Márciusban, a koronavírus-járvány miatt bevezetett korlátozások elején, az iskolabezárások és a távoktatásra való átállás ijedt, zavaros időszakában a magyar oktatás egyik legszórakoztatóbb és legszívderítőbb jelensége volt az úgynevezett vasalódeszkás tornatanár videója. Abban az időszakban, amikor még nagyon sokaknak nem volt világos, hogy egy rakás tantárgyat hogyan lehetséges a távolból tanítani, kezdve az ilyesmire legkevésbé alkalmasnak tűnő testneveléssel, Vezsenyi László, a makói József Attila Gimnázium tesitanára remek videót forgatott, amiben a nappalijában, egy vasalódeszkára mászva mutatta meg, hogy az interneten keresztül, a lakásba zárva is lehetséges úszást tanítani és tanulni.
A videója egyszerre reflektált a vírus miatt előállt abszurd helyzetre, nevette ki a távtornaóra kényszerkoncepcióját, és mutatta meg, hogy hiába tűnik az egész lehetelennek és rossz értelemben nevetségesnek, ennek ellenére igenis bármit lehetséges a távolból tanítani, ha elég ötletet és energiát visz bele az ember.
Mint Vezsenyi egy friss interjúban elmondta, a vicces videóval az volt a célja, hogy kicsit felrázza a diákjait, akik nem tudták elképzelni, hogy a neten lehetséges tornát tanítani, ezért kevesen csatlakoztak a Google Classroomos csoportokhoz.
Csakhogy ezt mégsem mindenki értette meg, mint az országos hírességgé vált tanárral készített friss interjúból kiderült.
Már ez is elképesztő, de ami most következik, egyenesen hihetetlen:
a tankerület a letiltása óta arra kényszeríti a tanárt, hogy minden egyes napra készítse el a csoportjainak szánt aznapi tananyagot , gyakorlatsorokat, pontos utasításokkal (3-4 csoportról van szó), majd azokat küldje el a tankerületi vezetőnek és az iskola igazgatójának.
Igen, jól érted: a gyerekek ezeket a naponta elkészülő anyagokat sosem látják, hiszen Vezsenyi nem taníthat, az anyagokat kizárólag „büntetésből” kell megírnia, hiszen utána semmire sem használják azokat. A megalázás kivételesen primitív formája ez, a kommunista Néphadseregben volt mindennapos: az őrmester minden nap ásatott velünk egy nagy gödröt, amit utána be kellett temetnünk, majd másnap újból kiásnunk, csak a miheztartás végett, vagy ahogy ezt a KLIK szellemi elődje, Mészáros őrmester megfogalmazta, “nehogymár jól érezzék magukat.”
Sőt a tankerület vezetője eredetileg kitalált még egy megalázást, miszerint Vezsenyinek tanulmányoznia kellett volna a Nemzeti Pedagóguskar etikai kódexét és a nemzeti alaptantervet, hogy az igazgatója azokból utána kikérdezze, de ez azért már az igazgatónak is sok lett volna, és nem élt a lehetőséggel.
A tornatanárt érthető módon igencsak letörte ez a bánásmód:
„(...) őszinte leszek, nagyon elvesztettem a kedvemet. Tényleg nehéz beszélni róla, mennyire magam alatt voltam. Én pedagógus vagyok, azért maradtam a pályán, mert szeretem csinálni. Nyilván nem a pénzért”
– nyilatkozta a PDSZ weboldalának, a nedolgozzingyen.hu-nak.
Vezsenyi az ügyben megkereste a KLIK vezetőjét, Hajnal Gabriellát is, aki „(...)három hét után annyit válaszolt, hogy forduljak panaszommal a tankerület vezetőjéhez. Azaz ugyanahhoz az emberhez, aki ezeket az aránytalan büntetéseket kiszabta rám.”
Vezsenyi ügyét a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete karolta fel. Az interjút, amiből ezek az elképesztő részletek kiderültek, abból az alkalommal készítették vele, hogy a PDSZ neki ítélte a Civil Kurázsi Díjat, amit a szervezet azoknak az oktatási dolgozóknak ítél oda, akik a legbátrabban állnak ki jogaikért.