A fideszes feudalizmus vagy a sikeres családi vállalkozás mintapéldája Süli Jánosék családi cégének 730 milliós támogatása?

• Három EU-s pályázaton keresztül pár év alatt 730 millió forinttal tolták meg egy kormánytag családi cégét. 
• A kormánytag Süli János Paks 2-ügyi tárca nélküli miniszter.
• Egy olyan céget, aminek az alapítása óta minden évben konkrétan nulla vagy pár tízezer forintos forgalma és összesen 2 alkalmazottja volt, vagyis nem folytatott tényleges üzleti tevékenységet.
• A cég még egy takarmányozással kapcsolatos tudományos kutatásra is kapott 110 milliót.
• Mindezeket Hadházy Ákos független képviselő állítja, dokumentumokra alapozva.
• Süli Balázs, a miniszter fia, a cég tulajdonosa a dokumentumok valódiságát nem vitatva azt állítja, hogy ez egy valós, a politikáról független vállalkozás, ami akkor kapta a messze legnagyobb összeget, amikor az apja még nem volt országosan ismert politikus.

Amikor Süli Jánost, Paks erős emberét, az atomerőmű egykori vezérigazgatóját, a tolnai város polgármesterét 2017. tavaszán kinevezték a Paks 2-ért felelős tárca nélküli miniszternek, a mérnök-politikus a három cége közül az egyiket, a Biogas Productor Kft. nevűt a fiának, Süli Balázsnak ajándékozta.

Külső szemlélő ekkor nehezen tudta volna eldönteni, hogy mekkora ajándék is ez a főtevékenységeként – a cégpapírokon legalábbis – szarvasmarhatrágyából gázt előállító vállalat. A megelőző években jellemzően nulla forint forgalma volt ugyanis, de még a megelőző, 2016-osban is csak 47 ezer forint. Ami még akkor sem nevezhető acélosnak, ha a cég költségei sem lehettek nagyon magasak, mivel mindössze két alkalmazottja volt. 2016-ban mégis egészen bravúros évet zárt a cég: 47 ezer forintos éves forgalom mellett több, mint 92 millió forintos nyereséget ért el. Mondjuk egy évvel azután, hogy majdnem pont ekkora vesztesége volt.

A mesés jövedelemtermelő húzás ellenére a valós tevékenységet láthatóan nem folytató cégben külső szemmel egy dolog tűnt bármennyire is értékesnek: az alapításuk után vásároltak egy 7 hektáros mezőgazdasági területen álló, három omladozó istállóból és pár apró, lepusztult melléképületből álló régi TSZ-telepet a Heves megyei Füzesabony közelében található Tófalunál. Pár éve, az átépítés előtt így nézett ki a Google Mapsen:

Később ez a telep lett a történések központja.

Az EU-támogatások lenyúlását nyomozó Hadházy Ákos képviselő kikutatta ugyanis, hogy az addig tetszhalott cég 2017 nyarán közbeszerzési szerződést kötött, ami szerint 510 millió forintból tehenészeti telepet épít a területen, benne az istállókon kívül egy meghökkentő méretű, 1000 négyzetméteres, irodákat és szociális helyiségeket tartalmazó épülettel. 

De miért közbeszerzéses módszerrel választ egy magáncég kivitelezőt egy építkezéshez? Kizárásos alapon azért, mert az eredeti összeget, amiből beruház, EU-s pályázaton nyerte. Ilyenkor ugyanis kötelező a közbeszerzés, más esetben viszont nem lenne az. Csakhogy az elérhető közbeszerzési adatbázisokban nyoma sincs annak, hogy a Biogas Productor (BP) uniós pénz kapott volna tehenészetre. 

Hadházy ezért leutazott a helyszínre, Tófalura, ahol kiderült,  hogy mégis ez a megoldás. Ott ugyanis lefotózott egy  EU-s táblát, amiből kiderült, hogy a BP eredetileg 468 milliós támogatást kapott. A képviselő ezután megnézte, hogy a vállalkozás nyert-e más uniós pénzt is. Állítása szerint nyert, két jogcímen is: 160 milliót egy vidékfejlesztési programból vágóhídépítésre, 

110 milliót pedig egy szarvasmarhák új módszerrel történő takarmányozását kutató projektre.

Megkérdeztem Süli Balázst, hogyan lehetséges, hogy az első támogatásuk nem jelent meg nyilvánosan a neten, miközben ez uniós előírás. Azt mondta, hogy ezt ők sem értik. A pályázatot 2016. júniusában adták be, de az elbírálás két évig csúszott. A közbeszerzést tényleg azért írták ki, hogy az elnyert uniós pénzből felépítsék a tehenészetet. De az eredeti pályázat csúszása miatt aztán előbb kötötték meg a közbeszerzési szerződést a kivitelezővel, mint hogy hozzá jutottak volna az összeghez.

„Ilyen a 21. századi feudalizmus. Aki hűséget fogad a királynak, az birtokot kap érte” 

– minősítette az ügyet Hadházy Ákos. Vagyis azt, hogy egy szerinte „valódi gazdálkodást nem folytató”, egy miniszter családjának tulajdonában lévő cég 730 milliós fejlesztési forrást kap. Ami az ellenzéki politikus matekpéldája szerint akkora összeg, amekkorát egy átlagos magyar 250 év alatt keres meg.

link Forrás

Süli Balázs szerint viszont már csak azért sem áll meg ez a koncepció, mert amikor 2016 nyarán az első, 510 milliós pályázatot benyújtotta cége, akkor még az apja nem volt kormánytag, hanem csupán Paks polgármestere, ráadásul olyan polgármestere, aki egy fideszes jelöltet legyőzve szerezte meg a pozíciót. A fiú elmondása szerint az apja kormányba való kinevezésekor komolyan fontolóra is vették, hogy lemondanak a pályázati pénzről, de állítása szerint azért végül döntöttek úgy, hogy mégis megtartják, és belevágnak, mert annyi ember dolgozott már hosszú évek óta a projekten, hogy nem akarták őket cserben hagyni. 

A két fél narratívája ezen a ponton markánsan eltér egymástól. Míg Hadházy azt mondja, hogy a dokumentumok tanúsága szerint egy politikus nem működő, alvó cégébe toltak bele pénzt, Süli azt állította, hogy ez a tehenészet régi projektjük, aminek az előkészítésén évtizede dolgoztak, majd amikor lehetőség nyílt pályázni, pályáztak.

Süli Jánosra, a mostani tulaj apjára visszaugorva, ő valóban egy fideszest legyőzve lett annak idején polgármester, de fontos hozzátenni, hogy nem ellenzékiként vagy függetlenként, hanem egy Fideszen belüli konfliktus miatt. Süli - akit, ilyen az élet, egy fideszes érdecsoport nyomására váltottak le korábban az atomerőmű vezérigazgatói székéből - előtte is régóta nyíltan fideszes kötődésű volt, és a 2014-es választás előtt két évvel maga Bánki Erik, a Fidesz regionális pártigazgatója kérte fel polgármesterjelöltnek, csak utána összekuszálódtak az erővonalak.

De térjünk vissza a kérődzőkhöz!

Hadházy furcsának találta, hogy egy tehenészetben minek építenek ezer négyzetméteres irodaépületet. Süli elismerte, hogy ez tényleg hatalmasnak hangzik, de elmondása szerint azért van szó ekkora alapterületről, mert a kétszintes épületnek – egy meglévőt újítottak fel és építettek át – csak az egyik szintjén vannak az irodák, kiszolgáló- és szociális helyiségek és raktárak, a fölső szinten 150 fős előadótermet alakítottak ki. 

Hogy minek egy jókora konferenciaterem az isten háta mögött? 

Süli azt állítja, hogy a fenti előadó azért épül, hogy abban igény esetén agráregyetemi nyári gyakorlatokat tartsanak, ha valaki az ő szarvasmarhatenyésztési technológiájukat szeretné tanulmányozni. Nem vagyok mezőgazdász, de az meglepett, hogy valaki ennyire alapozva konferenciaközpontot alakítson ki. Süli is finomított később, amikor megemlítette, hogy ha mégse lenne akkora igény a szemináriumokra, akkor abban a térben némi átalakítással irodák is berendezhetők. Hogy ki akarna a Heves megyei semmiben irodákat kivenni, az nem derült ki.

Süli elbeszélése szerint tehát nem egy héjként szolgáló alvó céget dobtak meg pénzekkel, hanem egy valódi vállalkozást. Erre hivatkozott Hadházy egyik fontos felvetésére reagálva is. A politikus ugyanis talált egy olyan, 110 millió forintos kutatási pályázatot, amit egy „vér metil-pool mérésen és egyedi mérlegelésen alapuló csoportszelekciós speciális takarmányozási módszer” kutatási programjával nyert meg Süliék cége. A képviselő azt érzékeltette, hogy igencsak kétes, hogyan tudna releváns kutatásokat végezni egy bevételi nélküli kétfős cég. 

Süli erre azt mondta nekem, hogy a kulcsszó a konzorcium, vagyis hogy hozzáértő kutatókkal és szakemberekkel karöltve pályáztak a pénzre. De egy nevet sem akart elárulni a „komoly szakmai szereplők” listájáról. Állítása szerint egy olyan, újító tehéntakarmányozási módszert tesztelnek majd ebből a pénzből, amin hosszú évek óta dolgoztak, és ami az egész tehenészet működtetésének alapja lesz.

Igen furcsa jelenség, hogy a 444-gyel párhuzamosan az Átlátszó is rajta volt az ügyön és Süli nekik írásban azt válaszolta, hogy az első pályázaton végül elnyert, jó 460 milliós összegen felül a cége nem részesült más uniós vagy állami támogatásban. (Miközben Hadházy adatai szerint ezután kaptak még 160 miliót vágóhídra és 110-et takarmánykutatásra). Ehhez képest Süli nekem hosszú perceken át részletezte a telefonba a pályázati pénzből megvalósítandó takarmánykutatás részleteit. A bizarrul hangzó konferenciaközpontot is azzal magyarázta, hogy ezt a bizonyos újító takarmányozási modellt tanulmányoznák ott az elképzelt egyetemisták.

Hadházy azt mondta, hogy az ügyben bejelentést tesz az európai korrupcióellenes szervezetnél, az OLAF-nál, szerinte még akkor is „sok erkölcsi és politikai aggály” merülne fel, ha az derülne ki, hogy az ügyben nem sértettek törvényr.