Az USA-ban újra elszabadult a járvány, ez pedig megpecsételheti Trump sorsát

Új fejezet kezdődik a 444 életében.
Érdekel

Újra emelkedőben van a koronavírus miatti halálozások száma az Egyesült Államokban, július 6. óta a napi halálozási statisztika hétnapos mozgóátlaga több mint kétszázzal emelkedett. Ezen persze csak az lepődik meg, aki járványügyi szakemberek helyett a politikusokra hallgat, akik, legalábbis az Egyesült Államokban a szakemberek intelmeit félretéve is elsősorban a járvány előtti világ visszaállításán, a gazdaság újraindításán dolgoznak. Ami vitathatatlanul értelmes cél, csak hát feltétele volna előbb a járvány megfékezése. Minden más csak vágyálom.

"A Covid nem fog magától elmúlni. Amíg meg nem állítjuk, a vírus terjedni fog" - mondta erről Tom Frieden, az amerikai járványügyi központ, a CDC egyik volt igazgatója.

Tudhatták volna, hogy ez lesz

Alexis C. Madrigal, az Atlantic riportere szerint abban sincs semmi meglepő, hogy hol gyarapodnak a halálesetek. Májusban az Egyesült Államok nagyszabású emberkísérletbe kezdett. A déli államokban, Donald Trump hívó szavára hallgatva a helyi republikánus kormányzók sorra oldották fel a járványügyi korlátozásokat az élet újraindításának jelszavával. Most ezekben - illetve a járvány első, márciusi hullámát az ország legszigorúbb karanténrendeletével kibekkelő, de még így is minden jel szerint idő előtt lazító, így ezeket az intézkedéseket sorra visszavonó Kaliforniában - szabadult el a járvány. Ahogy az se volt előrejelezhetetlen, hogy ezek a lazítások milyen következményekkel járnak: a fertőzöttek száma június közepén kezdett újra meredeken emelkedni. Egy hétre rá emelkedni kezdett a kórházi kezelésre szorulók száma, majd arra két hétre, vagyis a fertőzések után három héttel emelkedni kezdtek a halálozások. Minden pontosan úgy történt, ahogy azt a tudomány leírja: az inkubációs periódus után kialakult a betegség, amit aztán követett a halálozás, pont abban az ütemben, ahogy azt eddigi ismereteink alapján megjósolhattuk. Vagyis csalóka ábránd volt csupán, hogy a betegség most már nem is annyira halálos, vagy hogy az esetszám csak a szélesebb körű tesztelés miatt nő, főleg mert fiatal, aszimptomatikus fertőzötteket is megtalálnak. Sokkal inkább az derült ki, hogy még a fiatalok körében is jelentkeznek azok a társadalmi különbségek, melyek általában is jellemzik a járvány terjedését: a vírus sokkal nagyobb valószínűséggel fertőz az alacsonyabb státusú fekete és latinx közösségekben, és az ezekhez a közösségekhez tartozó fiatalok sokkal nagyobb eséllyel halnak is bele a fertőzésbe.

Fotó: John Lamparski/NurPhoto via AFP

A fertőzöttek számának, illetve ennek következményeként a kórházban ápoltak számának meredek növekedése pedig elkerülhetetlenül magával hozza a halálozások növekedését is. Hiába az új ismeretek és kezelések, amelyek az egyén túlélési esélyeit akár ötven százalékkal is javíthatják, az intézmények leterheltsége miatt óhatatlanul meg fognak halni olyanok is, akiket megmenthettek volna.

"NEM HAGYHATJUK, HOGY A KEZELÉS ROSSZABB LEGYEN A PROBLÉMÁNÁL!" - üvöltötte csupa nagybetűvel a világba március 23-án Donald Trump, aki már akkor kézzel-lábbal hadakozott a vesztegzárak, a boltok bezárása, a kierőszakolt társadalmi elkülönítés, vagyis az akkor a kiterjedt tesztelés híján felderítetlenül és szinte kontrollálhatatlanul terjedő járvány megfékezésének leghatékonyabb módszerei ellen, mivel azok tagadhatatlanul megbénítják a gazdaságot. Trump egybites felfogása szerint pedig egész politikai karrierje ezen az egyetlen mutatón, az Egyesült Államok gazdasági teljesítményén múlik, vagyis egy választási évben nem engedhet meg magának gazdasági visszaesést.

Visszapattanás helyett újabb zuhanás

Annie Lowrey szintén az Atlanticban megjelent cikke szerint Trump nagy csapongásában sikeresen mindkét világ legrosszabbikát idézte elő, vagyis miközben a gazdaság még mindig romokban, az erőltetett, elkapkodott, járványügyileg megalapozatlan újranyitásokkal a fertőzést is sikerült elszabadítania. Márciushoz és áprilishoz képest persze lelassult a munkahelyek megszűnése, de ez abban a tempóban nem is folytatódhatott. De hogy mennyire kilátástalan még mindig a helyzet azt jelzi, hogy bár nem tízmilliók, de még mindig heti átlag egymillió ember veszti el a munkáját - vagyis átlagban kétszer annyian, mint a nagy pénzügyi világválság legrosszabb időszakában. És ahogy elapadtak a segélyek, úgy a vásárlóerő is újra meredeken zuhan, aktuálisan tíz százalékkal költenek most kevesebbet az amerikai fogyasztók az előző év azonos időszakához képest.

Tehát most a járvány fent már részletezett másfeledik hulláma - másodiknak ne nevezzük: az első hullám még el se ült az újranyitások előtt, vagyis az első hullám robbanhatott be most újra - úgy érkezett meg kétszer olyan ütemben terjedő fertőzéssel, hogy közben a gazdaság is jóval alacsonyabb bázisról omolhat újra össze. Vagyis most, amikor a felelőtlenül újranyitott államok újra lezárásokra kényszerülnek, az első hónapokat meggyengülve túlélt vállalkozások is veszélybe kerültek.

Fotó: ANGELA WEISS/AFP

Trumpnak egy dologban feltétlenül igaza volt: mindez rendkívül kedvezőtlenül hat az újraválasztási esélyeire. Amiken csak tovább rontott, hogy a járvány és a gazdasági összeomlás közepette forrópontra jutott a rendszerszintű rasszizmus problémája is. Hogy a George Floyd halála után bő másfél hónapja, május végén kirobbant tiltakozási hullám, ha egyáltalán, hogyan alakíthatja át az amerikai társadalmat, arról Plankó Gergő írt bővebben. A rendelkezésre álló kutatási adatok szerint rövid távon egészen drámai változásokat hozott. Hogy mennyire drámaiakat, ahhoz először is érdemes rögzíteni, hogy az amerikai közvélemény a politikai identitást meghatározó kérdésekben meglehetősen stabilnak bizonyult közép-, és hosszútávon is. Ahogy Donald Trump megítélése is egy öt százalékos sávon belül mozog, úgy az abortusszal kapcsolatos vélemények se változtak lényegében az elmúlt ötven évben.

Ehhez képest már a tiltakozási hullám első két hetében 11 százalékkal nőtt a rendszerszintű rasszizmus ellen fellépő Black Lives Matter mozgalom támogatottsága. Az elmúlt két hétben többet nőtt a támogatottságuk a regisztrált választók körében, mint a mostani tiltakozásokat megelőző 21 hónapban összesen - pedig amúgy a mozgalom 2014-es indulása óta is stabilan növekedett.

Mély gödörből kell kiásnia magát

Ez pedig megmutatkozik Trump és demokrata kihívója, Joe Biden támogatottsági adatain is - pedig 2016 populista hulláma idején a szakértői konszenzus az volt, hogy a faji kérdések a jobboldal malmára hajtják a vizet, most mégis minden jel szerint Bident erősítik. Az elismertebb közvélemény-kutatók közé tartozó Quinnipiac Egyetem legfrissebb felmérése szerin például Biden 15 ponttal, 52:37 arányban vezet most Trump előtt! Ez persze szinte biztosan nem fedi teljesen a valóságot - ahogy a legendásan republikánusbarát, és a Quinnipiacnál sokkal rosszabb általános megítélésű Rasmussen Reports ugyanaznap publikált mérése se, melyben Biden előnye csupán 3 pont volt -, a legtöbb közvéleménykutató 7-11 pont közé teszi Biden előnyét - az NBC News és a Wall Street Journal szintén kimondottan jónak tartott mérésében Biden 51:40 arányban vezet. Ez alapján annyit bizonyosan megkockáztathatunk, hogy Biden pillanatnyilag statisztikailag releváns mértékű előnyben van a regnáló elnökkel szemben.

Fotó: Drew Angerer/AFP

Ráadásul nem csupán az országos mérésekben, amelyeknek az elnökválasztás szempontjából csupán korlátozott a jelentőségük - Hillary Clintonra országosan úgy hárommillióval többen szavaztak, mint Donald Trumpra, de minek. Az amerikai elnököt ugyanis nem közvetlenül választják: a szavazók államonként elektorokat választanak, minden államból annyit, ahány képviselője és szenátora van az adott államnak a szövetségi törvényhozásban. Ezért a választás szempontjából igazából az a tucatnyi állam érdekes, ahol nincs egyértelmű többsége egyik vagy másik pártnak. Ezek az ún. csataterek, melyek közül Biden

sőt, az előző elnökválasztáson még megingathatatlanul republikánus Georgiában is 0,9 ponttal vezet, illetve az utóbbi négy államban statisztikai értelemben döntetlenre áll úgy, hogy összességében mégis inkább az ő vezetése a valószínűbb.

Az ingaállamok közül Trump lényegében csak Iowában tartja magát, ahol statisztikai értelemben szintén döntetlen az állás, de ahogy Georgiában Biden, úgy itt Trump állhat árnyalatnyival jobban, és vezet a felmérések átlagában 0,6 ponttal.

Amitől pedig a frász kerülgetheti a republikánus stratégákat, az az, hogy az elmúlt választásokon stabilan republikánus államok legnépesebbikében, Texasban őrületesen szoros a verseny, az elmúlt egy hónapban Trump előnye sose volt több 1,3 pontnál, most pedig a felmérések átlagában jelképes 0,3 pont csupán.

Három és fél hónappal a választás előtt ezekből az adatokból messzemenő következtetéseket persze nem érdemes még levonni, pláne nem Donald Trump esélyeiről. Mindazonáltal nem tűnik úgy, hogy az amerikaiak hétköznapjait most és a közeljövőben meghatározó történésekben Trump számára kedvező fordulat állna be. Sőt, mint a fenti példák mutatják, a dolgok inkább rossz irányba tartanak, amiért a közvélemény hajlamos a hatalom birtokosát hibáztatni.