Hála isten, büszke vagyok a kormányunkra, meg rátok, miniszter uram
Süli János miniszter szombat délelőtt Bolgár György legendás, betelefonálós műsorformátumát imitálva készített tartalmat saját Facebook-oldalára: fölhívta egy ismerősét, akit Jani bátyámnak szólított, hogy érdeklődjön, mi van velük, és egy kis visszacsatolást kért, hogy a járványügyi intézkedéseket nyomon tudják-e követni, értik-e, hogy miért hozták azokat és be tudják-e tartani?
A Jani bátyámtól érkező visszacsatolásban nem volt hiba:
„Ahogy nézem a tévéadásokat, egyre komolyabban veszem, és hála isten, büszke vagyok a kormányunkra, meg rátok, miniszter uram, hogy aránylag itt a környéken, meg a világon is talán a mienké a legjobb, eddigiekben a legjobb eredmény.”
Aztán a feleség is megkapta egy mondatra a telefont.
„Az első pillanattól komolyan veszem, meg az Orbán-kormányt is, nagy tiszteletben tartalak benneteket, csak néha szomorú vagyok ezzel a szemtelen ellenzékkel, mikor még most sem fognak össze, és nem érzik ezt a súlyát, ezt a nagy problémát.”
De nem egy mondat lett belőle, hanem több:
„Annyira jól és szépen mondja szegény Orbán, már én sajnálom néha, hogy ezt hogy bírja ki ez az ember ezt a sok gonoszságot, és aljaságot. Már nem tudok mit, ilyen szavakat nem is szoktam használni, ne haragudj, de tényleg…”
Süli: „Dehogy!”
„...annyira szemtelenek, hogy egyszerűen nincs gátlásrendszerük. Hát állandóan csak szidják a kormányt, meg mindent ahelyett, hogy a dolgukat csi… vagy segítenének.”
Igazából egész sok mondat követte egymást:
„Mi ebben a kis szegény országban, tényleg ennél többet már nem lehet csinálni. És nem tudom, miért vannak ilyen kerékkötők, vagy gáncsoskodók vagy szemtelenek.”
Süli: Hát mer ugye elhangzik az, hogy ők már 22-t akarják megnyerni. Dehát itt most fontosabb dolgok vannak, mer előbb túl kéne élnünk, aszt utána majd el lehet gondolkodni, hogy mit lehet megnyerni, mer ugye nem babra megy a játék.”
Aztán Süli János megmutatta, hogyan kell moderálni egy, a nyilvánosságra számára készülő beszélgetést, méltósággal, miniszterként, amikor férgezni kezd valaki. Továbbra is Jani bátyám felesége beszélt:
„És ezt szomorúnak tartom, hogy ebben az országban tényleg ilyen dolgok vannak, ahelyett az összefogás helyett. És, és a normális emberek, dehát tudod, mindig voltak ilyen férgek, vagy kerékkötők, vagy gáncsoskodók, vagy irigység vagy gonoszság meg hatalomvágy…”
Süli: „Igen.”
„…meg sok minden rossz van az emberekben. Kivetkőznek még az emberi mivoltukból is. És én nagyon szomorúnak is tartom valahol, hogy így vagyunk, dehát bízok bennetek, hogy ti erősek vagytok, meg fogjatok össze, meg vigyázzatok ott a parlamentben is magatokat, hogy bírjátok ezt a kiképzést, mert egy céltáblának vagytok kitéve valahol. A jó akarás mellett.”
Ez volt az a pillanat, amikor Süli János sem bírta már tovább, és kifakadt.
„Hát ugye amíg nem volt eszköz, akkor az volt a baj, most, hogy van eszköz, akkor nem biztos, hogy jó minőségű az eszköz. Tehát akkor most van a egészségügyi dolgozóknak beígérve, hogy ugye mindenki kap ötszá', akkor azt azonnal, már ma éjszaka kell utalni. Tehát mindig, mindig nem a támogató vélemény van, hanem mindig újabb, újabb kritikai elem van felvetve.” Ebben egyetértettek.
Na, azért búcsúzoul, Süli azt mondta:
„Az a lényeg egyébként, hogy ugye mi ott bírjuk, próbálunk helyt állni, legfőbb teher, mint látjátok, meg felelősség a miniszterelnök úrra hárul, de ő állja a sarat. A Nyugat is ugye egy kicsit speciális viselkedik, mert segíteni nem tudott, de ugye megint vizsgálódni akar. Mi abban meggyőződéssel szavaztunk a törvényre, tehát hogy itt a parlament gyakorolja a jogot, nem lett elvonva a parlamenttől. Hétfőn, kedden is ülésezni fogunk, tehát mi megyünk, de már Nyugaton ugye az van mondva, hogy a parlament be lett zárva, nem ülésezik, tehát orbitális hazugságok is vannak az ügy kapcsán.”
Aztán egy valóban fontos üzenetet még hozzátett, hogy most ne látogassák egymást a rokonok húsvétkor. A teljes beszélgetés itt tekinthető meg: