Drámai összeomlás fenyegeti az Ítéletnap-gleccsert

Az Antarktisz leghíresebb óriásjégfolyamát, a Nagy-Britannia területével körülbelül azonos kiterjedésű Thwaites-gleccsert évek óta aggodalommal figyelik a klímatudósok. A már rendelkezésre álló adatok azt mutatták, hogy egyre gyorsabban olvad, évente 35 milliárd tonnányi jeget veszít, és ha a folyamat tovább gyorsul, akkor össze is omolhat, akár 65 centiméterrel megemelve a világóceánok vízszintjét. Vannak olyan elméletek is, amelyek szerint ez a gleccser támasztja meg az Antarktisz belsejének jégtömegét, tehát az összeomlása után ez a jég is megindulhat a kontinens széle, az óceán felé, ami már összesen háromméteres tengerszint-emelkedéshez vezethet. Ez a folyamat persze nem napok alatt zajlik majd le, hanem eltart egy-két száz évig, de a vége az lenne, hogy sűrűn lakott tengerparti területek, tízmilliós nagyvárosok (London, Hong-Kong, New York, de még lehetne sorolni) területei kerülnének víz alá.

A Thwaites-gleccsert emiatt tartják a klímaváltozás szempontjából az egyik legfontosabb, legveszélyesebb területnek, és ezért nevezték el Ítéletnap-gleccsernek (Doomsday glacier) is. Tavaly januárban az Egyesült Államok és Nagy-Britannia 50 millió dolláros nemzetközi kutatási programot indított az egyébként alig ismert antarktiszi terület kutatására, az expedíció első eredményeit most kezdték közölni a tudományos és ismeretterjesztő lapokban, és az eredmények a lehető legaggasztóbbak.

A Nature legutóbbi cikke szerint a kutatók hatalmas „meleg áramlatokat” (ez körülbelül 2 Celsius fokos vizet jelent, de a jéghez és a külső hőmérséklethez képest elég meleg) találtak a gleccser alatt. A gleccser Amundsen-tenger fölé körülbelül száz kilométer hosszan benyúló platójának belsejében óriási, akár háromszáz méter magas üregek is kialakultak, a meleg áramlatok mindenféle járatokat, csatornákat vájtak a jég alatt. Ez azt jelenti, hogy az egész jégtömeg sokkal gyorsabban összeomolhat, mint korábban gondolták.

Ted Scambos gleccserszekrétő, a program egyik koordinátora arra figyelmeztetett, hogy az emberiség története során még sosem láttunk hasonló folyamatot, nem tudjuk, hogyan viselkedik ilyen hatalmas jégtömeg a melegedő éghajlaton, tehát nagyon nehéz kiszámítani azt, hogy pontosan mi történik a következő években.

A kutatás még három évig tart, robot-tengeralattjáróval figyelik a gleccser platója alatti területeket, szenzorokat fúrtak több mint háromszáz méteres mélységig a jégbe, illetve műholdas műszerek segítik a munkát, tehát folyamatosan érkeznek az adatok a Thwaites állapotáról. A tudósok remélik, hogy a program végére pontosabban látják majd a gleccser (és ezek szerint New York, London, Hong-Kong satöbbi) jövőjét. (Nature)