„A mi generációnknak ez az első igaz krízis, amivel szembe kell néznie”

Szavazz az elmúlt 7 év 7 legjobb cikkére!
  • Március végére egyre több ország zárta le a határait, ezért a külföldön ragadt magyaroknak sem volt egyszerű hazakeveredni.
  • Itthon most már kéthetes házi karantén várja őket. Ezt elvileg a hatóságok bármikor ellenőrizhetik, de ritkán fordul elő, hogy a rendőrök személyesen csöngetnek be.
  • A legtöbben örülnek, hogy végre hazaértek, de mindenkit nyomaszt, hogy fog átalakulni az életük hosszútávon.
Luca

Luca egy londoni egyetemen tanul antropológiát, a reptéren tudta meg, hogy a gyakorlatban mit jelent a hatósági házi karantén.

„Éjfélkor szálltunk le, de csak 2-kor kerültem sorra, tájékoztattak a szabályokról, nem fogadhatok vendégeket és nem hagyhatom el a lakást, de a családomra nem vonatkoznak ezek a szabályok. Azt mondták, hogy tartsuk a másfél méter távolságot a lakáson belül is. Kérdeztem, hogy megölelhetem-e őket, mondták, hogy »kisasszony, azt most nem kéne«, szóval ez még nem történt meg. Én a szobában eszem, miközben a többiek az étkezőasztalnál, de kinyitjuk az ajtót. Inkább vicces, főleg mert már kint is self-isolationben voltam másfél hétig. Azok után nagyon jó, hogy most legalább a családommal vagyok itthon.”

Lucát egy hét alatt egyszer látogatták meg a rendőrök, akik nagyon kedvesek voltak vele. Tünetei nincsenek, a családjában is mindenki egészségesnek érzi magát. Luca szerint ijesztő belegondolni a járvány hosszútávú következményeibe: „A különböző országok nagyon különböző eszközökkel próbálják megoldani a helyzetet, demokratikusabb vagy totalitárius eszközökkel, és egyáltalán nem tudom, melyik lesz majd hatékonyabb.”

„A mi generációnknak ez az első igaz krízis, amivel szembe kell néznie.

Folyton arról beszélünk a korombeliekkel, hogy nekünk még nem volt olyan, hogy ne mehettünk volna el bárhova, nekünk nem kellett várni semmire. Ezután igyekeznünk kell beállítani az életünket egy új, normális szintre.”

Ádám

Ádám online pókerezésből él, a kedvező időzóna miatt költözött Indonéziába, három magyar sráccal béreltek egy villát Balin.

„Itthon korábban a jó mezőnyök éjszaka voltak, nem kellemes bioritmus, de kint lehetett úgy dolgozni, hogy reggel 7-kor felkeltünk, az az éjszaka közepe európai időszámítás szerint, pont a legjobb időszak. Délután 1-re már végeztünk is a melóval, lehetett menni szörfözni. A közelben sok online pókeres lakott, németek, románok, spanyolok, elég jó közösség alakult ki.”

Ádám szerint Balin nagyon sokáig senki nem akart tudomást venni a vírusról, ő is csak akkor hallott a világjárványról, mikor anyukája mesélte neki, hogy Magyarországon már élelmiszerkészleteket halmoznak fel az emberek.

„Amikor megérkeztem, hirtelen nagyon rémisztőnek tűnt a vírus. Ahogy jöttem át taxival a városon csak néztem, hogy úristen, mi történik itthon, mintha egy szellemváros lenne Budapest.”Ádámtól nem áll távol a home office, ráadásul most a karantén miatt nappal is ugyanolyan jól lehet pókerezni, mint korábban éjszaka, „Be vannak zárva az emberek, és úgy látom, munka helyett inkább játszanak. A játékosállomány legalább duplájára nőtt.”

Három nappal a hazaérkezése után egyszer felhívták a járványügytől, de rendőrök még nem ellenőrizték, hogy otthon van-e. A jetlag miatt elég rosszul alszik és sok a szabadideje, de azt mondja egyáltalán nem unatkozik.„Szeretek magammal időt tölteni, rengeteg dolog érdekel, most beleástam magam a gazdasági témákba, mert látom, hogy befektetések szempontjából jó időszak jön. Igazából így se elég a 24 óra.”

Bori és az anyukája

„Apukám 18-20 éves korában költözött ki Ausztráliába. Utána megismerkedett anyukámmal és kiköltözött az egész család, a nagymamám és apukám két testvérének a családja. Később a szüleim hazaköltöztek, viszont a család nagyobb része kint maradt, ezért sűrűn megyünk látogatóba” - meséli Bori, aki egy hónapot töltött Sydneyben édesapjával. Megpróbáltak hamarabb hazajönni a járvány miatt, de túl drága lett volna átfoglalni a jegyeket.„Majdnem nem engedtek ki Ausztráliából, mert kettős állampolgár vagyok, kint születtem. Mivel az ausztrál útlevelemmel mentem ki, azzal is kellett visszajönni, viszont pont egy nappal az utazás előtt vezették be, hogy ausztrálokat nem engednek ki az országból nyaralni. A repülőtérről kellett felhívni a bevándorlási hivatalt, hogy bebizonyítsuk, Budapesten lakom.”

Bori már a 13. napját tölti a karanténban, sosem volt ilyen tiszta a lakása és kétszer át is rendezte. A rendőrség személyesen nem ellenőrizte, de telefonon többször is hívták a karantén miatt. A látogatói az ablak alatt állva felhívják, egyelőre mindenkivel csak így találkozott, ha valaki hoz neki valamit, leenged egy kosarat.

„Anyukám úgy érkezett első nap, hogy hozta ezt a kosarat, viccelődtünk ezzel korábban, de nem is tudom, hogy onnan szerezte. Mikor megérkeztem, itt volt az ajtó előtt, volt benne egy csoki és egy bor, welcome package, másnap hozott a barátom hozzá zsinórt.”

Bori filmgyártásban dolgozik, megijeszti a teljes leállás, de egyelőre megpróbál nem gondolni arra, hogy mikor lesz legközelebb munkája, csak örül, hogy hamarosan újra sétálhat az utcán.

Eszter

„Imádom, simán élek két hetet itthon!” - állítja Eszter, aki az elmúlt hónapokat India déli részén, Varkalában töltötte, ahol a barátjával, Pankajjal jógakurzust tartottak. Az óceánparti települést azután kellett elhagyniuk, hogy két koronavírusos olasz turista meglógott a kórházból, és több embert is megfertőzött a környéken. „Volt egy hét, mikor gyűlölték a fehéreket, félelemmel néztek ránk, mindenki megrémült, ha fürödni akartunk az óceánban. Rossz volt a hangulat, ezért úgy döntöttünk, hazamegyünk Rishikeshbe.” Pankaj családjánál kaptak egy szobát, ahol elkezdték a kéthetes karantént, de Esztert közben arról értesítette a nagykövetség, hogy ha a közeljövőben nem jön haza, akár augusztusig-szeptemberig is kint ragadhat. Eszter szerint a külügy nagyon sokat segített neki, napi kapcsolatban voltak, mikor egyik napról a másikra kijárási tilalmat vezettek be az egész országban, a követség küldött egy autót a Rishikesben ragadt magyarokért.

„Hiába fizettem volna tízezer rúpiát (~42000 forintot) egy taxisnak, hogy vigyen el Delhibe a reptérre, ha megállítják a rendőrök, akkor börtönbe kerülök Indiában. Végül egy hetet töltöttünk Delhiben, ami kurva jó volt! Szuper szállást találtunk, amit sikerült 4500-ról 1500 rúpiára lealkudnunk, hét magyar szállt meg ott, mindenki vagányabb jógás arc, úgy döntöttünk, hogy élvezni fogjuk ezt az időszakot, esténként workshopokat tartottunk, dumáltunk, főztünk, aztán egyszer csak szóltak, hogy van egy gép.”

Ferihegyen az indiai menekítőjárat utasainak is órákig kellett várakoznia, de Eszter szerint a rendőrök türelmesek és kedvesek voltak velük.

„Volt előttem egy csávó, aki Goáról jött, mezítláb volt még a budapesti reptéren is, a rendőröknek kellett  elmagyarázni neki, hogy van ez a covid, és hogy inkább ne az idős anyukájához menjen haza.”

Eszter nem a saját egészségét félti a legjobban: „Lehet, hogy rajtam minden tünet nélkül átmegy, mint a korombeliek 80%-án, de 

az nagyon zavar, hogy másokat megfertőzhetek, szerintem ez inkább lelkiismereti kérdés nekünk, hogy mennyire vigyázunk másokra."

László

A mérnök végzettségű László egy német vegyiüzemben dolgozott tolmácsként. Az elmúlt egy hónap intenzív munkával telt, ezért jól esik neki a pihenés, a karantént a tavaly megvásárolt nyaralójában tölti.

„A 2008-as válságból se éreztem a világon semmit, ez nekem a hírekben élő dolog volt, sosem éltem nagy lábon, néha kevesebb pénzem volt, néha több. Az biztos, hogy más lesz az élet, de hosszú távon nem biztos, hogy rosszabb. Az a gazdasági és pszichés túlhajszoltság, amiben éltünk, nem volt jó senkinek. Ezen most el lehetne gondolkozni, de nem biztos, hogy ez megtörténik. Lehet, hogy majd másokat okolnak az emberek és várják a segítséget felülről.”

László járatát törölték, ezért vonattal akart hazajönni, de a német jegyirodában is akkora káosz volt, hogy senki nem tudta neki biztosan megmondani, vajon átengedik-e az osztrák határon. „Végül a határon leszállítottak minket és ki kellett tölteni egy papírt, hogy Ausztria területén sehol nem állok meg, nem szállok ki a vonatból és biztosítottak a továbbhaladásom feltételei. A német cégnél is ezt vettem észre, hogy a járvány miatt belekezdtek az őrült papírgyártásba, különböző nyilatkozatokat kellett kitölteni, de úgy látom, ez a felelősség hárításán kívül semmire sem jó.”

László egyetlen ismerőséről hallott, aki biztosan koronavírus-fertőzött, az egyik rokona Amerikában élő lányáról, aki kórházban van és nincs túl jól. Lászlót leginkább a hírek ellentmondásossága zavarja. „Ugyanazt a hírt is nagyon különbözően lehet tálalni, bűvészkedni a számokkal, teljesen bele lehet hülyülni a hírek nézegetésébe.Látom az ismerőseimet, ahogy belecsavarodnak. Nem tesz jót senkinek a bezártság, amikor jön a tavasz.”

Vannak olyan időszakok, amikor kulcsfontosságú, hogy mindenki gyorsan megbízható információkhoz juthasson. Mi a 444-nél minden nap ezen dolgozunk.

Amennyire tőlünk telik, igyekszünk segíteni eligazodni ebben a gyorsan változó, bizonytalan helyzetben.

De ehhez nekünk is szükségünk van a ti segítségetekre. A lap már eddig is csak a ti támogatásotokkal tudott működni, és a most következő időszakban ez várhatóan még inkább így lesz. Ahogy lelassul a gazdaság és az élet, teljesen érthető módon kevesebb lesz a hirdetés is.

Nekünk viszont most kell a legjobban teljesítenünk, amikor a legnagyobb szükségetek lehet ránk. Hogy a legpontosabb információk birtokában tudjatok döntést hozni a saját életetekről, egészségetekről, biztonságotokról.

Ezért arra kérünk, hogy ha teheted, támogasd a munkánkat. Akár néhány száz forint is számít.

Koronavírus Hírek, háttér