Bizarr öszvérhalat hoztak létre véletlenül magyar kutatók

tudomány
2020 július 17., 06:19

Ivan Vlagyimirovics Micsurin szovjet növénynemesítő és áltudós is gratulálna ahhoz, amit a magyar Halászati Kutatóintézet (HAKI) produkált: keresztezték a lapátorrú tokot a vágótokkal. Név alapján a két halfaj közeli rokonnak tűnik, de valójában egyáltalán nem azok. Közös utóduk olyan tudományos szenzáció, hogy arról a New York Times is beszámolt.

Angolul a különös öszvérhalat máris elnevezték struddlefishnek, a két hal nevének összevonásával (American paddlefish és Russian sturgeon), magyarul ennek analógiája talán a vágóorrú tok lehetne.

A HAKI kutatói a Szent István Egyetem, a Debreceni Egyetem és a Nemzeti Biodiverzitás- és Génmegőrzési Központ kutatóival közösen számoltak be a Genes folyóiratban a felfedezésükről, amiben az a legérdekesebb, hogy teljesen véletlenül történt.

Felül a vágótok, alul a lapátorrú tok fiatal egyede. Középen hibridjeik.
photo_camera Felül a vágótok, alul a lapátorrú tok fiatal egyede. Középen hibridjeik.

A magyar kutatók 2019-ben próbálkoztak ginogenezissel, azaz ivartalan szaporodással. Ez a természetben is előfordul, és azt jelenti, hogy bár a lerakott ikrákat a hímivarsejtek behatolása készteti kifejlődésre, a hím DNS-e nem lesz az utód része, amely így teljes egészében az anya tulajdonságait örökli. Magyarországon a vágótok ikráit próbálták ginogenezisre késztetni a lapátorrú tok spermájával, de valami egészen meglepő történt: az utóbbi szabályosan megtermékenyítette az előbbit, és életképes kis halak jöttek világra. A New York Times által idézett amerikai halszakértőt annyira meglepte, hogy ennek a két fajnak közös utóda lehet, hogy elsőre nem is akarta elhinni.

A tudomány az ilyen, két különböző faj által nemzett hibridnek nevezi. Legismertebb képviselőjük az öszvér, de a természetben még sok példa van rá, a grizzli-jegesmedve hibridtől a tigris-oroszlánig. Nem gyakoriak, de azért előfordulnak. A hibrid tokok viszont nem a természetben, hanem laboratóriumi körülmények születtek, egy tudományos kísérlet melléktermékeként.

„Egyáltalán nem az volt a célunk, hogy hibridizációval játszadozzunk, teljesen véletlenül történt” – mondta a HAKI egyik munkatársa, Dr. Mozsár Attila a New York Timesnak.

Az Észak-Amerikában élő lapátorrú tok a vízből kiszűrt planktonnal táplálkozik – ebben segít neki különös formájú orra, amiről a nevét is kapta. A vágótok viszont ragadozó hal, ami kisebb halakat és rákokat eszik Eurázsia keleti részének tavaiban és folyóiban. Ikráiból kiváló minőségű kaviár készül, és ennek köszönhetően a vágótok ma már súlyosan veszélyeztetett faj. A HAKI éppen ezért, mert súlyosan veszélyeztettt fajról van szó, próbálkozott a szaporítással, hátha ezzel sikerül növelni a vágótok esélyét a túlélésre.

A vágótoknak és a lapátorrú toknak közös őse van, de a közös ükapa valamikor 184 millió éve élt. Ez azt jelenti, mutat rá a New York Times, hogy kétszer olyan távoli unokatestvérek, mint az ember és az egér. Bár mindkét fajban közös, hogy lassan növekednek, sokáig élnek és a legnagyobb édesvízi halak közé tartoznak, mivel rég elváltak az útjaik és a különböző kontinenseken élnek, a szakemberek nem gondoltak arra, hogy belőlük hibrid jöhet létre.

Ennek ellenére az ikrákból kis halak születtek, egy hónappal később még kétharmaduk életben volt, ma pedig körülbelül 100 hibrid példány él. Az utódok az anyjuktól örökölték a szájukat és ragadozó életmódjukat, viszont apjuktól az uszonyaikat és orrukat – bár ez utóbbi azért valamivel kisebb náluk. A hibridek DNS-ét vizsgálva a magyar kutatók arra is rájöttek, hogy azokat két csoportra lehet osztani: míg a halak egy része fele-fele arányban örökölte az apai és anyai tulajdonságokat, a másik felükben kétszer annyi van az anyjuk DNS-éből, és ezek sokkal inkább vágótoknak néznek ki, mint lapátorrú toknak.

A HAKI szakemberei tervez szerint a most született hibrid halakat életben tartják, de nem terveznek többet a világra segíteni. Bár nem tudják még biztosan, azt sejtik, hogy akárcsak az öszvérek és a legtöbb hibrid állat, ezek a halak sem képesek a szaporodásra, és így értéktelenek a kaviáripar számára. És mivel az ilyen hibridhalak a természetbe visszajutva veszélyeztethetik a vadon élő halpopulációkat, jobb is tartózkodni a további kísérletezéstől.