Utoljára az első és a második világháború idején esett vissza annyira drasztikusan a tengeri halészat, mint most – írja a Bloomberg. Egyrészt a turizmus és a vendéglátás teljes leállásával brutálisan visszaesett a tengeri halak iránti kereslet, másrészt maguk a halászhajók is fertőzésveszélyes helyek lehetnek, mivel a legénység viszonylag kis helyen van összezárva napokig.
A Bloombergnek nyilatkozó kutató (Carlos Duarte, a Szaúd-Arábiában működő Red Sea Research Center tudományos vezetője) szerint ez a néhány hétnyi halászati szünet is megmutatkozik majd a tengeri élővilágon. A két világháború ideje alatt például nagyon gyors regenerálódást figyeltek meg. A kutató abban reménykedik, hogy a vírus okozta kényszerű kíméleti időszak eltart a halak ívási időszakának végéig, június-júliusig, így a kegyetlenül túlhalászott halfajták megmaradt állománya kicsit regenerálódhat.
A világ legnagyob tengerihal-fogyasztója Ázsia, ahol a kereslet gyakorlatilag összeomlott január óta, az EU legnagyobb halászflottája, a spanyol pedig félgőzzel működik. Spanyolországban a halászatot létfontosságú ágazatnak tekintik, ezért továbbra is kifuthat a hajók a fele.
Duarte arról is beszélt, hogy a halrajok regenerálódása egyelőre csak feltételezés és remény, de az már most látszik, hogy a „tengerek elcsendesedése”, az emberi mozgás és zajszennyezés mérséklődése nagyon jó hatással volt például a tengeri emlősökre: olyan helyeken látnak feltűnni bálnákat, delfineket, fókákat, ahonnan már évtizedek óta eltűntek. A tengerbiológus említette azt is, hogy Brazília elnéptelenedő homokos partjain teknősök kezdtek tojásokat rakni.
A halászati szünet hatása remélhetőleg két év múlva lesz látható és mérhető a halállományokban, de csodát persze ne várjon senki, a tengeri természetvédelmi területeken mért adatok azt mutatják, hogy sokkal hosszabb idő, akár két évtizednyi kell ahhoz, hogy teljesen regerálódjon a tengeri élet. Ezt már Joshua Cinner, az ausztráliai James Coook Egyetem professzora mondta a Bloombergnek.