Ahhoz képest, hogy 1925 óta a legnagyobb változást jelenti a futball szabályaiban, derült égből villámcsapásként érte a fociszeretőket a lesszabály várható reformjának híre, amit Arsene Wenger, az Arsenal egykori örökös edzője, jelenleg a FIFA futballfejlesztési igazgatója szinte fű alatt jelentett be Berlinben, a Laureus nevű sportdíj átadója miatt tartott sajtótájékoztatón.

Az új lesszabály lényege a következő:

Jelenleg úgy szól a szabály, hogy egy játékos akkor van lesen, ha az ellenfél térfelén tartózkodik és a testének bármelyik, gólszerzésre alkalmas része - vagyis a kezét és a karját kivéve bármelyik porcikája - közelebb van az ellenfél gólvonalához, mint a labda és az ellenfél utolsó előtti játékosa.

Ha az így helyezkedő játékoshoz el is jut a labda, a bíró befújja a lest.

A Wenger által felvázolt új szabály szerint ez úgy változna meg, hogy a támadó játékos mindaddig nincs lesen, amíg a testének bármelyik, gólszerzésre alkalmas porcikája egyvonalban van az utolsó előtti ellenféllel.

Vagyis szinte a feje tetejére állítják a jelenlegi lesszabályt, hogy a támadó csak akkor legyen lesen, ha az utolsó, mögüle érkező passz pillanatában a teljes teste közelebb van az alapvonalhoz, mint az ellenfél utolsó előtti embere.

Wenger elmondása szerint ezzel azokat a VAR bevezetése óta legtöbb vitát kiváltó szituációkat akarják megoldani, amikor a támadó valamely testrésze milliméterekkel lóg be, vagyis van közelebb az alapvonalhoz az utolsó védőnél. Ha elfogadják az új szabályt, vége lesz az utóbbi időkben annyi indulatot kiváltó méricskéléseknek. Vagyis méricskélésre azután is szükség lesz, hiszen azt ugyanúgy figyelni kell, hogy a támadó ne előzze meg teljesen az utolsó előtti ellenfelet - a gyakorlatban legtöbbször az utolsó védőt - és a testének legalább egy kicsiny része egyvonalban legyen vele.

Ahhoz képest, hogy milyen jelentőségű változásról van szó, szinte szó szerint az utolsó pillanatban jelentették be azt. A javaslatról ugyanis 10 nap múlva, február 29-én már szavaz is a FIFA szabályalkotó testülete, az International FA Board (IFAB). És sok más focireformötlethez képest ezt brit sajtóhírek szerint szinte biztosan meg is fogják szavazni. Az IFAB-nak 8 tagja van. Közülük négyet delegál a FIFA - nekik pedig Wenger a főnökük, így ők egész biztosan megszavazzák -, egyet-egyet pedig a négy brit alapító nemzet, vagyis Anglia, Skócia, Wales és Észak-Írország. És a brit sportsajtó szerint ők szintén támogatják az ötletet, aminek a szabállyá válásához 6 szavazat kell a 8-ból.

Ahhoz képest, hogy hányan rajonganak érte, a futballról megdöbbentően makacs tévképzetek élnek a rajongóiban. Az egyik ilyen, hogy a foci olyan hagyományos, sőt kifejezetten konzervatív sportág lenne, aminek a kezdetektől fogva alig változtattak a szabályain. Ez azonban tényszerűen nem igaz, az egész játék struktúráját talán leginkább meghatározó lesszabályra pedig még kevésbé. Az egy dolog, hogy a játék első évtizedeiben egyszerre sokféle lesszabály volt érvényben, beleértve annak teljes hiányát is. A szabálykönyv első, 1863-as egységesítésekor például még az volt a helyzet, hogy mindenki lesen volt állandóan. Ugyanis - a rögbihez hasonlóan - egyszerűen nem lehetett az ellefél alapvonala felé előrepasszolni. Ez már akkor is annyi vitát gerjesztett, hogy a szabályok 1866-os kodifikálásakor már egy másik rendszert fogadtak el. Ez nagyjából hasonlított a jelenlegi lesszabályra, azzal a nem jelentéktelen különbséggel, hogy a passzt kapó támadó és az alapvonal között nem 2, hanem 3 ellenfélnek kellett helyezkednie.

A közkeletű elképzelésekkel szemben a futball klasszikusnak nevezhető korszakában, a XIX-XX.század fordulóján, amikor a sportág a világ legnépszerűbbjévé vált, némi túlzással egészen más szabályok szerint játszották azt. A mai értelemben vett lesszabályt ugyanis csak 1925-ben vezették be. Az akkor egyébként - nem meglepő módon - a meccsenkénti gólátlag azonnali, radikális növekedését okozta. A következő nagy reform 1990-ben jött el, ekkor iktatták ugyanis szabályba, hogy akkor sincs les, ha a passzt kapó támadó egyvonalban van az utolsó előtti ellenféllel. De ez a mostani változtatás inkább az 1925-ös reformmal látszik egy kategóriába esni.

A lépés célja a VAR körüli rosszízű viták csillapítása mellett nyilvánvalóan a támadójáték támogatása.

A Wenger-reform első blikkre progresszív ötletnek tűnik, de az csak a gyakorlatban derül ki majd, hogy mennyire változtatja meg a futball általános képét. Persze már most vannak, akik oltári nagy hülyeségnek tartják.

Arra egészen biztosan jó lesz, hogy megbékítsen sok VAR-gyűlölőt, főleg Nagy-Britanniában. A VAR ottani gyakorlati alkalmazása ugyanis tényleg gyakran dühítő és illogikus, ráadásul még a jelenlegi szabályok szellemével is szembemegy. Ebben az idényben már 27 olyan PL-gólt semmisítettek meg, amit a bíró a pályán megadott, és ezek jelentős részében a videózás során az derült ki, hogy az egyébként klasszikusan egyvonalban, tehát nem lesen helyezkedő támadó valamelyik testrésze szó szerint pár milliméternyit lógott be. Az is igaz, hogy ez nem annyira a szabályok, mint azok VAR-os alkalmazásának kérdése. A VAR ugyanis elvileg arra szolgálna, hogy akkor avatkozzzon közbe, ha a bíró nyilvánvaló, durva hibát követett el. Márpedig az elég nyilvánvaló, hogy egy centiméteres vagy kisebb belógást nem észrevenni nem durva hiba.

Ha van véleményed a tervezett lesreformról, gyere, és írd meg kommentben!