Németországban filozófusok és történészek is adnak tanácsot a kormánynak, hogy hogyan kezeljék a válságot

Európa számos országát komoly dilemma elé állította, hogy mikor és hogyan oldhatják fel a korlátozásokat és indíthatják újra a gazdaságot, úgy, hogy közben minél kevesebb embert sodorjanak ezzel veszélybe. 

Ilyen viták tényleg szinte mindenhol zajlanak most, de mint a Times Higher Education cikke bemutatja, a helyzet annyiban különleges Németországban, hogy ott nemcsak politikusok, járványügyi szakemberek és közgazdászok szóltak bele a vitába, hanem filozófusok, tudománytörténészek, teológusok és jogtudósok is. 

Amikor a német szövetségi kormány április 15-én kisebb enyhítéseket jelentett be, közben nagyban vártak egy jelentés megszületésére, amit egy 26 tagból álló szakértői testület állított össze, és melyben kisebbségben voltak a természettudósok. 

A munkacsoportot a Leopoldina Német Természettudományos Akadémia állította össze, és többek között az iparosítás korát kutató történész, illetve a korai kereszténység egy ismert kutatója is helyet kapott benne, ahogy több oktatási szakértő, illetve egy jogfilozófus is. 

A virológusok hiánya miatt a csoport kapott kritikát is a koronavírusnak eléggé kitett bajor tartomány vezetőjétől, de mint a cikk megjegyzi, a járvány kitörésekor a Leopoldina összeállított egy olyan jelentést is, melyben jóval nagyobb fókusz jutott az orvostudományos szempontokra. 

Ugyanakkor ez egy rendszerszintű válság, amit minden létező szemszögből vizsgálni kell, mondta el a Max Planck Institute történettudományi intézetének vezetője, a jelentés egyik szerzője. 

A 26 tagú testületben mindenki a saját területéről hozott problémákat: az oktatási szakértőket az foglalkoztatta, hogy mit lehet tenni azért, hogy az iskolák bezárása után a szegényebb családok gyerekei ne szakadjanak le még jobban a gazdagabb társaiktól, a jogfilozófusok azt vizsgálták, hogy a korlátozások mennyire férnek össze az alapvető jogokkal, a filozófusok pedig többek között amellett érveltek, hogy a vírus megfékezéséhez olyan szintű együttműködési hajlandóság kell az állampolgároktól, amit állami kényszerítő eszközökkel nem lehet elérni. Volt olyan kutató is, aki arról beszélt, hogy hogyan lehetne elképzelni egy vírus utáni zöld fordulatot a társadalomban. 

A német Etikai Bizottság, melyben teológusok, jogászok és filozófusok is helyet kapnak, szintán kiadott egy jelentést március végén, melyben többek között arra figyelmeztettek, hogy a megválasztott politikusoknak, nem pedig a tudósoknak kell majd kimondani a végső szót olyan súlyos kérdésekben, minthogy mikor legyen vége a korlátozásoknak. 

A bizottság vezetője, Joachim Vetter elmondása szerint közvetlen kapcsolatban vannak a miniszterekkel és a parlamenti döntéshozókkal, mert világos, hogy a járvány elején a virológusokat kell kérdezni a kialakult helyzetről, a járvány végén azonban a jogászokra, közgazdászokra és társadalomtudósokra is szükség lesz. 

Mint a THE cikke megjegyzi, hogy ugyan más európai országokban is vannak bioetikai bizottságok, melyek állásfoglalásokat tettek közzé a koronavírussal kapcsolatban, ennek különösen erős hagyománya van Németországban, ahol ezek az ajánlások mindig a kiemelt helyen szerepelnek a beszámolókban és a sajtóban. 

Észak-Rajna-Vesztfália tartománya helyben állított össze egy szakértői testületet, melyben telekommunikációs cégek vezetői, az üzleti élet képviselői és jogászok mellett Immanuel Kant egy ismert kutatója, Otfried Höffe is helyet kapott, hogy segítsen kitalálni a korlátozások feloldásának menetét. A beszámolók szerint az ő dolga volt a megbeszéléseken, hogy feltegye a súlyos kérdéseket, melyek amúgy lehet, hogy nem kerültek volna szóba. 

Höffe elmondása szerint ilyen kérdés volt például, hogy van-e veszélye annak, hogy a tartományi kormány túl sok hatalmat ragad magához a járvány idején. Elmondása szerint Németországban erőteljes hagyománya van annak, hogy filozófusokat vonjanak be politikai vitákba.