem beteg, de rossz vágányon van, így egy jó bakterre lenne szüksége és a rossz beidegződések levetkőzésére.