Schmidt Mária kőkeményen beszólt egy halott embernek és lekomcsizta az apja miatt, akit a halott ember 9 hónapos korában végeztek ki

Még önmagához képest is megdöbbentő Facebook-posztot tett közzé Schmidt Mária. Az egykori történész - tőle némileg meglepő módon - az urbánus-nyugatos novellisták stílusában, vagyis egy tömör, tökéletesre csiszolt, ékkőszerű, ugyanakkor bombaként robbanó nyitómondattal alapozza meg írását, miszerint

“ifj. Rajk László társaihoz hasonlóan sohasem nézett szembe azzal, amit apáik, anyáik tettek.”

Igen, Schmidt Mária arról a Rajk Lászlóról beszél, akinek kommunista külügyminiszter apját 4 hónappal a születése után tartóztatták le és 9 hónapos korában végezték ki, miközben az anyját öt évre börtönbe vetették, és aki annyira szembenézett azzal, “amit az apáik, anyáik tettek”, mint 10 millió Kádár-kori magyar emberből maximum 100-200: személyes és anyagi biztonságát kockáztatva harcolt a kommunista elnyomás ellen a demokratikus ellenzék alapító tagjaként. Úgy, hogy a saját lakásán rendezte be a tiltott irodalomat terjesztő Rajk-butikot, ami miatt a hatalom elvett a lakását. 

Ja és arról a Rajk Lászlóról, aki - ellentétben többekkel, akik egyébként érthető módon sosem voltak hajlandók nyilvánosan beszélni a vezető kommunista vagy ávós szüleikről - mindig is nyíltan szembenézett az apja emlékével és teljes, mondhatni önmarcangoló nyíltsággal beszélt az általa sohasem ismert apjáról. Például sok más mellett ebben a remek interjúban is.

Schmidt így folytatja:

“Szemlesütve átsiklottak rajta, vagy éppen mentegették őket, hazudtak róluk. Arról a szerepről, amit apja és anyja 1949-es letartóztatásuk előtt játszottak, ifj. Rajk egy szót sem ejt.”

A “szót sem ejt” fordulat annak köszönhető, hogy ebben az fb-posztban Schmidt nem csak úgy simán beszól egy válaszolni nem tudó halottnak, az írása ugyanis egyfajta recenzió, mivel Rajkkal életinterjúkötet jelent meg A tér tágassága címmel.

Ha Schmidt egyfajta önkéntes reklámfiguraként próbálja ismertté tenni a könyvet, akkor igen jól csinálja, mert még a minőségi magyar mezőnyben sem szoktak sokan egyszerre apákésfiúkozni és halottat gyalázni. Schmidt viszont úgy hajtja végre a bravúrt, hogy meg sem remeg a keze közben. A trollszakma legnagyobbjait szégyeníti meg akkor is, amikor a Nagy Imre-perben 12 évre ítélt, reformkommunistából ellenállóvá lett, temetésén többek között Csoóri Sándor által búcsúztatott Donáth Ferencről a Vadhajtások stílusában kommunista bűnözőzik:

“Ahogy egyetlen kritikus jelzőt nem veszteget egyetlen kommunista bűnözőre sem, legyen az Donáth Ferenc, aki a legkeményebb években mégiscsak a Rákosi-titkárság vezetője volt, és akinek esetében még csak a bűnrészesség kérdését sem vetik fel. Donáth Ferenc úgy simult bele a „demokratikus ellenzékbe”, hogy előélete inkább az előnyére, mint a hátrányára szolgált.”

Na de miért kapja pont az a Rajk ezt az eszeveszett komcsizást, akinél objektíve kevés ember tett többet a kommunisták ellen? A következő bekezdésből máris kiderül, mert Troll Mária nem bírja magában tartani. Azért, mert diktatúrának tartja a Schmidtet hatalomba emelő Orbán-rezsimet:

“Mindez azért különösen visszatetsző, mert a 2010 utáni demokratikus rendszert eközben ifjú Rajk és klubbeli társai agyba-főbe diktatúrázzák, választott, tehát törvényes vezetőit diktátornak, zsarnoknak és minden másnak elmondják.”

Schmidt a “klubbeli társai”-zással itt persze azonnal elárulja magát, hogy nem is Rajk könyvével van baja, hanem úgy általában azzal, hogy voltak olyan emberek, akik tettek is valamit az övét megelőző kommunista elnyomó rendszer ellen.

Ezután történelmi pillanat következik egyben megszületik egy új magyar kifejezés, a halotthülyézés:

“Komoly aggályokat vet fel ifjú Rajk László értelmi képességeivel kapcsolatban, hogy képtelen különbséget tenni egy totális kommunista diktatúra gyilkos és emberellenes gyakorlata, és egy szabad választásokon elnyert, demokratikus felhatalmazás alapján működő kormányzás között.”

A poszt lecsengetése ehhez képest vértelen, de ilyen csúcspont után ez nem is csoda:

“Ennek a különbségnek az eltagadása, elhazudása megalázza mindazokat, akik a kommunista diktatúra ellen küzdve az életüket áldozták fel, hosszú börtönbüntetéseket vállaltak, illetve azokat a százezreket, akiket emigrációba kényszerítettek.”

Schmidt egyébként tényleg igen nagyot megy manapság, a saját sztenderdjeihez képest is. Az ezt megelőző facebookos posztjában a történész egy közismert kamufotó alapján lenácizta Donald Tusk néppárti elnök nagyapját.