A legoptimistább forgatókönyvek szerint is csak a legelején járunk a Bezártságnak, de most már nem annyira, hogy az új életmód ne kezdjen el hatni a mindennapi viselkedésünkre és kommunikációs szokásainkra. 10 nap azért mégiscsak 10 nap. A legtöbb ember, aki gyerekkorában nem szopott be valami komolyabb fertőző betegséget vagy durvább csonttörést, talán soha nem töltött ennyit egyben otthon. Főleg nem úgy, hogy az összes barátja is otthon feküdt éppen.

Összeszedtem ezért, hogy én miben érzek markáns változást az Állapot kezdete óta. Olyan jelenségeket igyekeztem felsorolni, amikről az elmúlt napokban kiderült, hogy mások is tapasztalták.

A csetelés és az udvarias lekoptatás nehézségei

A legmarkánsabb változásokat én eddig a szöveges és videós csetelési etikettben tapasztaltam, nyilván nem függetlenül attól, hogy ez lett a külvilággal való kapcsolattartás fő eszköze.

Tegnapelőtt éjjel fél tizenkettőkor azon kaptam magam, hogy majdnem éjfél, de simán rácseteltem egy céges ügyfél tulajdonosának asszisztensére, akit természetesen nem ismertem. De nemcsak én tapasztaltam meg azt, hogy a karanténnal azonnal elpárolgott minden arra vonatkozó illemszabály, hogy kit mikor lehet zargatni, a jelenségen már több ismerőssel ámuldoztunk. Nem vagyok egy korai kelő, soha nem szoktak hajnalban keresni, hiszen úgysem válaszolok, de a karantén kezdete óta 7-tól éjjel 1-ig a legkülönbözőbb figurák tűnnek fel az éterben és nemcsak a barátaim meg rokonaim, hanem totál ismeretlenek is.

Miközben az ember még annál is többet csetel, mint korábban, a leghétköznapibb csevegésnek is van valami plusz töltése. Kicsit olyan, mintha egy hét erdei bolyongás után most estél volna be egy kis hegyi faluba, ahonnan végre telefonálni tudsz a családnak.

A beszélgetéseket ugyanakkor minden eddiginél nehezebb befejezni. Hiszen az lett az alaphelyzet, hogy mindenki ráér. Vagyis persze aki home office-ozik, az igazából nem mindig, de az érzés akkor is ez. Így viszont a szokásosnál is sokkal nagyobb dilemmává vált, hogy az ember hogy mondja meg, hogy most már nem ér rá. De annyira, hogy egy januárban még tök semlegesnek számító “sietek” március végére már-már felér egy “kurva anyád”-dal. A “Bocs, holnap nem érek rá” pedig az új “kopj le örökre, bannoltalak.” Ki merne ilyet leírni 2020. március 25-én?

Az elszigeteltség ölte meg az alsógatyában járást

A sűrű videócsetelés, a távjógaórák és az iskolai távoktatás teljesen felkavarják az otthon előszeretettel alsógatyában, bugyiban vagy donaldkacsában járkálók életét. Az ember ebben az új világban sose tudhatja, mikor lép be egy bekapcsolt webkamera hatókörébe. A gyerekek távtanulnak, de még délután is vannak mindenféle foglalkozásaik, a többi családtag meg távjógázik, tornászik vagy csak simán videócsetel, így hála istennek pont most alkonyul be az önfeledt tökvakarászásnak. A jelenséget figyelve kialakult bennem egy egyelőre tudományosan nem bizonyított Sejtés, miszerint

egy véletlenszerűen elhelyezett laptop bekapcsolt webkamerája mindig tökmagasságban fog mutatni téged, ha belépsz a látókörébe.

Újságírók esetében vannak más motivációi is a felöltözésnek. X. kollégám szép szavaival:

"Azóta öltözöm fel rendesen, mióta tudom, hogy Horváth Csaba minden ellenzéki videócsetes egyeztetésre fotelből, melegítőben és papucsban jelentkezik be."

Mindenki nyíltan beszél ARRÓL

Lehet, hogy a legtöbb ember mindennapi beszédtémái között vannak a különféle alkalmazások, a létramenük rejtelmei meg számítógépes power júzer-trükkök, de én sose voltam ilyen, és akikkel rendszeresen kommunikálok, azok sem. Én az ilyen ügyeimet a négy fal között, Youtube-os how to videók megnézésével intéztem eddig vagy a legnagyobb titokban megkérdeztem Erdélyi Pétert, a lelkére kötve, hogy soha senki nem tudhatja meg, milyen balfasz júzer vagyok. Bezzeg most nincs az az iskolaelhagyó szabad bölcsész, aki ne az MS Teams trükkjeiről értekezne lépten-nyomon a legszélesebb nyilvánosság előtt vagy bármilyen magánérintkezésben..

Hasonló alapon lett legitim kérdés zárt férfiközösségekben is a “Te mit használsz kézbőrkiszáradásra?” kérdés.

Elképesztő szókapcsolatok váltak röhögés nélkül kimondhatóvá

Ki hitte volna, hogy történhet olyan, ami miatt egészséges magyar ember képes lesz röhögés nélkül kimondani az “online tornaóra” szókapcsolatot? Mára ez a legközönségesebb dologgá vált, miközben ezt a posztot írom, Mirjam tőlem 2,5 méterre tolja a mai online tornaórát és ha rá gondolok, már a gyomoron sem kezd belül ugrándozni, ahogy három hete még természetes lett volna.

Hirtelen ezeket tudtam összeszedni. Mivel a szokások attól szokások, hogy sokan követik őket, ebben a témában különösen érdekes, hogy ti mit tapasztaltatok. Baromi érdekes lenne, ha az élményeitekről minél többen írnátok a kommentek között vagy aki jobban szeret levelezni, az megírná nekünk a homeoffice KUKAC 444.hu címre SZOKÁSOK subjecttel.