Tíz éve történt, de máig feledhetetlen epizódja a magyar tévézésnek, amikor Kárász Róbert interjút készített Moldova György íróval a TV2 reggeli műsorában. A műsorvezető abban az időben éppen elhagyta a családját egy fiatal munkatársnő miatt. Amikor Moldova arról kezdett beszélni, hogy Gyurcsány Ferenc úgy cserélte le régebbi kommunizmusát, egy antikommunista alapállásra, mint ahogy öregecskedő feleségeivel tette, akkor Kárász ezt félreértve kikérte magának, hogy a magánéletét felhánytorgatják. Az idős író döbbent arccal világosította fel, hogy félreértette, egyáltalán nem róla beszélt.

Ennek a tragikomikus jelenetnek, ami mögött egy család drámája húzódik, a parafrázisa köszön vissza a legújabb Pintér Béla-előadásban, az Anyaszemefényében. A darab pontosan erről a világról szól, azokról az emberi viszonyokról, beszélgetésekről, amikben ugyan szirupos bratyizással legyuribácsizzák Moldova Györgyöt, de arra, amit mond, már nem figyelnek. 

Arról a komikusan kiüresedett közegről beszél, ahol ugyan egy szerkesztő a fülesbe diktálja a kérdéseket, de a válaszra már senki nem kíváncsi, és ha meg is hallgatják, nem értenek belőle semmit. 

Az Anyaszemefénye egy opera, zenedráma, ami egy fiktív kereskedelmi tévében, a Sztártévében és annak kulisszái mögött játszódik. A darab a kiüresedett, vagy már üresen született reggeli tévézés állandó kellékeit vonultatja fel: fogalmatlan beszélgetések, álkérdések, álhősök, imbecillis főzőcskézés, interjú a kínai bábmesterrel, aki elindul a biatorbágyi polgármesteri választáson, majd fellép Kocsis Máté, a zsonglőr, aki a feje tetején képes egyensúlyozni a kézen álló macskáját, és természetesen a Sztártévé állandó vendége a tévé saját műsorvezetője és családja. 

Szóval ez az állandóan önkörében fuldokló, konstans önmagával foglalkozó Mokkák, Dupla kávék, Capuccinók, Reggeli Mocaccionók, Espressók, és Cafe Latték világa.

A történet főszereplője Giordano Brunella művésznevű celebritás (Jordán Adél), eredeti nevén Barna Brigitta, egy tehetségtelen színésznő, aki a színpadot a tévé képernyőjére cserélte. Majd mikor a férje, aki egyben a főnöke (Nagy Ervin) megcsalja, egyfajta XXI. századi Ibsen-hősnőként fellázad, és hirtelen felindulásból lelép a reggeli műsor egyik vendégével, Nyüvek Tamással, a Puzsér Róbert szövegeket szavaló Anti Gender zenekar énekesével.

Brunella előbb lecserélte a nevét, majd eredeti szakmáját, elhagyta a családját, végül az egész életét, hogy önmagára találjon, de a sok levetett réteg alatt nem talált semmit. 

De nem ez a valódi dráma, ez csak a dráma elképesztően vicces paródiája. 

Az Anyaszemefénye komoly kritikája a kiüresedett identitás-küzdelmeknek. Pintérék harsányan gúnyolják ki napjaink identitásharcosait, azokat, akik a „légy önmagad”, „valósítsd meg önmagad”, „szeresd önmagad” életfilozófiájának mentén válnak szörnyetegekké. Azokról szól, akik a boldogságuk kényszeres hajszolása közben elárulják azokat, akik leginkább függnek tőlük, akik végtelenül ki vannak nekik szolgáltatva, azokat, akiket úgy hívnak, hogy a „szemem fénye”. Az önmaguk sajnálatába süllyedt tévések miközben a boldogtalanságukon, elnyomottságukon, kielégületlenségükön és a végtelenségig cipelt sérelmeiken sopánkodnak, fokozatosan teljesen elfelejtik, hogy vannak emberek, akiknek szükségük lenne rájuk, akik számítanak rájuk, a barátaik, a nézőik, de legfőképpen a saját gyerekeik.

Erre utal a cím is. Brunella szeme fénye a kis Mercédesz, a Sztártévén újra és újra feltűnő ennivalóság, akit Stefanovics Angéla alakít. Az ő fénye az, ami a felnőttek önzésétől kialszik.

Nagyon meglepődne a magyar kultúrpolitika, ha beülne egy ilyen független előadásra, mert azzal szembesülne, hogy manapság a színházi világ, a média világ, és úgy általában a posztmodern emberi világ legkonzervatívabb és leghatásosabb kritikusa Pintér Béla és társulata. 

(Anyaszemefénye, zenedráma, Szereplők: Jordán Adél, Stefanovics Angéla, Nagy Ervin, Roszik Hella, Thuróczy Szabolcs; Írta és rendezte: Pintér Béla; zene: Kéménczy Antal)