Elhunyt Benedek Tibor, a magyar vízilabda egyik legnagyobb alakja

47 évesen elhunyt a magyar vízilabda legendája, Benedek Tibor. A válogatottban és klubjaival is mindent megnyert, amit csak lehetett, háromszoros olimpiai bajnok, világbajnok, Európa-bajnok, Világkupa- és Világliga-, valamint klubjaival LEN-kupa, BEK-, BL-, Euroliga-győztes. Szövetségi kapitányként is világbajnok lett a válogatottal.

Benedek Tibor május elején jelentette be, hogy három és fél év után elhagyja az újpesti UVSE-t, ahol szakmai igazgató és vezetőedző volt, és visszavonul minden vízilabdával kapcsolatos tevékenységtől. A visszavonulás oka a súlyos betegsége volt. 

Benedek gerincferdülése miatt, ötéves korában kezdett el úszni. Az apjával, a színész Benedek Miklóssal gyakran römiző Csapó Gábor olimpiai bajnok pólós vitte le a Császár Uszodába, és mutatta be őt a kiváló utánpótlásedzőnek, Kőnigh Györgynek. Az Arcképben elmesélte, hogy gyerekkorában állandóan azt kérdezték tőle, hogy a nagyapja és az apja után ő is színész lesz-e, amire mindig azt válaszolta, hogy „nem látjátok, hogy vízilabdázó akarok lenni? Éjjel-nappal az uszodában vagyok. Egy idő után már látták. Ha vasárnap csak egy gyerek volt a vízben, az biztos, hogy én voltam”. (Egyszer azért az apja elvitte a rádióba, hogy olvasson fel egy gyerekdarabot, de mondták neki, hogy nem olvas elég jól. A könyvet azért megkapta. Azért azt is elmesélte, hogy amikor a Szabadság, szerelem vízilabdás jeleneteit ő koreografálta, akkor elkapta a vágy, hogy csak egy kicsit szerepet kapjon, de Goda Kriszta rendező azt mondta neki, hogy inkább nem.)

Benedek nem volt labdazsonglőr, nem volt született tehetségével, hanem az elképesztő szorgalmával és hihetetlenül erős akaratával emelkedett ki a társai közül, és fejlesztette magát egyre jobb játékossá. Aki dolgozott vele, mindenki a profizmusát és a sport iránti alázatát emeli ki. 30 éves kora felett, már kétszeres olimpiai bajnokként is úszóedzőhöz fordult, hogy tökéletesítse a technikáját. 

Csurka Gergely, a Nemzeti Sportban erre - egyebek között - ezt a példát hozta fel: „Lesz még olyan, aki miután meghódította az összes csúcsot, azaz elérte a pólós Grand Slamet (olimpia, vb, Eb, világkupa, plusz az új világliga), 2004 nyarán, egy belgrádi kettős világligameccs délelőttjén, miután sérült bordája miatt este nem játszhat, nem megy vissza társaival a hotelbe, hanem egyedüliként kint marad a Tasmajdan nyitott medencéjében, és ejtéseket gyakorol, lövéseket, egyetlen labdával, üres kapura? Azaz mindegyik után utánaúszik a labdának, kiveszi a kapuból, vissza öt méterre, újabb lóba, ejtés, úszás, vissza... Ötvenszer, százszor, másfél órán keresztül. Mint anno a Csasziban. Csak akkor tizenéves volt, tele reményekkel. Most túl a harmincon már tele érmekkel. És mégis – csinálta, elszántan, vasakarattal. Hozzáteszem: szakadó esőben”.

16 évesen mutatkozott be a felnőttek között, 23 évvel később vonult vissza játékosként. Itthon a KSI-ben kezdett, az Újpesti Dózsában lett először magyar bajnok és nyerte meg a LEN-kupát, majd a BEK-et és az európai Szuperkupát is. 

18 évesen lett válogatott, első meccsén az ő két góljával fordított a magyar csapat a kétszeres olimpiai és világbajnok jugoszlávok ellen. 1991-ben, 19 évesen már tagja a világbajnokságon bronzot nyerő csapatnak. 1992-ben vett részt az első olimpiáján, Barcelonában gólkirály lett, de a csapat ekkor még csak 6. Aztán egyre inkább alárendelte magát a csapatnak, ennek eredményeként 1995-ben Világkupát, 1997-ben Európa-bajnokságot nyert a válogatottal. Ez utóbbi csapat adta később a magját a háromszoros olimpiai bajnok alakulatnak.

Benedek Tibor a 2004-es olimpia döntőjébenFotó: PIERRE-PHILIPPE MARCOU/AFP

1999-ben egy doppingvizsgálat során kis mennyiségű clostebolt találtak a szervezetében. Nem fogadták el Benedek védekezését, hogy egy gombásodás ellen használt kenőcse miatt jelezhette ezt a vizsgálat, hosszú huzavona után 8 hónapra eltiltották. Utólag azt mondta, hogy ha értett volna bármi máshoz, abbahagyta volna a vízilabdát, annyira igazságtalannak tartotta a büntetést, úgy érezte, hogy vége az életművének. „Ezt is meg kellett élnem” - mondta sok-sok évvel később, mert innentől elkezdett figyelni a társaira, akik kihozták őt a mélyből, rájött arra, mennyire jó csapatban lenni. 

Csapattársai mellette tüntetnek az 1999-es Európa-bajnokság megnyert döntője után, amit csak a lelátóról nézhetett. Eltiltása a 2000-es olimpia előtt pár hónappal járt le, visszatért és már tagja lehetett annak a csapatnak, amelyik Sydneyben megnyeri az első aranyát. Benedek a döntőben 4 gólt dobott. 

1996-ban és 2004 között Olaszországban légióskodott, 2003-ban BL-t nyert a Pro Reccóval, világbajnokságot és Világligát a válogatottal. 

2004-ben bejelentette, hogy hazaigazol, ennek az évnek a nyarán újabb olimpiai aranyat nyert, de 2005 májusában szívritmuszavarai miatt lemondta a válogatottságot. 2007 februárban aztán újra a nemzeti csapat rendelkezésére állt, nyáron pedig visszaigazolt Olaszországba. 2008 májusban a Pro Recco színeiben megnyerte az Euroligát, nyáron harmadszorra is olimpiai bajnok lett. A győzelem után, 36 évesen visszavonult a válogatottságtól, de Olaszországban a klubjában még folytatta. 39 évesen, 2012. május 23-án bejelentette visszavonulását.

A harmadik olimpiai aranyat hozó döntő végén 2008-banFotó: GREG WOOD/AFP

Az aranykovács Kemény Dénes a segítőjének kérte fel a válogatottnál, 2013. január 10-től és 2016. december 31-ig a válogatott szövetségi kapitánya volt. Első évében Barcelonában világbajnok lett a válogatottal. Marasztalták, de az olimpiai 5. hely után lemondott. 2017-ben szerződött az UVSE-hez szakmai vezetőnek. 

Amikor innen visszavonult májusban, azt írta, „külön köszönet minden fiatal sportolónak, akiket taníthattam vagy szerencsés esetben a mesterük lehettem. Szerettem Mester lenni, megkaptam tőle szinte ugyanazt az örömet, mint játékosként és büszke vagyok a csapatra amelyikkel másfél szezont együtt dolgoztam. Összességében elmondhatom, hogy Szövetségi kapitányként és utánpótlás edzőként is mindent megkaptam, amit megkaphattam, sajnos mindent nem nyerhettem meg, de nem akarok telhetetlennek látszani”.

Csapata, az UVSE így köszönt el tőle a májusi visszavonulása után:

„A vezetésed alatt 32 arany-, 20 ezüstéremmel, illetve egy LEN kupagyőzelemmel gazdagodtunk. Nem mellesleg újradefiniáltad a vízilabda-utánpótlás fogalmát, a világ legerősebb bajnokságának felsőházába jutó álomcsapatot építettél, többnyire gimnazistákból. Többszáz gyerek és fiatal sportoló személyes példaképe lettél, akik mind kaptak tőled valamit.”

Edzőként a világbajnoki döntő utánFotó: PIERRE-PHILIPPE MARCOU/AFP

Saját magáról így vallott egy azóta motivációs példabeszédként terjedő, a Sportalkímia, Ismerd meg a győztesek titkát című könyvben: 

"Sosem volt különösen jó labdaérzékem, sosem fociztam, kosaraztam jól, nem dobtam különlegesen nagyot a labdával, és ma már ennél is kisebbet dobok. Nem vagyok kifejezetten sem erős, sem okos, nem úszok túlságosan jól, a vízfekvésem teljesen átlagos.

Gyerekkoromban tizenegyszer szúrták fel a fülemet, ugyanennyiszer tiltott el az orvos az uszodától. Magasságomat nézve ma már kicsinek számítok a csapattársaim között, súlyra viszont 15 éve elértem a 100 kilót.

Szépen beszélni talán sosem tudtam, középiskolai eredményeim közepesek voltak, sosem gondoltam, hogy a mondataim hatással lehetnek másokra.

A katonaságtól gerincsérv miatt felmentést kaptam, azóta már a nyakamban is van két porckorongsérv, 16 éve csuklószorítóval játszok, képtelen vagyok a kézfejemre támaszkodni. Először 2005-ben voltak problémáim a szívemmel, amik 2009-ben megismétlődtek.

Mégis, ha legvégül össze kellene foglalnom a sikereim okát, csak annyit mondanék, hogy mindig én akartam jobban.

Ez ez én tehetségem."