Miért kell nekünk euró, ha egyszer nem kell?

Négy darab topközgazdász vitatkozott szerda este arról, amiről egyáltalán nem folyik vita: az euróbevezetés szükségességéről. Az Eötvös József Csoport rendezvényén a négy darab közgazdászból kettő darab moderátori minőségben vitatkozott, a másik kettő darab meg rendesen. Urbán László (ex-Fidesz, ex-Citi Group, ex-OTP) és Győrffy Dóra (ex-magasugró, 200 cm-rel országos csúcstartó, a Corvinus egyetemi tanára, az MTA közgazdaság-tudományi bizottságának alelnöke) volt a két moderátor, Hamecz István (ex-MNB, ex-OTP) és Orbán Gábor (ex-NGM-államtitkár, Richter-vezérigazgató) a két vendég.

Urbán európárti bevezetőjében a következő kérdésre egyszerűsítette le a problémát:

„Kell-e nekünk stabilabb, kevésbé manipulálható pénz?”

A túlköltekezésre hajlamos államokban (és Magyarország minden kétséget kizáróan ilyen állam a dél-európaiakkal együtt) jobb- és baloldali politikusok is szeretik úgy kezelni a válságokat, hogy manipulálják az árfolyamot (leértékelnek) illetve fölpörgetik az inflációt, így az egész társadalomban terítik a kiigazítás költségeit.

Ez a módszer jobban kommunikálható (vagy inkább: jobban elsumákolható), mintha megszorításokat vezetnének be. A megszorításokra az emberek jellemzően azonnal és hisztérikusan reagálnak, míg azt csak lassabban veszik észre (ha észreveszik egyáltalán), hogy az infláción, a pénz elértéktelenítésén keresztül veszi el az állam a megtakarításaikat.

Hogy a társadalomnak mi a jobb, ez a nagy kérdés. Urbán szerint sokat elárul, hogy a magát az eurócsatlakozás nagy vesztesének tartó, a brutális megszorítások miatt évekig zúgolódó (egyébként a politikusok felelőtlensége miatt bajba került) Görögország sem kockáztatta meg, hogy elhagyja a zónát, és újra bevezesse a drachmát, drasztikusan leértékelve a görögök megtakarításait. Győrffy Dóra a beszélgetés egy későbbi pontján arra is utalt, hogy felmérések szerint a görögök ragaszkodnak az euróhoz, megnyugtatóbbnak látják, ha a pénzük értéke nem elsősorban a saját politikusaiktól függ. Nesze neked, nemzeti szuverenitás.

Ez euró nagy előnye még, hogy az eurózónában az Európai Központi Bank felügyeletet gyakorol a nemzeti bankok fölött, tehát a jegybankot nem lehet politikai célok finanszírozására használni – utalt Urbán az MNB alapítványain keresztül elhordott százmilliárdokra. Sőt – folytatta Urbán, aki kilencvenes években még a Fidesz egyik vezető gazadságpolitikusa volt – az Európai Központi Bank bizonyos felügyeletet gyakorol a kereskedelmi bankok felett is, tehát nehezebb a politika által kijelölt gazdasági szereplőkhöz önteni a hiteleket.

A mérsékelten európárti Hamecz István azt emelte ki, hogy Magyarországon minden felmérés szerint nagyon népszerű az euró. Szeretik az emberek tartani és költeni is, ennek ellenére ma már vita sem folyik arról, hogy szükséges-e a bevezetés vagy hogy mikor lenne alkalmas. Ez teljesen lekerült a napirendről.

Az utolsó igazán részletes tanulmány a bevezetés várható gazdasági hatásairól 2002-ben készült az MNB-ben (ekkor Hamecz még ott dolgozott), akkor úgy becsülték, hogy évente 0,6-0,9 százalékponttal emelheti a GDP-t. Ezek a kedvező hatások azóta már elkoptak, a magyar gazdaság már teljesen más helyzetben van, ma biztosan nem lenne ennyire pozitív hatása a csatlakozásnak.

Balról jobbra: Urbán, Orbán, négy ásványvíz, Győrffy és Hamecz.

Hamecz az eurózóna országainak egy főre eső GDP-adatait vetette össze, illetve a változást a 2008-as válság óta, amiből az derül ki, hogy az eurózónán belül azért hatalmasak a különbségek, hiába közös a monetáris politika. Még érdekesebb az 2004 óta csatlakozott EU-tagok összehasonlítása, mivel egy részük bevezette az eurót (például Szlovákia, Szlovénia, a balti országok), más részük nem. A növekedési adatokból nem igazolható, hogy a saját pénzt, a szuverén monetáris politikát megtartó országok hatékonyabb gazdaságpolitikát tudtak volna kialakítani. Az új csatlakozók közül ebben az időszakban Észtország nőtt a leggyorsabban, pedig ott 2011 óta euró van, de a szintén euróövezeti tag Szlovákia sem nőtt semmivel lassabban, mint Magyarország. Viszont a leglassabb növekedést produkáló ország, Szlovénia megintcsak euróövezeti. (Viszont Szlovénia magasabb bázisról is indult, mint a konkurensek, az ottani életszínvonal közelíti legjobban az EU-átlagot.) 

Hamecz összehasonlította a három nem euróhasználó régiós versenytárs, Magyarország, Csehország és Lengyelország árfolyam-politikáját is: azt látjuk, hogy Csehország folyamatosan fölértékeli saját pénzét, évről évre. A lengyelek złotyija hektikusabb mozgásokat mutat, de nincs iránya, hol erősödik, hol gyengül, körülbelül kiegyenlítik egymást az ingadozások.

Magyarország pedig folyamatosan leértékeli a forintot.

Magyarország harminc éve nem képes anticiklikus gazdaságpolitikát vinni. És ebben semmi változás nincs. Az anticiklikus kábé azt jelenti, hogy amikor jól fut a szekér, növekszik a gazdaság, akkor a kormány bespájzol, lefaragja az államháztartási hiányt, akár többletes költségvetést tervez, aztán ezekből a megtakarításokból tudja élénkíteni a gazdaságot, amikor jön a recesszió. Magyarország azonban még most, a növekedési ciklus csúcsán is vadul élénkít.

Látni kell, hogy a magyar gazdaságpolitikának ez a nem túl szívderítő szokása átível politikai pártokon, ideológiákon, sőt akár rendszereken is. A gazdaságpolitikusok nem csinálnak mást, csak azt, amit elvár tőlük a lakosság, a fogyasztók; a hazai elvárás pedig ez: az emberek a rövidtávú gazdasági előnyöket szeretnék kihasználni, az nem érdekli őket, mi lesz hosszabb távon.

Orbán Gábor, aki 2013 és 2015 között az NGM adó- és pénzügyekért felelős államtitkára volt, most pedig a Richter Gedeon Nyrt. vezérigazgatója, azt fejtegette, hogy az euróövezet nagyon messze van attól, amit a közgazdaság-tudomány optimális valutaövezetnek nevez. Egész egyszerűen nem valósul meg az áruk, a szolgáltatások, a tőke és a munkaerő szabad áramlása. Az EU nem egységes piac, ez csak humbug – magyarázta Orbán, saját mindennapi nehézségeikkel világítva meg, mit jelent ez. Hiába engedélyeztet és törzskönyveztet a Richter egy új gyógyszert az EU központi hatóságánál, utána minden egyes országban külön hatóságok külön engedélyeit kell beszereznie, külön árazni, külön támogatási rendszerbe illeszteni. Ennek elképesztő költsége van. Minden egyes hatóság nemzeti hatáskörben szinte azt csinál és azt ír elő, amit akar. Ezzel szemben, ha az Egyesült Államokban vezetnek be egy új gyógyszert, ott csak egyetlen engedélyező hatóság van, ha azon átmegy, árulhatják minden államban.

Az euróövezeti tagság azért sem vonzó, érvelt Orbán, mert a monetáris unió nagyon rosszul áll globális versenyképességben. Sőt, kifejezetten sokat tesz azért, hogy ez a versenyképesség romoljon. A világban ma szinte minden nemzetállam protekcionista gazdaságpolitikát folytat. Hiába hangoztatja akár a legszabadpiacibb elveket, ilyen vagy olyan módszerekkel segíti a saját cégeit. Az EU tagállamai is így tesznek egyenként. De az EU maga csak akadályozza.

A nagy globális szereplőkkel, Kínával, Dél-Koreával de még az Egyesült Államokkal szemben is hatalmas hátrányban vannak az emiatt az európai cégek. Nincs is igazi európai óriáscég. Vannak német óriások, franciák, de igazi európai nincs.

Urbán László itt azt vetette közbe, hogy valóban gond, hogy nincsenek ilyen európai vállalatok, és aggasztó az európai versenyképesség csökkenése, de erre aztán a legrosszabb válasz, amit egyre több európai országban hangoztatnak szuverenista politikusok: a még széttagoltabb, még nemzetállamibb rendszer.

Így aztán biztosan nem lehet versenyezni Kínával vagy az USA-val.

Szó esett arról, hogy magyar vállalatok exportteljesítményét csak az állandó forintleértékeléssel tudja fenntartani a kormányzat. Orbán Gábor egyenesen azt állította, hogy akármit is mutatnak a statisztikák (mondjuk azok sem túl fényesek), de a magyar gazdaságban semmit sem nő a termelékenység. Sőt, egyes szektorokban már visszaesik. Túl vagyunk a növekedési ciklus csúcsán, a munkaerőpiac teljesen telített, az a munkaerő, amelyet most föl tudnak venni, nagyon alacsony termelékenységű, és ez egyre romlik. A bérszínvonal pedig gyorsan nő, a  termelékenység pedig ehhez nem biztosít fedezetet, ami veszélyes egyensúlytalanságot jelent a gazdaságban.

Ezt a labdát a vitapartnerek ugyan nem csapták le, de ez éppen érv lehetne az eurócsatlakozás mellett: Szlovákiában, ahol euró van, tehát nem lehet leértékeléssel segíteni az exportot, az euró bevezetése óta meredeken nő a termelékenység.

Vannak olyan időszakok, amikor kulcsfontosságú, hogy mindenki gyorsan megbízható információkhoz juthasson. Mi a 444-nél minden nap ezen dolgozunk.

Amennyire tőlünk telik, igyekszünk segíteni eligazodni ebben a gyorsan változó, bizonytalan helyzetben.

De ehhez nekünk is szükségünk van a ti segítségetekre. A lap már eddig is csak a ti támogatásotokkal tudott működni, és a most következő időszakban ez várhatóan még inkább így lesz. Ahogy lelassul a gazdaság és az élet, teljesen érthető módon kevesebb lesz a hirdetés is.

Nekünk viszont most kell a legjobban teljesítenünk, amikor a legnagyobb szükségetek lehet ránk. Hogy a legpontosabb információk birtokában tudjatok döntést hozni a saját életetekről, egészségetekről, biztonságotokról.

Ezért arra kérünk, hogy ha teheted, támogasd a munkánkat. Akár néhány száz forint is számít.

Koronavírus Hírek, háttér