Oda a fele spanyol királyság
2014 január 12., 18:04
Eltűnt egy király
A középkor óta viszonylag ritka, hogy egy király egyszerűen csak köddé váljon, Spanyolországban viszont most éppen ez történt. A 82 éves I. János Károly, aki még 2014-ben mondott le a trónról fia, VI. Fülöp javára, egyszerűen eltűnt. Az egykor kifejezetten népszerű János Károly és a spanyol Bourbon-ház az utóbbi években botrányról botrányra vergődtek, és az egyre tragikusabb történet legutóbbi csavarjaként a volt király hétfőn levelet írt fiának és a spanyol népnek, amelyben azt állította, hogy külföldre távozik. De hogy hova, azt azóta sem tudni. Csak annyi biztos, hogy a felelősség elől.
A politikailag évek óta instabil, tavasszal a koronavírus által is különösen súlyosan érintett Spanyolországban a volt királyra ma nagyon sokan dühösek, és sokan gúnyolódnak a felelősség elől elmenekülő, a valóságtól teljesen elszakadt vénemberen. Pedig ez egyáltalán nem volt mindig így.
János Károly 1938-ban, a spanyol polgárháború kellős közepén született, és első évtizedeit külföldön töltötte, távol Franciso Franco diktatúrájától. Élete első felének legfontosabb eseménye talán az volt, amikor máig tisztázatlan körülmények közt agyonlőtte öccsét, Alfonz herceget. Az idősödő Franco úgy érezte, hogy az általa épített szélsőjobboldali rendszert leginkább a királyság visszaállításával lehet hosszú távon fenntartani, ezért János Károlyt jelölte ki utódjául.
Franco 1975-ben halt meg, a trónra lépő János Károly azonban, bár dönthetett volna a kvázi abszolút monarchia bevezetése mellett is, inkább a demokratikus átmenetet választotta. Annyira elkötelezett volt emellett, hogy amikor 1981-ben katonák megpróbáltak puccsot végrehajtani és lövöldözni kezdtek a madridi parlamentben, ő egy méltán legendás tévébeszédben kiállt az alkotmány és a spanyol demokrácia mellett.
János Károly érdemei olyan jelentősek voltak, hogy a spanyolok sokáig saját és rokonsága hibáit is nagyvonalúan elnézték neki. Egy olyan országban, ahol a népes és hangos kisebbségek, a katalánok és a baszkok hagyományosan irtóznak a madridi központi hatalomtól, és a széles baloldali szavazóbázis sem rajong a királyokért és a hercegekért, a Bourbonok és maga a király meglepően sokáig nagyon népszerűek tudtak maradni.
Nem lehet egyetlen dátumhoz kötni, hogy mikor rendült meg véglegesen a spanyolok bizalma az uralkodóikban, de az biztos, hogy 2007/8-as gazdasági válság után már egyre rosszabbul viselték a királyi család botrányait, és hogy költséges hobbijaiknak a számláját végső soron ők, az adófizetők állják. 2014 elején már a 444-en is arról írtunk, hogy „kevesebb mint egy év alatt teljesen összeomlott a spanyol királyi család”, és felsorolni is nehéz volt a királyi család különböző tagjainak balhéit. „Apa csajozik, anya szomorú, a vő lop, talán a lány is, a másik lánynál valami nem stimmel, az egyetlen fiú meg olyan mulya, hogy semmit nem lehet rábízni” – írtuk, apa alatt azt a János Károlyt értve, aki akkor még király volt. De már nem sokáig.
Fél évvel később ugyanis János Károly inkább lemondott, és átengedte a trónt Fülöp hercegnek. Az utolsó csepp a pohárban egy méregdrága botswanai elefántvadászat volt, amit ráadásul az a Corinna zu Sayn-Wittgenstein szervezett, akinek a nevét addig tapintatosan senki nem írta le a spanyol mainstream médiában, pedig közismert volt, hogy ő a király nála 25 évvel fiatalabb szeretője. János Károly és a királyi család is úgy érezte, hogy ezzel a lemondással sikerülhet menteni a menthetőt, és a fiatal, fess, viszonylag népszerű és botránymentes életet élő VI. Fülöp megkoronázásával lecsillapodhatnak a kedélyek.
Ha csillapodtak is, az nem tartott sokáig. Fülöp nővérét, Krisztina infánsnőt végül sikerült kimosni abból a korrupciós botrányból, amelynek eredményeként férjét, az egykori kiváló kézilabdázó Inaki Urdangarint 2018-ban közel hat év börtönre ítélték, de ez sem feloldozást jelentett, hanem inkább csak sok spanyolban megerősítette a hitet, hogy a királyi család tagjainak mindent szabad.
A feszültség így csak gyűlt a spanyolokban, és az egykori népe mindennapi gondjaitól teljesen elszakadt János Károly érzéketlen ballépései, méregdrága vadászatai és nőügyei csak tovább rontottak a helyzeten. Az utolsó cseppet a pohárban az jelentette, amikor kiderült, hogy az exkirálynak mindenféle offshore bankszámlái is vannak, amikre eurotízmilliók érkeztek Szaúd Arábiától, feltételezhetően kapcsolatban azzal, hogy a Medinát és Mekkát összekötő gyorsvasút építésének lehetőségét egy spanyol cégcsoport kapta meg.
Ezek a gyanús pénzek már nem etikai vétséget jelentettek, egy habókos arisztokrata kilengését, hanem a nagyon súlyos korrupció lehetőségét. Innentől pedig felgyorsultak az események. Bár a spanyol alkotmány szerint János Károly valószínűleg nem állítható bíróság elé, az offshore-számlák ügyében nyomozó svájciak akár vádat is emelhetnének ellene. Idén márciusban VI. Fülöp, miután az öröksége egy részéről is lemondott, megvonta a költségvetési támogatást a saját apjától.
János Károly ezzel egészen megalázó helyzetbe került, és talán csak azért nem lépett semerre, mert bőven benne járva a koronavírus által veszélyeztetett korosztályban nem akart egy olyan járvány tombolása közben mozogni, ami Spanyolországban eddig legalább 29 000 embert ölt meg. Augusztus 4-én viszont lépett, csak az a kérdés, hogy hova.
Miután nyilvánosságra hozták a fiának írt levelét, amelyben azt írta, hogy „a múltban történt magánéleti események közleti hatásai miatt” külföldre költözik, János Károly eltűnt. A spanyol sajtó egy része egy ideig azt állította, hogy a Dominikai Köztársaságba repült, de ezt később az egykori spanyol gyarmat karibi szigetország hivatalos szervei tagadták (ami egyébként nem győzött meg mindenkit). A legrangosabb spanyol napilap, az El País úgy tudja, hogy vasárnap este még egykori vitorlás cimboráival vacsorázott egy galíciai kisvárosban, közel a portugál határhoz. Ezek után átlépte a határt, talán a portói repülőtérre utazott, és ott nyoma veszett.
Mivel azért már nem a középkorban élünk, János Károly nyilván hamarosan elő fog kerülni, és ki fog derülni az is, hogy pontosan merre járt. Az érdekesebb kérdés, hogy botrányos távozása milyen hatással lesz a spanyol királyságra. A jelenlegi, rendkívül ingatag kormánykoalícióban Pedro Sánchez miniszterelnök szocialista pártjának az az újbalos Podemos a partnere, amelytől nem áll távol a monarchia teljes felszámolása. Ebből rövid távon valószínűleg nem lesz semmi, mivel a koronavírussal és annak utóhatásaival, leginkább a gazdasági összeomlással küzdő országban jelenleg nem az államforma megváltoztatása a prioritás. De az biztos, hogy a Franco halála után évtizedekig nagyon népszerű királyi család tíz éve kezdődött lejtmenete ezzel a furcsa külföldre szökéssel csak még hangsúlyosabb lett, és végső soron a korona tekintélyének teljes megsemmisülésével végződhet. Még ha VI. Fülöp a helyén is marad.