Brundtland: A személyi szabadság néha második helyre szorul a koronavírus elleni védekezéssel szemben

Több 444 videó?
Szeretném

Gro Harlem Brundtland, norvég exminiszterelnök és az Egészségügyi Világszervezet (WHO) korábbi vezetője interjút adott a Spiegelnek a koronavírus elleni védekezésről, valamint a WHO diplomáciai kapcsolatairól. Azt mondta, a koronavírus ellen sikerrel védekező ázsiai országok, mint Mongólia, Vietnam, Tajvan vagy Dél-Korea példái azt mutatják, hogy a személyi szabadság bizony néha háttérbe szorul az egészségügyi megfontolások mögött.

Brundtland szerint Európában az késleltette a hatékony védekezést, hogy a politikai vezetők túlságosan bíztak országaik egészségügyi rendszerének teljesítőképességében, ezzel viszont alábecsülték a veszélyt is. Így fordulhatott elő, hogy sokáig éppen azon a kontinensen pusztított leginkább a járvány, ahol a világ legjobb egészségügyi rendszereit fenntartó államok találhatók. Erről árulkodik Norvégia példája is, ahol a hatóságok egészen március közepéig azt hitték, minden fertőzést nyomon tudnak követni, de aztán megjelentek azok a fertőzöttek is, akiket nem tudtak visszavezetni a már ismert esetekhez.

Egy kérdésre válaszolva Svédországról azt mondta az egyébként orvos végzettségű diplomata, hogy a svéd szakértők ott rontották el, hogy azt hitték, már egészen korán megjelenik a nyájimmunitás, ha hagyják terjedni a fiatalok között a betegséget. De ennek eldöntéséhez nem tudtunk akkor eleget a kórokozóról, és végül kútba is esett a svéd terv.

A szakértő szerint a vírus még rosszabbra fordulhat, ezért sokkal felkészültebbnek kell lennünk globálisan is egy újabb járvánnyal szemben, például gyorsan alkalmazható járványvédelmi szabályokat kell alkotnunk a nemzetközi légiforgalom területén is.

Arról, hogy nem volt-e túlzottan megengedő Kínával a WHO, Brundtland azt mondta, az utóbbi 20 évben nagyon megváltozott Kína és a szervezet viszonya. Míg 2003-ban, amikor ő volt a WHO vezetője, jelentős nyomást helyezett Pekingre annak érdekében, hogy a kínai hivatalnokok ne akadályozzák a 2003-as SARS-járvány felderítését, ma a kemény fellépés nem biztos, hogy eredményre vezetne az azóta jócskán megerősödött Pekinggel szemben. Brundtland szerint nagyon nehéz kívülről megítélni, hogy a WHO jelenlegi vezetése azért viszonyult ennyire puhán a kínaiakhoz, mert így akarta kicsikarni a rendelkezésre álló szűk diplomáciai mozgástérben a lehető legszélesebb kínai együttműködést, vagy azért, mert a kínai vezetés befolyása alatt tartja a WHO vezetőit is.

Azzal kapcsolatban, hogy Trump ígéretéhez híven az Egyesült Államok tényleg „minden kapcsolatot megszakít”-e a WHO-val, Brundtland szkeptikus volt, azt mondta, ez nemcsak Trumpon, hanem az amerikai törvényhozáson is múlik, ráadásul idén még elnökválasztás is lesz az Egyesült Államokban. A szakértő szerint egyébként a járvány bebizonyította, hogy igenis nagy szüksége van a világnak a WHO-ra. (Spiegel)