• Gulyás Márton politikai aktivista 2015-ben indította el baloldali, közéleti Youtube-csatornáját, amire kezdetben hagyományos, szobából jelentkező vlogok kerültek fel. 
• Majd gyorsan bővült a repertoár. Az elmúlt években a Partizánon láthattunk grandiózus dokumentumfilmet Trianonról, a Fideszről, portrét Polt Péterről, Pintér Sándorról, Tarlós Istvánról, tényfeltáró anyagokat, vitákat, politikai, gazdasági, történelmi, társadalmi, elemző háttérműsorokat, paródiákat. 
• A 2019-es önkormányzati választás ellenzéki előválasztási vitáját már nem egy országos televízió, hanem a Partizán csatorna mutatta be. A Rablópártok oknyomozó filmjük 2019 egyik legerősebb produkciója volt.
• A Partizán a járvány eleje óta napi közéleti háttérműsorral jelentkezik. Ezzel mérföldkőhöz érkezett a hazai média, mert elindult az első független magyar online televízió.

Miért hoztad létre a Partizánt?

Szerettem volna saját médiaplatformot, ahol azzal foglalkozom, amivel és ahogyan akarok. Nyilvánvaló az is, hogy a hazai médiában máshova nem is nagyon férnék el.

A politikai szerepvállalásod miatt?

Persze. Nekem ez konkrét tapasztalatom. Limitáltak a munkavállalási lehetőségeim, mint sok más ellenzékinek az országban. Sőt, mások is sérültek azért, mert velem dolgoztak. Hogy mondjak egy egyszerű példát, van olyan magyarországi mobilszolgáltató, aki szerződést bontott egy olyan újságíróval, aki engem pozitív színben tüntetett fel egy vele készült interjúban. Ők piaci alapon gondolták azt, hogy nekik rosszabb, ha szerződésben maradnak egy olyan személlyel, aki rólam elismeréssel nyilatkozik. És kifejezetten a youtube-os tevékenységem miatt, nem is a közéleti renomém okán.

Mennyire aktivizmus amit csináltok és mennyire újságírás? 

Ez nekem egy komoly identitásválság. Állandó nyomás van az újságíró-társadalmon, amely nem a kormánytól kapja az apanázst, hogy kritikus legyen a kormánnyal, de közben kritikus legyen az ellenzékkel szemben is, és ezt a balanszot tartsa, maradjon független. Szerintem az a koncepció, ami magát függetlennek mondja, szintén komoly problémákkal küzd, és nemcsak a külső (kormányzati) kihívások miatt, hanem maga az elgondolás belső logikai ellentmondásai miatt is. Szerintem efölött ebben a formában eljárt az idő: nemcsak a 2010-es hatalomváltás, hanem az ennél jóval tágabb nemzetközi folyamatok miatt. 

Azért nem mondom magamat újságírónak, mert szeretném megkímélni a független részét a hazai újságírásnak, hogy azzal a tehertétellel foglalkoznia kelljen, hogy egy a kormányzattal nyíltan kritikus, ellenzéki aktivista elkezdi magát újságírónak mutatni. Nem azért, mert nem gondolnám azt, hogy amit csinálunk, az ne lenne újságíró-szakmailag is értékelhető, vagy ne lennének az anyagaink szerkesztői szempontból akkurátusak, hanem mert azt gondolom, hogy ez egy fontos szakmai konfliktus, dilemma, amit majd békeidőben kell megnyitni. Az egy fontos kérdés, hogy mit lehet kezdeni az olyan típusú médiumokkal, mint a Mérce vagy a Partizán. Arra számítok, hogy ezt a meccset majd valamikor el kell kezdeni lejátszani. 

Az, hogy nem létezik független újságírás Orbán Viktor értelmezése: „Van, aki azt mondja magáról, hogy független, ezen jót mosolygok, én sem vagyok független, önök sem, mert van véleményük.” De az újságírói függetlenség nem arról szól, hogy nincs véleménye, meg iránya egy lapnak, hanem hogy kívülről senki nem pofázik bele a tartalomba. 

Ebben nem fogok vitatkozni veled, csak azt mondom, ismerve valamennyire az újságíró társadalmat, hogy a fősodratú médiában azokat a médiumokat vagy az ott dolgozókat nem fogadják el újságíróként, akik a politikai meggyőződésükben erőteljesebben vezetve vannak, és annak hangot is adnak. Aktivista vagyok, aki újságírói eszközöket használ. Azzal együtt, hogy érzékelem, ez már nem tisztán aktivizmus, hanem erősen újságírás is. 

Ezek szerint a Pesti Srácokkal sincs gond? 

Van létjogosultsága, de van vele gond is. A fő probléma velük, hogy ők tudatosan hazudnak, és ez nem vélemény-kérdés. Nálunk sosem fordulhat elő, hogy megvezetjük a nézőinket. Elmondjuk a véleményünket, de nem írjuk át emiatt az eseményeket. A PS hazugság-alapú működésmódja azért para, mert ezzel aláássák azt a pozíciót, amit betöltenek: a politikai meggyőződésű véleményvezérséget. Pedig ezzel a szerepkörrel nincs bajom. Ők szerintem meggyőződésből teszik azt, amit tesznek, és nemcsak azért, mert megrendelés van erre - de az, hogy tudatos hazugsággal képesek csak igazolni az álláspontjukat valahol azért arról is szól, hogy nem bíznak az érveik és a világnézetük igazságában. 

Ezért problémás az én pozícióm is, mert ha azt mondom, hogy meggyőződésből készítek videókat, akkor azt mondják, hogy ez hasonlít a Pesti Srácokhoz. És hát nem. Tök nagy szükség lenne olyan kormánypárti újságírásra Magyarországon, ami meggyőződéses. De akkor annak vállalnia kell, hogy a tényeket nem elhazudva alakítja a véleményét a nyilvánosságban.

Pont a járvánnyal együtt sikerült beindítani a naponta jelentkező adást. Ez hogy jött ki? 

Nagy szerencsénk volt, hogy tavaly novembertől kezdődően idén februárig nagyon sokat szívtunk azzal, hogy kamera- és hangrendszert próbáltunk kiépíteni barkács módon egy házi stúdióban. Ha valaki végignézi a novemberi videóinkat, akkor látja, hogy oltári problémák voltak a hanggal meg mindennel. Akkor sok bosszúságra adott okot, de utólag azt mondom, hogy tök jó volt, hogy kvázi volt egy tesztidőszakunk, amiről nem is tudtuk, hogy tesztidőszak, és amikor beütött a járvány, akkor gyakorlatilag készen álltunk azokkal a tudásokkal, amiket a többség azután próbált felszedni. Emellett nagyon fontos, hogy a megkezdett doksifilmes anyagokat sem adtuk fel, külön stábtagok foglalkoznak ezzel.

Próbálkoztok azzal, hogy a kormányzat vagy a holdudvar felől is bevonjatok megszólalókat? 

Időről időre kísérletezünk. De ez inkább kudarc, mint siker. Ha nem jött volna be ez a járvány, akkor egy olyan dokumentumfilm bemutatója előtt lennénk, ami az elmúlt 10 évet foglalja össze. Tehát a NER 10 évét. Oda egyetlen kormányzatközeli figura vállalt interjút, Békés Márton. Mások nem. Az igazság az, hogy Békés Márton egy nagyon izgalmas, majdnem háromórás interjút adott nekünk. Elgondolkodtató és lehet, perverz lesz, de bizonyos értelemben inspiráló volt a nyíltsága. Mások ezt nem szokták vállalni. Elég blőd módon. Az az elgondolás áll mögötte, hogy ezzel legitimálnak minket, meg rést ütnek a kormányzati pajzson, de ez nem igaz. Maguktól vesznek el értékes lehetőséget, hogy formálhassák a közbeszéd általuk nem kontrollált részét is.

Vannak televíziók, amik nagy mennyiségű feldolgozható alapanyaggal rendelkeznek, vannak gazdag hírszájtok, amik hosszú ideje próbálkoznak az online videózással. Az internetes közéleti televíziózás mégis éppen egy apró Youtube-csatornán születik meg. Most egyedül a Partizánnak van arculata, formátumai, kiszámítható és folyamatos adásmenete. Ezt miért nem tudták mások megcsinálni?

Magyarországon sokan azt gondolták, hogy fontosabb a platformfejlesztés, mint a meglévő platformok hasznosítása. Konkrétan arra gondolok, hogy ugye az Origo is fejlesztett saját streaminget (Videa), meg az Index is (Indavideo). Egyik sem működik igazán, pláne a Youtube-hoz képest. Közben nagyon kritikus vagyok ezzel, mert komoly függőség a Google termékeinek való kiszolgáltatottság. De el kell fogadnom, hogy egy ilyen szolgáltatásnak a jó színvonalon való működtetése olyan erőforrás, amivel én soha nem fogok rendelkezni. Vagy elfogadom, hogy Youtube-on keresztül csinálom, vagy nem csinálom. 

Ezek szerint, ha az Index, a 24 vagy bárki online tévét akarnak indítani, és azt szeretnék, hogy legyenek nézőik, akkor a legdrágábban, legidőigényesebben elkészített anyagaikat át kellene adnia a Google-nek, ami azt jelenti, hogy ezzel lemondanak a reklámbevételről is. Egy profitábilis cég ilyet nem tesz. Ha pedig úgy dönt, hogy saját platformra dolgozik, akkor képtelen lesz felvenni a versenyt a Youtube-bal, tehát ez egy halott ügy. 

Igen, ezzel az iwiw történethez kanyarodunk vissza, ami egy elszalasztott esély volt. Az talán alkalmas lett volna, hogy csökkentse azt a nyomást, amit a Facebook helyez a magyar sajtóra. Ahelyett, hogy mindenki saját videómegosztót fejlesztett, kellett volna egy jót csinálni, és abba akár beszállhatott volna a magyar állam. A reklámbevételeket meg el lehetett volna juttatni azokhoz, akik a tartalmat valóban  előállítják, és nem annak, aki a csövet biztosítja hozzá. Ez a hajó elment. Emberek millióit nem tudom, hogy lehet átállítani valamiről, amit elkezdtek használni. 

Hasonló probléma most a járvány kapcsán felmerül a Netflix-szel és az HBO GO-val is.  Most megint százezrek nevelődnek rá egy speciális esztétikára, amiről majd nem nagyon lehet őket leszedni. Azokat, akik ezeket a napokat 0-24-ben binge-watchingolva töltik el, ezután már nem nagyon lesznek képesek más filmnyelvet élvezni és értelmezni. Teljes vizuális monokultúra van kialakulóban előttünk, és észre sem vesszük, hogy ez mennyire rohadt veszélyes. Aki ezeken keresztül tanul meg képet nézni és értelmezni, az vizuális analfabéta lesz. 

Visszatérve az online tévézésre, a tévécsatornák miért nem készítenek az iternettel kompatibilis adást?

Ezekkel a platformokkal máshogyan kell bánni, mint, hogy simán feltöltöd videóként  a műsorszámot. Talán ez oda vezet vissza, hogy tökmindegy nekik, mert így is nézik az anyagokat, és most még nincsenek rászorulva. A Partizán nem jelent komoly konkurenciát jelenleg, de nem biztos, hogy érdemes nagy tétet tenni arra, hogy ez így lesz-e tíz év múlva is. A most befoglalt pozíciók évtizedes távlatban komoly versenyelőnyt fognak jelenteni. A másik, hogy a magyar média, mint olyan, elviselhetetlenül konzervatív. Hosszan lehetne beszélni arról, hogyan néz ki Magyarországon egy magazinműsor vagy egy híradó, egy politikai háttérműsor. Nyomasztóan olyan, mintha a korai kétezres évek lennének, és akkor meg sem említem a közmédia tartalmait. 

Anno futott az Indexen a nagy sikerű Riszpekt Ház, na ott megszületett a magyar late night - nem a Fábry-féle, hanem az, amit Stephen Colbert, Jon Stewart vagy újabban John Oliver nevéhez köthetünk - csak ezt nagyon kevesen vették észre. A nézők sem úgy nézték, hogy ez a magyar late night, hanem hogy végre lehet élvezetesen informálódni a parlamenti eseményekről, közéletről, és nem alszol be két perc után. Ez az élmény volt, ami odaszegezte őket. De valamilyen okból ezt az Index feladta, és sajnos az akkoriban induló 444 sem folytatta. Nyilván egy csomó oka lehetett, finanszírozási, tartalomelőállítási és így tovább. Ebbe nem látok bele. 

Hányan vagytok a Partizánban?

Nagyságrendileg tíz ember, aki vagy így vagy úgy a csapathoz tartozik. Aki napi szinten involválva van, az öt fő.  

Titeket mennyire fog hazavágni a gazdasági válság? 

Nálunk nincsenek hirdetők. Az utóbbi néhány hét kifejezetten bővülést hozott. Ha továbbra is így jönnek az adományozók, akkor olyan problémánk nem lesz, mint más szerkesztőségeknek, ahonnan már most is lehet hallani leépítésekről és karcsúsításokról. Nekünk ugye vannak mikoradományozóink, a Patreon-oldalon több mint 850-en, akik havi fix támogatással segítik a munkánkat, továbbá vannak nagyobb adományozók is, akiknek a felajánlása lehetővé tesz egy nagyobb fejlesztést, mint mondjuk kamerák vagy más technikai eszközök beszerzése. Több pályázaton is indultunk most, amelyekhez nagy reményeket fűzünk. 

Mi hiányzik ahhoz, hogy előre tudjatok lépni?

Ez meglepő lehet, de nagyon hosszan kerestem szerkesztőtársat magam mellé, és komoly kudarcokat szenvedtem el, de vannak most nagyon elkötelezett és nagyon értékes kollégáim. Viszont nagyon nehéz olyan szerkesztőt találni, aki érti, mit jelent a vizuális tartalom ahhoz képest, hogy mit jelent az írott szöveg. Tehát, aki tud gondolkodni képben. De ha most hozzánk vágnák az Isten összes pénzét, és azt mondanák, csináljunk egész napos adást, biztos, hogy nem menne, mert nem találnánk hozzá további alkalmas embert. Őrületes probléma, hogy a magyarországi képzés annyira kritikán aluli, hogy azokról az egyetemekről, amelyek arra vannak dedikálva, hogy tévés szakembereket képezzenek, nem nagyon hiszem, hogy be tudnánk állítani olyan arcot, aki itt meg tudna felelni. 

Melyik iskolára gondolsz?

Béke időszakban ez is egy olyan konfliktus, amit ki lehet nyitni: most ekézni őket patkánykodás lenne. Eleve támadás alatt vannak az egyetemek, de az a probléma, hogy nemcsak az Orbán-rendszer fogja kihúzni alóluk  a talajt, hanem ők maguk is éppen eléggé aláásták a saját renoméjukat.