Megyünk rendületlenül - egy mentős levele a járvány frontvonalából

Az alábbi levelet egy mentős írta egy ismerősének. A szerzőjét megkerestük, és hozzájárult ahhoz, hogy megjelentessük. Azt kérte, hogy csak annyit írjunk róla, hogy az Országos Mentőszolgálatnál dolgozik Budapesten, már több mint húsz éve.

„Szia!  

Röviden jelenleg a vihar előtti csend állapota van, szerintem jó a helyzet, már amennyire lehet jó egy ilyen helyzet.

Nagyon gyorsan felismerték, hogy az aktív mentőegységeket nem jó koronavírusos betegekhez küldeni, létrehoztak Budapesten öt olyan egységet, amelyek ezeket a betegeket szállítják. Azt láttam, hogy a fertőtlenítés időtartama alatt pihennek, és két napja még bármikor arra gurultunk, mindig volt bent egy-egy szabad kocsi. Az is igaz, hogy 15 percig a fertőtlenítést követően szellőztetni kell, lehet, azért állt még bent. 

Indulás óta kialakították a fertőtlenítő központot, jó, hogy nincsen közvetlen kontakt.

Védőruhánk van, van elég, és van elég mennyiségben maszk, a védőszemüveg volt kérdés, de ma egy dobozzal kaptunk, nem is tudom hány darabot, csak a mi kocsinkra. 

Most úgy tűnik, minden van. Az a kérdés, hogy mire lesz elég. Így érezheti magát az első lövés előtt a háborúban a katona: tudja, hogy jön az ellenség, tudja, hogy nagy, erős, tudja, hogy lesz veszteség, de szeretné már látni és közvetlenül harcba szállni vele.

Cégtől vettünk tartaléknak maszkot, stb, az egyik cég olvasva a nevünket és megnézve a weboldalunkat, tevékenységünket, ingyen adta a rendelt termékeit. Ilyen is van.

Nyugdíjas doktornő közölte, hogy Ő már úgyis öreg, benne van, hogy bármikor meghalhat, ne a fiatalokat hívjuk be és veszélyeztessük, hanem őt. Ilyen is van.

A rendkívüli helyzetben az a szomorú, hogy ez a rendkívüli.

A mentődolgozó, pedagógus, stb most megkapja a megérdemelt megbecsülést, láthatóvá válik a munkája, élete. Jóval gyorsabban tudunk a beteghez eljutni, mert nincsen akkora forgalom. Fegyelmezettebbek az emberek, ezerszer jobban figyelünk egymásra. Minden nap jön a frissítés, aktuális protokoll, eljárásrend.

Egyik kollégánk kiemelten veszélyeztetett, kérdés nélkül vettük át a szolgálatait, Ő otthon tud maradni.

Én egyelőre jót látok, persze lehetne panaszkodni, de minek, attól nem lesz jobb. Nem véletlen van veszélyhelyzet, ez már magában mindent elmond.

Úgy látom, a különleges jogrend előtérbe hozza a jó és rossz tulajdonságainkat. 

Ami nagyon jó, hogy mindenkit megpróbálnak a gyakorlatokról hazahívni, visszarendelni az anyaintézményébe. Így jóval több orvos lehet aktív, mivel felfüggesztik a kötelező képzésüket. Sokkal tisztább a kép.

Persze mi is igyekszünk gazdálkodni a tartalékainkkal, de erről még szerintem korai beszélni. Biztosan lesz hiány, hiszen senki, sehol a világon nem tud felkészülni egy ilyen méretű járványra.

Tegnap végre én is elmentem bevásárolni, mert az elmúlt tíz nap a megállás nélküli szervezés és mentőmunka időszaka volt. Szerencsére volt a polcokon kávé. És amíg kávét lehet venni, addig az egészségügyi dolgozók működni fognak.

Egyelőre itt tartunk, de nem tudom, 50-100 km-re mi a helyzet. És nem tudom, mi lesz holnap vagy akár a következő 10 percben. De mi itt ezt már megszoktuk. Most a várakozást kell megszoknunk, de természetesen a mentőmunka azért nem áll le, megyünk rendületlenül.”