A magyar rabokat nem engedik ki a börtönökből

A koronavírus-járvány miatt több országban is úgy döntöttek, a kisebb súlyú bűncselekményekért büntetésüket töltők egy részét, illetve a betegségük miatt veszélyeztetettebb csoportba tartozó rabokat kedvezménnyel vagy ideiglenesen kiengedik a börtönből. A vírus a zárt intézményekben sokkal könnyebben terjed, és sokkal nehezebben megfékezhető a járvány, így érthető, hogy Magyarországon se nagyon lehet már beszélőre járni, a rokonok átmenetileg csak telefonon és Skype-on érinkezhetnek. Hazánkban azonban egyelőre nem opció a rabok szabadon engedése.

A börtönök sajátossága, hogy elég sok ember él egy fedél alatt, gyakran hatan-tizenketten is élnek néhány négyzetméteren. Arról, hogy mennyire zsúfoltak a hazai börtönök, az elmúlt hónapokban sokat lehetett hallani: a kormány kampányt épített arra, hogy „a magyar emberek igazságérzetét sérti”, hogy a bíróság elítéltek sorának ítélt meg kártérítést a rossz börtönkörülmények miatt. Az elítéltek egész konkrétan a túlzsúfoltság miatt pereltek. A strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága többször is elmarasztalta Magyarországot a börtönökben uralkodó állapotok miatt, olyan eset is volt, hogy 17 elítélt osztozott egy 30 négyzetméteres cellán.

Ennek fényében nem nehéz elképzelni, hova vezetne, ha valamelyik börtönbe betörne a járvány. A rabok hozzátartozói közül nagyon sokan aggódnak, féltik rokonaikat, barátaikat. Volt, aki azzal keresett meg minket, hogy a fogvatartottak nem jutnak elég fertőtlenítőszerhez, szappanhoz, és hogy a kézmosás sem mindig megoldott. Vannak rabok, akik nem akarnak dolgozni menni a megfertőződés kockázata miatt, és azt állítják, ilyenkor büntetéssel fenyegetik őket.

A Büntetésvégrehajtás Országos Parancsnoksága március elején felfüggesztette az ideiglenes intézetelhagyásokat (ilyen a kimaradás, eltávozás, amikor rövid időre az elítélt kimehet a börtönből), és megtiltották, hogy a látogatók fizikailag érintkezzenek a fogvatartottakkal. Március közepén aztán újabb intézkedéseket hoztak, és havi egy alkalomra csökkentették a látogatások számát, de akkor is csak úgy, hogy a fogvatartottak és a látogatók nem érintkezhetnek, és csak plexivel ellátott helyiségben találkozhatnak. Egy olvasónk azt írta, 

a köznyelven beszélőnek hívott látogatásokon már a hónap elején se nagyon volt senki, a járvány miatt inkább telefonon tartják a kapcsolatot.

A telefonálás azonban nem olcsó dolog, ha börtönben van az ember. Olvasónk azt írja, rokona 73 forintos percdíjat fizet a börtönből, de találtunk beszámolókat 90 forint feletti díjakról is. Kérdésünkre a BvOP csak annyit válaszolt, „a telefonálás percdíja minden magyarországi börtönben egységes.”

Ugyanakkor minden intézet kialakított egy különhelyiséget, ahol a rabok előzetes bejelentkezés alapján 30-60 percet tudnak Skype-olni hozzátartozóikkal. Az ingyenes alkalmazás használatához videós útmutatót is készítettek. Kérdésünkre egy érintett hozzátartozó megerősítette, hogy tud erről a lehetőségről, bár ő azt mondta, abban az intézményben, ahol az ő párja van, heti 20 percet engedélyeznek.
A BvOP honlapján rendszeresen tájékoztat arról, milyen intézkedésekkel igyekeznek megelőzni, hogy valamelyik börtönben elterjedjen a fertőzés, de úgy tűnik, ez nem teljesen nyugtatja meg a bent ülő rokonukért aggódókat.

A fogvatartás körülményeiről, a járvány terjedésének megakadályozásáról több kérdést is feltettünk a BvOP-nak, majdnem mindegyikre válaszoltak, de arra nem, hogy végeznek-e teszteket a büntetés-végrehajtási intézetekben. 

Felhívták viszont a figyelmünket azokra a videókra, amelyekben egy fogvatartott magyarázza el társainak és a családtagjaiknak a járvány megelőzésével kapcsolatos legfontosabb tudnivalókat. 

Néhány országban nemcsak az enyhe bűncselekményért ülő rabokat engedték ki idő előtt, de azokat is, akiket betegségük miatt jobban fenyeget a fertőzésveszély. A BvOP álláspontja ebben a kérdésben az, hogy 

„Magyarországon nem indokolt a fogvatartottak büntetésük letöltése előtti szabadon bocsátása”. 

A krónikus betegekről annyit lehet tudni, ellátásukat a Büntetés-végrehajtás Központi Kórházában, illetve a Szegedi Fegyház és Börtön nagyfai telephelyén működő krónikus utókezelő részlegén biztosítják.

A legfrissebb kormányrendelet értelmében szigorítanak a befogadási szabályokon is. Az érkező elítéltektől - ha máshogy is egyértelműen megállapítható személyazonosságuk - nem vesznek ujj- és tenyérlenyomatot, és azonnal 14 napos karanténba kerülnek. Ha valakinél felmerül a gyanú, hogy továbbra is elkülönítve kéne tartani, a börtön nem fogadja be, hanem igazolást állít ki részére, és az elítéltet kórházba szállítják, ahol folytatják a megfigyelését.

Ha már eleve olyan állapotban jelenik meg az elítélt, hogy az intézet szerint indokolt a járványügyi elkülönítése, nem is kell befogadniuk, hanem neki is adnak egy igazolást, és továbbszállítják egy egészségügyi intézménybe.

A veszélyhelyzet megszűnéséig a kártérítési eljárások is szünetelnek, viszont a fegyelmik is halaszthatók.

A telefonos kapcsolattartást is érinti az új rendelet: ebben leírják, hogy az elítéltek gyakrabban telefonálhatnak, és ha nincs rá pénzük, a büntetés-végrehajtási intézet költségei egy részét átvállalhatja. Csomagot is többet és gyakrabban fogadhatnak.

A BvOP elég határozottan jelezte, hogy nincs napirenden a felnőtt elítéltek szabadon engedése, ugyanakkor a 18 év alatti, javítóintézetbe küldött fiatalok esetében más a helyzet. Az ő büntetésüket félbe lehet szakítani, erről hat hónapos szabadságvesztés alatt az intézet igazgatója, felette a gyermekek és az ifjúság védelméért felelős miniszter, azaz pillanatnyilag Novák Katalin dönthet.