Magyarország, a magyar történelem mindent megtett, hogy a legnagyszerűbb magyar focistának ne sikerüljön, hogy elbukjon, hogy végül egy tönkrement pali legyen belőle, vagy legalább szűnjön meg magyarnak lenni, de a Puskás-történet egy olyan speciális magyar Odüsszeia, amiben a hős mindig feltápászkodik a padlóról és valami olyat tesz, amire senki más nem képes a világon. 

„Puskás olyan volt, mint a Nap. A Nap mellett mindenkinek jut egy kis fény.”

Almási Tamás 2009-ben mutatta be a Puskás Hungary című dokumentumfilmjét, ami hál’istennek nem egy sportfilm, hanem egy kivételes jellem kivételes fejlődéstörténete. Egy olyan lélekemelő sztori, ami ritkaság errefelé. Azt meséli el, hogy egy nagyon egyszerű, nagyon tudatlan magyar fiúból a történelmünk legvisszataszítóbb időszakában, ami szinte mindenkit, aki valaki volt, lehúzott, elsüllyesztett, elüldözött, hogy lesz egyre okosabb, egyre nagyszerűbb, egyre szeretetre méltóbb és jobb ember. Az a Puskás, aki a Rákosi-érában már a világ legjobb játékosa, és aközött, aki majd Madridban szupersztár lett, ég és föld a különbség. 

Pályája során többször úgy tűnt, hogy innen már lehetetlen felállni. De a Puskás szinte mesébe illően mindig felállt. 

Puskásra gyerekkorában legyintett az edző apja. Azt mondta, nem jósol neki nagy jövőt. Majd évekkel később miután 1954-ben a németek ellen drámai körülmények között elvesztették a világágbajnoki döntőt, itthon elátkozták, azzal vádolták, hogy eladta a meccset. 1956 után, miután a Honvéddal elhagyták az országot, árulónak bélyegezte a magyar állam is, két évre eltiltották a játéktól, megfigyelték. Nyelvtudás, pénz és minden nélkül kóválygott, felszedett 18 kilót, azt mondták, hogy neki vége. Puskás minden alkalommal erősebben mászott ki a gödörből. Hogy apjának bizonyítson egész nap futott. Futott az iskolába, futott a villamos mellett, addig rohant, amíg ő nem lett a leggyorsabb a pályán. Miután elhagyta az országot, megtanult nyelveket, kínszenvedések árán lefogyott, vagy éppen abbahagyta az ivást, szinte bármire képes volt. Sikerre volt ítélve. Edzőként még azután is voltak világra szóló eredményei, miután kiöregedett, és abbahagyta a labdarúgást. A számtalan megpróbáltatás dacára Puskás nem egy megkérgesedett, összeszorított fogú félisten lett. Pont ellenkezőleg, ahogy öregedett, úgy lett egyre érzékenyebb, egyre nyitottabb, egyre jószívűbb, és közben teli volt félelemmel

„Félni úgy embert nem láttam, mint akkor az Öcsit.” Grosics Gyula

Legjobban a hazatéréstől félt. Rettegett a rendszertől és még a magyar emberektől is. 1981-ben mikor 25 év után hosszú huzavonát követően először hazalátogatott, az Aranycsapat egyik tagja így fogadta a könnyeitől alig látó Puskást a repülőtéren: „Végre már, bazmeg, haza mertél jönni.” Puskás félelme nem volt alaptalan. A Honvéd játékosaként nem csupán disszidens, hanem szökött tiszt volt, aminek súlyos következményei lehettek volna, ha a kommunisták úgy akarják. Puskás Ferenc jól emlékezett 1951-re, Szűcs Sándor válogatott focista esetére, akit a határnál tőrbe csaltak, majd egy koncepciós pert követően meggyilkoltak Rákosiék. Pont azért, hogy más tehetséges sportolónak már eszébe se jusson elszökni az országból. De nem csak a magyar államtól, és a letartóztatástól tartott, hanem az emberektől is. Hosszú éveken át rágalmazták, árulózták, gyalázták a nyilvánosságban. Nem tudta, hogyan fogadják majd.

A Puskás Hungary nem a klasszis játékával vagy eredményeivel foglalkozik, sokkal inkább Puskás Öcsi jellemét, karakterét, titkát próbálja megfejteni. 

„Először az volt a film címe, hogy Az igazi Puskás, aztán arra gondoltam, hogy nem vindikálom a jogot arra, hogy én mondjam meg, ki az igazi Puskás. A dokumentumfilm ugyanannyira szubjektív műfaj, mint a játékfilm. Fel kellett építeni Puskást. Nyilván annak alapján, amit kiolvastam a dokumentumokból, a leveleiből, az archív anyagokból. Összeállt személyiségének képe, életének történései, és ezt próbáltam filmes formába önteni. A filmben megjelenő Puskás, tipikus magyar - azzal együtt, hogy félig sváb származású -, kicsit svindler, átveri a hatalmaskodókat, ugyanakkor mérhetetlenül tehetséges. Puskás titka abban van, hogy ő olyan, mint amilyenek mi szeretnénk lenni. Élete során folyamatosan vált egyre jobbá, izgalmasabb személyiséggé. Jó nézni, hogy ő helyettünk is elért valamit, ráadásul sok országban. Nem is csoda, hogy imádják Spanyolországban, Görögországban, Ausztráliában és a világon mindenfelé, hiszen elfogadta szokásaikat, kultúrájukat, megtanulta nyelvüket. És mindeközben megmaradt magyarnak, és ő lett a világ legismertebb magyarja. Puskás neve jelenti Magyarországot.” Almási Tamás

(magyar életrajzi film, 116 perc, 2009; Forgatókönyvíró: Almási Tamás; Zeneszerző: Dés László; Operatőr: Tóth Zsolt; Narrátor: Gyabronka József; Producer: Hollósi G. Zsuzsanna, Varga Gábor, Neményi Ádám; Szakértő: Szöllősi György; Vágó: Hargittai László; Rendező: Almási Tamás) A Videotéka korábbi posztjai itt elérhetők.