Egy halálos világjárvány nem bővelkedik humoros pillanatokban, ezért meg kell becsülnünk, ami a az osztrák-magyar határ magyar oldalán történt a minap.
M. barátom húga, E., aki hosszabb ideje Ausztriában tanult, majd dolgozott, vonattal igyekezett hazafelé a járvány miatt, mivel előadóművész és ki tudja meddig megszűntek a fellépési lehetőségei. A határon, Sopronban, egy rendőr az előírásoknak megfelelően megkérdezte tőle, hogy munkavállalási engedéllyel ingázik-e vagy sima utazó. Mivel az utóbbi kategóriába tartozott, két hét ellenőrzött otthoni karantén várt rá. Ott helyben kellett aláírnia az erről szóló határozatot, ami így néz ki
és megkapta az ajtóra kiragasztandó piros figyelmeztető matricát is.
Vagyis az előbb nem fogalmaztam egészen pontosan. A határozatot - ami a “A tájékoztatást az ügyfél tudomásul vette” fordulattal ér véget - ugyanis neki kellett volna aláírnia, de nem ez történt. Az igen aktív rendőr ugyanis a jelek szerint nem egészen érthette meg a dokumentumot, így az érintett helyett saját maga írta alá, ráadásul úgy, hogy nem az ügyfél nevét írta oda, de nem is a sajátját, hanem azt, hogy
TUDOMÁSUL VETTE
Most van először értelme a "mutatom" fordulatnak a legújabb kori online újságírás történetében, mert ezt nagyobban is látni kell:
Ez annál viccesebb, mert ha szőrözni akarnánk, a határozat ezzel az aláírással talán nem is lenne érvényes. De E. természetesen hazament és azóta is házi karanténban van és gondolom máig jót röhög, ha ránéz erre a különösen értékes dokumentumra. Rajta kívül nem sokan birtokolhatnak fizikai formát öltött, hivatalos rendőrviccet.