Tartós szövődménynek tűnik a covid-betegség egyik egzotikus tünete

Bár az elmúlt fél évben már hatmilliónál többen fertőződtek meg az új típusú koronavírussal, és a vírus okozta Covid-19 betegségnek is már több mint 375 ezer halálos áldozata van világszerte, a betegség még mindig annyira új, hogy csak ismerkedünk maradandó hatásaival. Köztük azzal, hogy a betegség egyik különös tünetének tekintett szaglás- és ízlelésvesztés sok esetben tartósnak bizonyult. Hogy mennyire tartósnak, azt persze ilyen rövid időtávon még lehetetlen megállapítani.

Egy, a European Archives of Oto-Rhino-Laryngology című fül-orr-gégészeti szakfolyóiratban áprilisban megjelent tanulmány szerint a kutatásban vizsgált 417, enyhe covid-betegségen átesett európai páciens 88 százaléka számolt be ízlésvesztésről, 86 százalék pedig szaglásvesztésről. Többségük arról számolt be a kutatóknak, hogy még azután se éreztek ízeket és szagokat, hogy minden más tünetük elmúlt.

A kutatás előzetes eredményei szerint egynegyedük két héttel a felépülése után már visszanyerte szaglását és ízlelését. Hogy a többieknél mennyire tartós az állapot, azt majd az idő dönti el, újabb felmérésekkel tudják majd csak kideríteni.

Amilyen triviálisnak tűnhet, a szaglás és ízlelés elvesztése lelkileg és testileg is nagyon megterhelő szövődménye a covid-betegségnek. A szaglás elvesztése Pamela Dalton érzékeléskutató szerint azért lehet különösen megrázó, mert nem is tudatos cselekvés, vagyis "úgy veszítjük el tudatosságunk egy részét, hogy előtte fel se ismertük, hogy minden nap használjuk". Dalton szerint ez azért is hatással lehet az érzelmeinkre, mert szaglás híján nem érzékeljük kedvenc ételeink, vagy éppen szeretteink illatát, ezért a szervezetünk kevesebb szerotonint termel. Vagyis a szaglás és ízlelés elvesztése miatti rosszkedvnek nem csupán pszichológiai, hanem más élettani okai is vannak.

Hogy mindez mennyire megterhelő, azt a Wall Street Journal Matt Newey példáján mutatta be. A 23 éves Newey márciusban esett át a betegségen, enyhe tünetekkel, de azóta se tért vissza szaglása és ízlelése. Így amikor április végén elhunyt nagymamája lakásán rendezkedett, komoly megrázkódtatásként élte meg, hogy hiába szagolgatja nagymamája parfümét. "Annyira szerettem. Szerettem volna még egyszer, utoljára megszagolni az illatát. Olyan érzés volt, mintha elvesztettem volna az emlékét. Fájt" - mesélte a lapnak.

A lelki megrázkódtatáson túl Newey komoly fizikai tünetektől is szenved. Mivel se szaglása, se ízlelése nincs, egyszerűen nem kívánja az ételt. Az elmúlt hetekben már csaknem hét kilót fogyott, volt, hogy másfél napig semmit se evett, "mert a gyomrom nem jelez már többé".

Praktikus okokból is elég veszélyes szövődmény, hogy elvesztette a szaglását. Amikor a nővére jó néhány hete odaégette a reggeli palacsintát, Newey semmit se észlelt az egészből. Ekkor tudatosult benne, hogy azt se venné észre, ha szivárogna a gáz, vagy kigyulladna a ház.

A norwichi University of East Anglia kutatói még a koronavírusjárvány előtt, tavaly decemberben közöltek tanulmányt arról, hogy milyen lelki tüneteket okoz a szaglás és ízlelés elvesztése. A vizsgálatuk alanyai hasonló érzésekről számoltak be. Volt köztük egy kismama, aki azt mondta, nagyon nehéz volt kötődnie újszülött gyermekéhez, mert nem érezte a szagát. Másokat többé nem érdekelt a főzés, sokan súlyvesztésről, vagy éppen hízásról számoltak be.

Nemcsak azt nem tudjuk, hogy ez a kellemetlen szövődmény meddig tarthat a betegséget amúgy enyhe tünetekkel átvészelőknél, hanem azt sem, hogy miért alakulhat egyáltalán ki. Azt mindenki megtapasztalhatta már, hogy ha benáthásodik, az orrban keletkező váladék tompítja, vagy egyenesen megakadályozza a szaglást. A covid-betegség egyik sajátossága, hogy bár felső légúti fertőzés, nem jár fokozott váladékképződéssel - ezért is jellemző tünete a száraz köhögés, és ezért nem tünete az orrfolyás. Vagyis itt a takony jelent konkrét fizikai akadályt a szaglásban. A miértekre eddig csak hipotézisek születtek. Danielle Reed, a Monell Chemical Senses Center társigazgatójának elmélete szerint mivel a szagreceptoraink közvetlen összeköttetésben állnak az agyunkkal, vagy ahogy ő magyarázta „lényegében olyanok, mint egy autópálya az agyba”, kvázi „öngyilkosok” lesznek, hogy megelőzzék az agy megfertőződését a vírussal. „Vagyis akár egészséges reakció is lehet a vírusra, ami ha nem működne, a fertőzöttek sokkal betegebbek lennének” – mondta.