Demeter Szilárd előre leközölte a Facebookján a vele készített Narancs-interjút, amit gyorsan lehozott az Origo is

A diktatúrák, féldiktatúrák és egyéb antidemokratikus-populista rendszerek egyik közös nevezője, hogy rühellik a tőlük független sajtót, aminek a piszkálására vagy akár ellehetetlenítésére sokféle módszerük létezik. Ám amit a magyar kormányzat egyik vezető kultúrpolitkusa tett ma, az ebben a mezőnyben is a párját ritkítja. Nem az erőszakossága vagy diktatórikussága, hanem éppen a kicsinyessége miatt.

Demeter Szilárddal, a Petőfi Irodalmi Múzeum vezetőjével Krusovszky Dénes költő-író készített email-interjút a Magyar Narancsnak. Demeter Szilárdot annyira idegesítették Krusovszky kérdései, hogy június 11-én már kiposztolt kettőt közülük a facebookjára. Ma, kedden azonban egészen formabontót húzott: fogta magát és tokkal-vonóval kiposztolta az oldalára a teljes, a Narancsban csak csütörtökön megjelenő interjút.

Még Demeter is érezte, hogy ez milyen necces, kicsit sem polgári vagy konzervatív húzás, ezért a posztja elejére indoklást írt. Nyilvánvaló önellentmondásokkal terhelt indoklást. Ami így hangzik:

“A bevett magyar újságírói gyakorlat szerint ilyenkor „visszamutatásra” elküldik az interjúalanyra vonatkozó részeket, ám Krusovszky ezt nem tette meg. Nem kötelező gyakorlat, persze, de emiatt úgy döntöttem, hogy itt közzéteszem a teljes - minimálisan szerkesztett - interjút. (Azért megvártam, amíg nyomdába megy a lap, hogy az igazán elkötelezett olvasó összevethesse a megjelenő verzióval.)”

Demeter indoklása nyilvánvaló okokból teljesen logikátlan. Eleve megjegyzi - helyesen - hogy egy interjú előzetes bemutatása nem kötelező dolog. Vagyis nem lehet indok semmiféle ellenlépésre, kalózpublikálásra meg végképp nem. Azt mindenki maga dönti el, hogy hajlandó-e interjút adni, de ha adott, onnantól kezdve annyira van lehetősége, hogy ha úgy találja, hogy a leközölt anyag meghamisítja a szavait, helyreigazítást kér és/vagy pert indít. Az pedig az újságíró egyéni döntése - de hangsúlyozottan nem kötelessége - hogy az elkészült anyagot megmutatja-e az alanynak közlés előtt. Kétségtelen tény, hogy ezt sokan mégis megteszik. Sokan mások pedig nem. De a lényeg itt az, hogy mindez természetesen kizárólag az élőben vagy telefonon készített interjúkra vonatkozik. Az élőszóban fogalmazás gyakran tapasztalható pongyolasága miatt, ha ritkán is, de tényleg megeshet, hogy az alany nem pont arra gondolt, ami a makogásából kivehető, ilyen esetekben segíthet végső szöveg előzetes egyeztetése, néha még azzal együtt is, ha felvétel készült az egészről.

Itt azonban egy emailinterjúról volt szó, mégcsak nem is csetelésről. Vagyis Demeter bármennyit gondolkodhatott a válaszain, amiket tetszés szerint érlelhetett és írásban adott. Egy írásban készült interjú visszaküldése eleve értelmezhetetlen cselekedet lett volna a szerző részéről. Ezzel indokolni egy interjú "kalóz" leközlését egyszerű cinizmus.

A kormánymédia pedig tudta a dolgát, így az Origo olyat húzott, ami még a mérgezett magyar sajtóviszonyok között is példa nélküli:

fogta magát és napokkal annak megjelenése előtt leközölte egy másik sajtótermék saját anyagát. Ez mégcsak nem is trollkodás, hanem egyszerű lopás.

Az egész sztori szomorú magyarosságához persze a Magyar Narancs is hozzátette a magáét azzal, hogy pont azzal a Krusovszkyval készíttetett Demeter-interjút, aki költőként az irodalmi életet irányító Demeter közismert és hangos kritikusa.

De Demeter húzása ennek ellenére nevetséges, ráadásul potenciálisan igen szomorú következményekkel járhat. Ha ugyanis divatba hozza az ilyesmit, és a kormányzati interjúalanyok elkezdik megtrollkodni a független sajtó interjúit, annak hosszabb távon a tájékozódni kívánó magyar emberek isszák meg a levét, pártállástól függetlenül, idővel pedig minden magyar ember agya, mert ahol nincs semmilyen vita és nem ismerhetők meg az ütköző állapontok, ott mindenki elbutul egy kicsit.

Demeter mostani húzása engem személy szerint azért lepett meg, mert bármennyire is megosztó figura legyen is, eddig úgy tűnt, hogy abban legalább tényleg elvszerűen viselkedik, hogy közpénzből fizetett vezetőként nyitott bármilyen média megkeresésére. Ez említésre sem méltó minimum egy demokratikus, kulturált európai országban, nálunk azonban közel sem. Ezen a tréfáján azonban maximum Fehéroroszországban vagy Kínában fognak szívből nevetni.