Nyakunkon a járvány, ideje leszokni az arcunk fogdosásáról

Kevés hatékonyabb módszer van egy fertőző betegség összeszedésére annál, hogy a kezünket, amivel elkerülhetetlenül összefogdosunk olyan felületeket, amelyeken a vírusok, baktériumok akár napokig is megtapadhatnak, hozzáérintjük az arcunkhoz, ahonnan aztán a kórokozók nagyon könnyen eljutnak szánkig, orrunkig, szemünkig. Márpedig ez a mozdulatsor szinte öntudatlan. Én például amíg elolvastam a New York Times vonatkozó cikkének címét és leadjét, háromszor is hozzáértem az arcomhoz. Megvakartam az orrom, megdörzsöltem a szemem, illetve végighúztam az ujjam az államon.

Nem kellett volna, de nehéz ellenállni. A Times négy trükköt ajánl, amivel megpróbálhatjuk leszoktatni magunkat erről a járványok idején kifejezetten veszélyes szokásról.

Legyen mindig kéznél zsebkendő!

Így amikor ránktör az inger, elég egy zsebkendőt kézbe kapni, és az ujjaink helyett azzal érni az arcunkhoz, és prüszkölni is abba fogunk a tenyerünk helyett. Apropó, tüsszentés: általában is, de ilyen cseppfertőzéssel terjedő járványok idején pláne érdemes a tenyerünk helyett a könyökhajlatunkba köhögni, tüsszenteni, mert a könyökhajlatunkkal aztán nem kenjük szét a kórokozókat sem a saját arcunkon, sem a tárgyakon, amikhez utána hozzáérünk.

Próbáljuk felismerni az ingereket, amik arcunk megérintésére késztetnek

Ehhez az kell, hogy tudatosodjon bennünk, mit csinálunk. Próbáljanak odafigyelni, hogy mi váltja ki a késztetést, ami után muszáj hozzáérniük arcukhoz - én a cikk írásának kezdete óta már vagy tucatnyiszor nyúltam az arcomhoz, hogy megbirizgáljam a borostámat, megvakarjam a fültövemet, a szemem sarkát, stb. Hogy miért, azt még nem tudom, de csak rájövök, ha odafigyelek.

A Times cikke szerint ha például azért dörzsöljük a szemünket, mert kiszáradt, inkább szerezzünk szemcseppet. Az állunkat szoktuk támasztani, vagy a hajunkat igazgatjuk? Próbáljunk leszokni róla! A Times ajánlása szerint ebben akár az is segíthet, ha figyelmeztető cetliket ragasztunk ki magunknak arról, hogy ne érjünk az arcunkhoz.

És bár a műtéti maszk viselése alapból nem túl hatékony módszer a megfertőződés elkerülésére - ezt alapvetően a már fertőzötteknek ajánlott viselniük azért, hogy ők ne prüszköljék szerteszét a vírusaikat -, az orr- és szájpiszkálóknak hatékony védelmet jelenthet önmagukkal szemben.

Foglaljuk le a kezünket

A stresszlabdák, fidget-spinnerek, stb. hatékonyan kötik le kezünket, csökkentve az esélyt, hogy öntudatlanul is az arcunkhoz nyúljunk. Persze ne felejtsük el rendszeresen fertőtleníteni a stresszlabdánkat, fidget-spinnerünket, sbt.

Nyugodjunk le!

Stew Shankman, a Northwestern Egyetem pszichiátere és viselkedéskutatója szerint a kényszeres arcérintés a stressz jele is lehet, ezért érdemes lenyugodnunk. Ennek járulékos előnye, hogy a stressz amúgy is rossz hatással van immunrendszerünkre, mely legyengülve eleve fogékonyabb a fertőzésekre. Vagyis a stressz csökkentésével nem csupán az önkéntelen arcérintések számát csökkenthetjük, de immunrendszerünk védekezőképességét is javíthatjuk.

Végül pedig, függetlenül attól, hogy milyen sikeresek vagyunk az önkéntelen arcérintések csökkentésében, rendszeresen mossunk kezet. Így biztosíthatjuk, hogy ha néha-néha még hozzá is érünk az arcunkhoz, a lehető legkevesebb kórokozót kenjük szét magunkon.