Szabad-e most egy városi sétára indulni?

A koronavírus-járvány miatt világszerte sorra vezetnek be korlátozó intézkedéseket: hatalmas városokban áll le az élet, kevesebbet vannak nyitva az üzletek, ritkul a tömegközlekedés, bezárnak az éttermek és a bárok, a hatóságok pedig rengeteg országban azt kérik az emberektől, hogy aki csak teheti, ne menjen ki az utcára. 

Hasonló a helyzet Magyarországon is, ahol kijárási tilalom ugyan nincs, de a hivatalos narratíva az, hogy akinek nem nagyon fontos, az inkább ne menjen sehová. Tegyük hozzá rögtön, hogy teljesen jogosan: a koronavírussal szembeni védekezés lehetőségeiről szóló összes elemzés kitér arra, hogy most nagy szerep jut az egyéni döntéseknek: a vírus terjedésének lelassításához tényleg az szükséges, hogy aki csak teheti, ne menjen emberek közé. 

A héten ezért magyarok tíz- meg százezrei kezdték el megtapasztalni, hogy hogyan lehet otthonról dolgozni és tanulni, úgy, hogy közben csak a lehető legrövidebb időre hagyjuk el az otthonunkat. De tudni azt is, hogy a bezártság és a járvánnyal kapcsolatos újabb és újabb hírek könnyen az agyunkra mehetnek (arról, hogy hogyan birkózzunk meg a szorongással egy világjárvány idején, ebben a cikkben írtunk hosszabban), épp ezért merül fel a kérdés, hogy vajon egy városi séta idejéig megszakíthatjuk-e önkéntes karanténunkat. 

És járványügyi, illetve közegészségügyi szakemberek azt mondták erről a New York Times kérdésre, hogy igen, ha betartunk pár szigorú feltételt.

Az egyik legfontosabb feltétel a távolságtartás: a hivatalos ajánlások szerint akkor vigyázunk a leginkább saját és a mások egészségére is, ha nem megyünk két méternél közelebb hozzájuk. Ezt igyekezzünk betartani a séta közben is, és figyeljünk arra is, hogy ne elegyedjünk szóba senkivel, ne álljunk le beszélgetni egy szembejövő ismerőssel. Ez most a magányos kóborlás ideje, melynek amúgy is ismerten frissítő hatása lehet a testre meg a lélekre is. 

Épp ezért ha sétálni akarunk, érdemes olyan időszakot választani, amikor valószínűleg kevesen vannak kinn: például amikor épp nem indulnak, illetve jönnek vissza munkából azok, akiknek muszáj bejárniuk. A tanácsok kitérnek arra is, hogy elindulás előtt érdemes kinézni, hogy mennyien vannak odakinn, és ha sokan, akkor halasztani a sétát. Ugyanígy, ha például gyógyszertárba vagy boltba megyünk, és azt látjuk, hogy sokan vannak ott, akkor ha megtehetjük, sétáljunk haza, és később térjünk vissza újra. Az életünk a következő hetekben minden jel szerint le fog lassulni, ezért ideje, hogy hozzászokjunk az ilyen megoldásokhoz. 

A kétméteres távolság betartása sem könnyű feladat, de ha sétára adjuk a fejünket, akkor igenis foglalkozni kell ezzel: kerüljük a túl szűk utcákat, ahol lehetetlen lenne rendesen kitérni egy szembejövő elől, és a sarkoknál is érdemes nagy ívben kanyarodni, hogy ne fussunk bele valakibe szemből. 

Ezek sokszor komikusnak vagy túlzónak hangzó tanácsok lehetnek elsőre, de a járványügyi szakemberek egybehangzó állítása szerint ha tényleg érdemben akarunk tenni a vírus megfékezéséért, akkor komolyan kell venni őket. És persze azt is, hogy amennyit csak lehet, maradjunk otthon: maximum kisebb, felfrissülést adó sétákról szólnak a tanácsok, nem pedig egész napos mászkálásról, hiszen ezzel akaratlanul is csak növeljük a véletlen összeérések esélyét, ráadásul miattunk is zsúfoltabb lesz a város azok számára, akik egy rövid, frissítő sétában gondolkodnak. 

Viszont a Johns Hopkins Center egészség-biztonságügyi szakértője, Crystal Watson szerint ha betartjuk a kétméteres távolságtartást, akkor nem kockáztatunk nagyot egy sétával. És épp ezért ő is azt gondolja, hogy időnként érdemes kimennünk sétálni egy kicsit, ez ugyanis szükséges lehet ahhoz, hogy ép ésszel átvészeljük ezt a tavaszt, ami most előttünk áll.