Alku nélkül mennek haza Európa vezetői a csütörtök délután kezdődött, és péntek estig tartó rendkívüli brüsszeli csúcsról, ahol a közösség 2021-2027 közti költségvetéséről kellett volna megegyezniük. 

A csúcs előtt számos ügyben voltak igen messze a tagállamok álláspontjai, de a legfontosabb kérdést le lehet egyszerűsíteni két csoport küzdelmére: a befizetők és a kedvezményezettek vitájára. 

Az EU költségvetésének két legnagyobb szeletét a mezőgazdasági- és a kohéziós támogatások teszik ki (utóbbi a szegény régiók felzárkóztatása, ami a magyar sajtóban rendszerint "EU-s pénzek" néven jelenik meg). Aki ezekből sokat kap, az nagyobb költségvetést akar, hiszen ők szívesen fizetnek magasabb tagdíjat, mert a nagyobb tortából nagyobb szelet jár nekik. Az olyan országok, amelyek egyik támogatási rendszerből sem részesülnek komolyan, azok egyrészt kisebb tortát akarnak szétosztani, másrészt e két területre szánt összegekből minél többet átcsoportosítanának olyan célokra, amelyeket a saját országukban is fel lehet venni. 

A mostani csúcs előtt négy ország képviselte utóbbiak közül a legkeményebben a spórolást: Ausztria, Dánia, Hollandia és Svédország. Ők sokat tesznek a költségvetésbe, és keveset kapnak közvetlenül vissza belőle. "Fukar négyek" néven emlegették őket most. A keleti és a déli tagállamok "a kohézió barátai" néven alakítottak csoportot, ők jóval többen, tizenheten vannak, köztük Magyarország. 

A mostani csúcs fő számháborúja arról szólt, hogy az EU éves GNI-jének hány százalékát tegye ki a tagdíj, azaz a tagállami befizetések. 

• Az Európai Parlament és a kohézió barátai csoport 1,3 százalékot javasoltak.
• A fukarok azt mondták, hogy 1 százalék fölé nem szívesen mennének.
• A csúcs első napján Charles Michel tanácsi elnök 1,074 százalékot javasolt, miután az összes tagállam vezetőjével négyszemközt is egyeztetett az elmúlt három hétben.
• Miután csütörtök este már látszott, hogy ebben nem tudnak megegyezni, péntek délelőttre Michel már egy 1,069 százalékos javaslattal jelentkezett. De ez sem ment át.

A vitát nehezíti, hogy Nagy-Britannia jelentős befizetője volt eddig az EU-s költségvetésnek, jövőre azonban már nem fizet tagdíjat. A hiányzó összeget a nagy befizetők nem akarják kipótolni, miközben a feladatok sokasodtak. 

Az eddig közösből fizetett feladatokon túl a klímavédelmi beruházások, a határvédelem, a hadiipari fejlesztések, és több kutatás-fejlesztési támogatás igénye is megjelent. 

Az új feladatok jellemzően olyan területeket céloznak, amelyeket az északi és nyugati tagállamokban is el lehet költeni. Vagyis a költségvetés szerkezetének átalakítása nem csak a keretösszeg csökkenésével fenyegeti a szegényebbeket, hanem azzal is, hogy az eleve kisebb tortából nagyobb szeletek maradnak északon és nyugaton. 

Ez a keletiek és déliek szerint nagyon igazságtalan, mert a gazdag tagállamok egyébként jól keresnek rajtuk: egyrészt a versenyelőnyben lévő cégeik korlátlanul hozzáférhetnek a piacaikhoz, másrészt a támogatások egy jelentős részét úgyis a vállalkozásaiknál költik el. 

A vita attól igen bonyolult, hogy a számháborút konkrét országokra vonatkoztatott kedvezményekkel igyekeznek feloldani. Például azzal, hogy a nagy befizetők különféle visszatérítéseket vehetnek igénybe. Ennek a módszernek a bajnokai a britek voltak, és úgy tűnt, hogy kilépésükkel ki is vezetik ezt az intézményt, azonban péntekre már ismét napirenden volt, hogy a befizetők miből, mennyit, hogyan és meddig kapjanak vissza.

Szintén előjött a vita a jogállamisági feltételekről, amelyek elsősorban a magyar és a lengyel támogatásokat fenyegetik. Az EP és a legtöbb nyugati tagállam ragaszkodik ahhoz, hogy ahol bizonyíthatóan lopják az EU-s támogatásokat, vagy éppen önkényuralmat alakítanak ki a helyi vezetők, ott felfüggeszthessék a kifizetéseket. A módszert szinte biztos, hogy bevezetik, a vita már csak arról szól, hogy a büntetés élesítéséhez, vagy az élesítés elkerüléséhez kelljen-e minősített többség a tagállamoktól. 

A szigor nyugati és északi hívei azt akarják, hogy ha a bizottság büntetést javasolna, akkor a büntetés megakadályozásához kelljen csak többségi szavazást tartani. Michel azonban ezen a csúcson azt javasolta, hogy a többségi szavazás büntetés kivetéséhez kelljen, azaz ne passzív, hanem aktív szerepet kapjanak a miniszterelnökök a döntéskor. E puhább változatot nyilván a keletiek ellenérzései miatt képviselte.  Megegyezés ebben az ügyben sem született, Angela Merkel német kancellár a csúcs után azt mondta, hogy ő szigorúbb változatot szeretne, mint amit a tanácsi elnök most eléjük terjesztett.

A 27 órán át tartó csúcs tulajdonképpen jórészt szünetekből állt, amikor kisebb csoportokban egyeztettek a tagállamok vezetői. Svéd - spanyol kétoldalú találkozótól a kohézió barátainak Merkellel kiegészített megbeszéléséig, V4-es egyeztetéstől a szokásos francia-német félrevonulásáig több tucatnyi formában ment az egyeztetés, de mindhiába. Péntek délután volt egy olyan pont, amikor a bolgár miniszterelnök arra panaszkodott, hogy vannak a visegrádi négyek, a fukar négyek, a balti hármak és a sok hasonló egyebek, ő is szívesen lenne egy ilyen csoport tagja, lehetőség szerint a franciákkal, németekkel és a belgákkal együtt - vagyis a két legbefolyásosabbal, és az elnököt adóval.

Az év végéig van még idő megállapodni, de ha ezzel még hónapok mennek el, akkor számos egyéb fontos ügyre nem marad energia, illetve sok további döntés attól is függ, hogy mennyi pénze lesz az uniónak. Idén még meg kellene egyezni Nagy-Britanniával a kilépés utáni kapcsolatokról, a Green Deal nevű óriási fejlesztési terv részleteiről, és még egy csomó minden másról, a menekültügytől kezdve a digitális szolgáltatások szabályozásáig. 

Új időpontot még nem tűztek ki a folytatásra.